„Saját hozzátartozót még egészségügyi dolgozóként is nehéz otthon gondozni” – Egy honlap, amely segít a családoknak az otthonápolásban
Támogatott tartalom
Előbb-utóbb minden család szembesül azzal, hogy egy beteg hozzátartozó otthoni ápolása nehéz feladat. Az emberek többségének fogalma sincs az ezzel kapcsolatos legalapvetőbb dolgokról sem, mint például arról, hogyan kell lepedőt cserélni egy fekvő test alatt, vagy hogyan etessünk, fürdessünk, mozgassunk, pelenkázzunk egy nagybeteg embert. Minden szempontból hiánypótló kezdeményezés ezért az apoljotthon.hu oldal létrehozása, amely oktatóvideókkal, tanácsokkal, praktikus listákkal segíti a családokat – és a betegeket abban, hogy életminőségük javuljon, és szeretteik körében, méltóságukat megőrizve élhessenek. Az ötletgazda, a Richter Anna Díjas Széni-Dégi Fanni még csak 13 éves volt, amikor az édesanyja megbetegedett, és egy ideig ápolásra szorult. Kurucz Adrienn írása.
–
Széni-Dégi Fanni az Orosházi Dr. László Elek Kórház szakápolója. 31 éves, férjével két kisgyereket nevelnek. Fanni 13 éves koráig Budapesten élt, ám ekkor édesanyja daganatos betegsége miatt Orosházára költöztek Fanni nagymamájához. „Hidegzuhanyként ért minket édesanyám betegsége” – mondja. „Anyu, amikor elkezdte magán észlelni a tüneteket, a fáradtságot meg fogyást, azt gondolta először, hogy csak túlhajszolt. Ezért a betegség eléggé előrehaladott állapotban volt, mire diagnosztizálták, szó szerint az életért küzdöttek az orvosok.”
Egy édesanyát otthon gondozni
Mivel Fanni nagymamája még nem volt nyugdíjban, sőt nagyon is aktívan dolgozott, lényegében Fanni maradt otthon az anyukájával a kemoterápiás kezelések között. „Elmentem persze iskolába, de aztán siettem hozzá haza, próbáltam neki segíteni, amiben csak tudtam. Gyakorlatilag hónapokon át a kanapén, illetve az ágyban feküdt, nagyon gyenge volt, iszonyatosan sovány: nