Rendőri intézkedés közben halt meg egy roma férfi – hogy történhetett ez?!

–

Van magyarázat arra, hogy az ember elviszi a szomszédját vásárolni, és úton hazafelé meghal? Kell-e valakinek az életével fizetnie egy bűncselekményért? Az igazságosság vagy a bajtársiasság az első ma Magyarországon? – teszik fel a kérdést Zsákai József szerettei és a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei roma közösség tagjai, akik karácsony óta értetlenül állnak a zagyvarékasi tragédia előtt.

Egy ember jogosítvány nélkül vezetett. Majd elmenekült az őt igazoltatni készülő rendőrök elől. Hibát követett el, bűncselekményt, amiért meg kellett volna bűnhődnie. De nem úgy, hogy az utcán, rendőri intézkedés közben életét veszíti.

Hogy volt-e ebben szándékosság, túlkapás vagy a későbbiekben bajtársiasságon alapuló eltussolás, azt egyelőre mindenki csak találgatja. Ami biztos: a család igazságért kiált, a közösség méltóságot kér, a rendőrség meg úgy hiszi, helyesen járt el. 

Zsákai József, a 40 éves, hétgyerekes apa, 2024. december 22-én vesztette életét egy rendőri intézkedés során – ahogyan arról a Jelen újságírója, Ónody-Molnár Dóra is beszámolt. Az ügyet példátlan gyorsasággal zárta le a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei rendőrség, annyira csendben és hirtelen, hogy szinte el sem jutott az állampolgárokhoz. Megállapították, hogy nincs összefüggés a rendőri intézkedés és az elhunyt halála között. Azonban a család és a roma közösség ezt az eredményt erősen vitatja. Állítják, Zsákai József korábban makkegészséges volt, szerettük testén a sokkoló használatára utaló égési nyomokat találtak, emellett törött állkapoccsal és orral temették el.

A köztéri videófelvétel arról tanúskodik, hogy hangosan jelezte, nem áll ellen, és szólt, hogy nem bírja tovább, nem jut levegőhöz, megfullad. Ezek súlyos kérdéseket vetnek fel. Ezért Száva Vince jogvédőt kérték meg: tegyen panaszt, feljelentést, hogy újravizsgálják az esetet. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei a rendőrségi panaszügyben, a rendkívüli haláleset miatt folyamatban lévő közigazgatási eljárásban és a család feljelentése alapján indult bűntetőeljárásban nyújtanak sértetti képviseletet.

A bűnös nyerje el méltó büntetését – akár rendőr, akár civil

Oláh József, a Méltóságot a Romáknak Mozgalom vezetője hangsúlyozza, nem akarják védeni a bűnöst, soha nem is védtek tolvajt vagy gyilkost, mert abban a közösség is egyetért, hogy minden bűnösnek fizetnie kell az igazságszolgáltatás előtt. Sőt tudják, hogy: 

„a rendőrséggel együtt kell működni, a rendőrség pedig akkor alkalmazhat erőszakot, ha feltétlenül szükség van arra. Azért tartjuk fenn az adónkból a jogrendet, az állami monopolt, hogy biztonságot, jogi kereteket adjon a békés életünkhöz. A társadalmat védje. Azt akarjuk, hogy a bűnös nyerje el méltó büntetését – akár rendőr, akár civil. Mi mindig a jog mellett álltunk. De érezzük, hogy egyre több a stigmatizáció, terjed a rasszista kommunikáció, 15 éve szórják a társadalomra a gyűlölet magvait.”

Úgy véli, a gyors vizsgálat és a rendőrök azonnali magabiztos reakciója nem csupán az ügy átláthatóságát kérdőjelezi meg, hanem tovább rombolja a roma közösség rendőrségbe vetett bizalmát. A mozgalom szerint a vizsgálatot egy független szervnek kellett volna elvégeznie, és úgy lett volna igazságos, ha az érintett rendőröket a vizsgálat idejére felfüggesztik. 

„A roma közösségek különösen érzékenyen reagálnak az ilyen esetekre, hiszen a 2008–2009-es rasszista gyilkosságsorozat óta a közösségek lélektana megváltozott. Az állami erőszakszervezetek iránti bizalom csak akkor állítható helyre, ha a vizsgálatok teljesen átláthatóak és igazságosak” – mondja Oláh József kiemelve, hogy egyetlen érintett családnál sem volt rehabilitáció, csak pénzügyi kárpótlás, és jelenleg sem tudnak arról, hogy bárkinek is szándékában állna a mentális tehermentesítés.

Hozzáteszi, január elejéig, a mozgalom közleményéig hatalmas volt a csend. Pedig karácsony előtt néhány nappal, a szeretet ünnepére való készületekben egy ember életét veszítette. És nem méltó körülmények között. De sem a sajtó, sem a rendőrség nem igyekezett erről bármit is hírül adni. Meggyőződése, a hallgatás azt erősíti tovább Magyarországon, hogy a roma közösségek jogorvoslati lehetőségei jelentősen csökkentek. „A roma ügyek kiestek a nyilvánosságból, a sajtó és a politikai szereplők csendje pedig azt mutatja, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportok védelme már nem prioritás.”

A rendőrök belső körben vizsgálódtak, napok alatt zárták le az ügyet

„Ha jól értelmezzük, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei rendőrkapitányság közigazgatási eljárás keretében vizsgálta ki az esetet” – mondja Oláh József, aki leginkább azt kifogásolja, hogy a rendőrök belső körben vizsgálódtak, és szinte napok alatt zárták le az ügyet.

„Lezárták a dokumentumokat és hazaküldték a szükségeseket mondván, hogy a temetkezési szertartást megejtheti a család. Pedig általában hetek telnek el, míg a hatósági eljárás keretében vizsgált haláleseteket feltárják, orvosszakértői véleményt kérnek, boncolást rendelnek el. Itt napokon belül megkapta a család a temetkezési engedélyt”. 

A rendőrségnek teljesen más az álláspontja 

KIÁLLUNK RENDŐREINK MELLETT! – kezdte nagybetűkkel a Magyar Rendőrség a zagyvarékasi igazoltatásról szóló hivatalos Facebook-bejegyzését január 8-án. Kijelentették, a férfi halálát nem a rendőri intézkedés, különösen nem indokolatlan erőszak okozta. Az ügyészséget értesítették, minden dokumentumot átadtak nekik, a vizsgálat során beszerzett adatok is azt támasztják alá, hogy a halálesetnek nem volt köze a fellépésükhöz.

Hivatalos beszámolójuk szerint, 2024. december 22-én délelőtt egy ismert, jogosítvánnyal nem rendelkező sofőrt próbáltak megállítani a szolnoki rendőrök. Az illető korábban több alkalommal is elmenekült a vele szemben fellépő rendőrök elől, most pedig kilométereken át próbált kitérni az igazoltatás elől. A menekülésnek egy ütközés vetett véget, amely után a sofőr gyalogosan próbált távozni. Végül több száz méter után kapták el, ekkor azonban ellenállt a rendőröknek, akik emiatt megbilincselték.

A bilincselés után a rendőrök észlelték, hogy a férfi rosszul van, állításuk szerint azonnal levették róla a bilincset, mentőt hívtak, és megkezdték az újraélesztést. A mentőszolgálat szakemberei is mindent megtettek, de nem sikerült megmenteni az életét.

Meggyőződésük, a történtekről megjelent videó nyilvánvalóan vágott anyag, amely nem adja vissza a teljes intézkedési folyamatot. A hírekben megszólalók pedig nem voltak jelen az intézkedés idején, és csupán vélelmeik alapján fogalmaztak meg ítéleteket, amelyek szerintük alaptalanok.

Emellett az utolsó bekezdésben sajnálatukat fejezték ki a férfi hozzátartozóinak, nyomatékosítva, hogy bár értik a fájdalmukat, azért kiállnak a kollégáik mellett, és visszautasítják a rendőri intézkedés jogszerűségét megkérdőjelező vádakat. 

Helsinki Bizottság: a rendőri bántalmazás mindig bűncselekmény

Fontos tudni, hogy a rendőri bántalmazás mindig bűncselekménynek minősül, függetlenül attól, hogy nem okoz súlyos sérülést (például „csak” pofonról van szó), nem a rendőrségen történik, hanem más helyszínen, és az erőszak vagy fenyegetés nem éri el a célját.

Azonban Magyarországon a bántalmazás, kényszervallatás és jogellenes fogva tartás miatt tett feljelentések csupán három-négy százaléka kerül bíróság elé. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2018-ban kiemelt ellenőrzés alá helyezte a rendőrök által elkövetett bántalmazások magyarországi ügyeit, mivel a magyar hatóságok nem vizsgálták hatékonyan az ilyen eseteket. A Magyar Helsinki Bizottság 2024-ben ismét jelezte, hogy a problémák rendszerszintűek: az áldozatot gyakran a bántalmazó rendőr kíséri az orvosi vizsgálatra, és hallótávolságban tartózkodik, ami befolyásolhatja az orvost.

2023-ban az ügyészség a rendőri bántalmazások 5,5 százalékában emelt vádat, míg civil-rendőr ügyekben ez az arány 60–70 százalék. A bíróság ritkábban ítél el hivatalos személyeket, és ha mégis, enyhe büntetést alkalmaz: az elmúlt öt évben az esetek 0–7 százalékában szabtak ki letöltendő szabadságvesztést, foglalkozástól eltiltást pedig egyáltalán nem. Az elítélt rendőrök még akkor is tovább dolgozhatnak, ha felfüggesztett börtönt kapnak, mert a belügyminiszter ezt engedélyezheti.

A rendőrök és ügyészek képzése nem megfelelő az emberi jogok és a bántalmazás megelőzése terén – világosít fel a Magyar Helsinki Bizottság két jogásza, dr. Ivány Borbála és dr. Marázi Ádám.

Mint mondják, a jogszerűtlen vagy aránytalan rendőri intézkedésekkel szemben az érintettek az alapvető jogaik védelmében panaszt nyújthatnak be. Többféle jogi eljárás áll rendelkezésükre, ezekkel biztosíthatják a rendőrségi intézkedések törvényességének felülvizsgálatát és az emberi jogok védelmét.

A rendőrségi törvény alapján, ha egy intézkedés jogszerűtlenségére hivatkozva panaszt tenne az érintett, az intézkedést követő 30 napon belül a végrehajtó rendőri szervnél kell megtennie. A panasz elbírálása két szinten zajlik: először az intézkedést végző szerv vizsgálja meg, ezt követően a területileg illetékes vármegyei rendőr-főkapitányság dönt. Ha a panaszos nem ért egyet a másodfokú döntéssel, bírósághoz fordulhat jogorvoslatért.

Az érintett személy az Alapvető Jogok Biztosához is fordulhat. Ez az eljárás legkésőbb egy éven belül kezdeményezhető. A Biztos a panasz kivizsgálásakor a jogsértés körülményeit vizsgálja, és állásfoglalást ad a jogsértő intézkedés jogszerűségéről vagy annak hiányáról. Az alapvető jogok biztosának vizsgálatában tett megállapítások alapján a panaszt végül az országos-rendőrfőkapitány bírálja el, ha az érintett azt kéri.

Ha a rendőri intézkedés személyiségi jogsértést okozott (például testi épségében vagy szabadságában, emberi méltóságában), az érintett kártérítést és sérelemdíjat is kérhet a bíróságtól. A személyiségi jogok védelmét a Polgári Törvénykönyv szabályozza. A bíróság vizsgálja, hogy az intézkedés jogellenes volt-e, és ha igen, milyen mértékű kártérítés jár.

Ha a rendőri intézkedés sértette az érintett jogait, de a jogsérelem nem éri el a büntetőjogi szintet, akkor közigazgatási és polgári jogi úton kezdeményezhető eljárás. De ha bűncselekmény történt, mert a rendőr bántalmazta a sértettet, akkor büntetőeljárást is kezdeményezhet. A bántalmazásról való értesítést követően a rendőrség felettesei fegyelmi eljárást indíthatnak, amely párhuzamosan folyhat a büntetőeljárással.

A felelősségre vonás érdekében fontos, hogy a sértett minél előbb látleletet vetessen a sérüléseiről, akár lefényképezze a sérüléseit, feljegyezze, felvegye a tanúk nyilatkozatait, hogy a büntetőeljárás alatti időmúlás ellenére meglegyenek ezek.

Jogszerű az intézkedés, ha szükséges és arányos testi erőt alkalmaznak

Dr. Ivány Borbála és dr. Marázi Ádám hangsúlyozza, a rendőri intézkedések során alkalmazott kényszerítőeszközök, mint a testi erőszak, bilincselés vagy fegyverhasználat, csak akkor jogosak, ha azok szükségesek és arányosak. A rendőrök kötelesek előre figyelmeztetni az intézkedés alá vont személyt, amennyiben a helyzet ezt lehetővé teszi, és az alkalmazott erőszaknak nem szabad indokolatlan testi vagy lelki károsodást okoznia. A törvény előírja, hogy a rendőröknek a jogszerűség és az arányosság elve alapján kell eljárniuk, és bármilyen túlzott erő alkalmazása esetén az esetet ki kell vizsgálni.

Ha egy intézkedés alatt lévő vagy előállított személy rosszul lesz, a rendőr kötelessége segítséget nyújtani. Az érintett személy testi épségét védeni kell, és ha szükséges, orvosi ellátást kell biztosítani számára. Az orvosi segítség elmulasztása jogsértést eredményezhet, és komoly jogi következményekkel járhat. 

Hozzáteszik, a rendőri intézkedések kivizsgálása során fontos, hogy a vizsgálatokat független szervek végezzék el. Bár sokak számára kérdéses lehet, hogy ha az érintett rendőr felettese végzi el a kivizsgálást, az mennyire pártatlan, de „a jogállamban elvileg biztosítani kell a megfelelő függetlenséget és átláthatóságot. Ha a sértett fél bármilyen aggályt érez a vizsgálat függetlenségét illetően, jogi tanácsot kérhet, és szükség esetén magánszakértőt vonhat be”.

A kisebbségi csoportoknak mindig nehezebb: az országban naponta többször igazoltatják ugyanazt a roma embert

Dr. Ivány Borbálának és dr. Marázi Ádámnak az a tapasztalata, hogy a kisebbségi csoportok sokkal inkább kiszolgáltatottak a rendőri intézkedéseknek és esetleges túlkapásoknak, mint a többségi csoport tagjai. Ha az embereknek nincs lehetőségük az érdekérvényesítésre és még előítéletek is élnek velük szemben, akkor még nehezebb a helyzet.

Hivatalos adatgyűjtés híján statisztikailag nem alátámasztott, hogy a roma emberekkel szemben gyakoribbak a visszaélések, de a tapasztalatok ezt támasztják alá. A korábbi diszkriminációs ügyek és a Helsinki ügyfeleinek elmondása szerint sokkal gyakrabban igazoltatják és büntetik meg szabálysértésért a romákat és a hajléktalan embereket, mint másokat.

Így az azért kimutatható, hogy bizonyos társadalmi csoportokhoz való tartozás befolyásolja a rendőrök igazoltatási szokásait. 

A Magyar Helsinki Bizottság éveket dolgozott a rendőrséggel együttműködésben azon, hogy a roma közösség és a rendőrség közötti párbeszédet elősegítse, így próbálták csökkenteni a rendőri diszkriminációt. Sőt maga a rendőrség is törekszik a helyzet javítására. Egyes dokumentumai és irányelvei kifejezetten a kisebbségekkel kapcsolatos, megfelelő bánásmódra vonatkoznak, például az ORFK 10/2011. (IV. 26.) számú utasítás – amely az etnikai kisebbségek, köztük a romák és a rendőrség kapcsolatára vonatkozik – segíti a rendőröket abban, hogy érzékenyebbek és tisztelettudóbbak legyenek. 

Az irányelvek hangsúlyozzák a tiszteletet, az előítéletek elkerülését, valamint a roma közösségekkel való aktív párbeszédet. Az utasítás előírja, hogy a rendőröknek ismerniük kell a roma közösségek helyzetét, és el kell kerülniük mindenféle diszkriminációt. Az érzékenyítés, a képzés és a folyamatos kapcsolattartás segít abban, hogy a rendőrök hatékonyabban és igazságosabban bánjanak a roma emberekkel, miközben erősítik a közbizalmat és védik a roma emberek jogait is. 

Léteznek olyan nemzetközi minták, amelyekkel itthon is megelőzhetnénk a rendőri bántalmazásokat

A bántalmazások megelőzésében fontos eszköz lehet a testkamerák rendszeresítése. Az elmúlt években több testkamerát is beszerzett a Magyar Rendőrség, és a tervek szerint ez folytatódni fog. De segítség lehet az autók fedélzeti kamerája, sőt a rendőrségi kihallgatást is fel kellene venni – ami egyelőre nem kötelező, és a kihallgatott személynek kell kérnie, aki legtöbbször nem is tudja, hogy kérvényezheti, valamint előlegeznie a költségeket.

A legtöbb a képzésen múlik – állítja egybehangzóan a két szakember, akinek meggyőződése, ha a rendőri szakma egy jól megbecsült hivatás lenne, és ahelyett, hogy kizsigerelnék a rendőröket, értékelnék őket, akkor sokkal hatékonyabban dolgozhatnának.

„Mert a jól képzett, mentálisan felkészített, elismert rendőrök sokkal ritkábban jogszerűtlenek, mint a gyakorlatlanok, akik olykor erőszakkal próbálnak úrrá lenni a helyzeten”

– mondják rámutatva, hogy a magyarországi szervezeti kultúra sokszor még mindig arra épül, hogy a főnök kitalálja, mit kell tenni, és nincs helye kérdéseknek, ötleteknek. A parancs felülről érkezik, és mindnek eleget „kell” tenni.

Itthon az eredményességet még mindig a felderített bűncselekmények statisztikájában mérik, pedig lehetne az állampolgárok biztonságérzetében, elégedettségében is. Az Egyesült Királyságban például az állampolgárok ismerik a helybeli rendőreiket, tudják, hogy ki felel értük, így ha valami gondjuk akad, bizalommal hívhatják őket. Segíti az együttműködést, ha van egy arc, amihez társíthatjuk a hangot és a szolgálatot. Míg itthon általában a 112-nél is azonos ügyben egymás után többen hallgatják meg a betelefonálót. „Ha arctalan ez a szervezet, és nem tudjuk, hogy kihez mehetünk, sokkal kevésbé fogunk a rendőrséghez fordulni, és továbbgyűrűzik a probléma” – teszik hozzá.

A szakemberek elmondása szerint a rendőrök számára nincs kellő lehetőség képzésre vagy érzékenyítésre a szolgálati idejük alatt, amely a méltányos hozzáállásuk fejlesztésére és mások méltóságának tiszteletben tartásának kiemelt fontosságára irányulna – amely még akkor is elengedhetetlen, ha valaki bűncselekményt követett el. Bár az egyetemen kapnak némi emberi jogi oktatást, a szolgálat közben már nem részesülnek ilyen rendszeres képzésekben, sem a bántalmazás megelőzésére irányuló tanításban.

Emellett a pszichológiai támogatásuk is hiányos, például sokszor az a pszichológus, akihez fordulhatnának, az alkalmasságukról szóló döntésben is részt vesz. Emiatt feltehetően a rendőrök többsége, féltve az állását, inkább nem beszél a problémáiról.

Aki bűnt követ el, megérdemli a sorsát? A büntetést igen, de a halált nem

Zsákai József ügyében jelenleg az az álláspont érvényes, hogy a rendőrök nem követtek el szabályszegést. De köztük és a közösség tagjai között fennáll most egy kemény ellentét. „A lelki terhek oldása, a helyiek és a rendőrök jövőbeni kapcsolata és együttműködése érdekében is nagyon fontos lenne az átlátható vizsgálat, a hatóságok irányából a nyílt kommunikáció a közösség felé, valamint az, hogy a rendőrök szupervíziót, a közösség tagjai pedig pszichés támogatást kapjanak” – hangsúlyozzák a Magyar Helsinki Bizottság szakemberei.

Ugyanakkor a roma közösség számára a történtek nemcsak egy család tragédiáját jelentik, hanem egyben a közösség méltóságának és jogainak ügyét is. A társadalomban sokan helytelenül viszonyulnak a jogsértésekhez, mondván, hogy „aki bűnt követ el, megérdemli a sorsát” vagy „ha máshogy viselkedett volna, nem történt volna tragédia”. Ezen a hozzáálláson változtatni kell. A jogsértésekkel szemben úgy léphetünk fel, ahogyan Zsákai József családja tette. Ők jogi segítséget vesznek igénybe és a nyilvánosság elé léptek. A nyilvánosság ugyanis hatalmas erő, a jogi eljárások kezdeményezése pedig ellenőrzést biztosít, a hatóságok ezek által terelhetők a tisztességes és jogszerű eljárások irányába, amihez új tudásra, felfrissített szakértelemre és gyakorlati tapasztalatra van szükségük. Erre próbálnak rámutatni. 

És ebben a média szerepe is kulcsfontosságú: teret kell adni a hasonló az ügyeknek. Fontos aláhúzni, hogy a rendőröknek mindig jogszerűen kell eljárniuk, még akkor is, ha ez rendkívül nehéz, hiszen vannak helyzetek, amikor hatalmas önuralmat igényel, hogy nyugodtak maradjanak. Nekik azonban többletfelelősségük van, és a társadalom bizalmát csak akkor őrizhetik meg, ha igyekeznek minden helyzetben szakszerűen és korrekt módon cselekedni.

Bereczki Szilvia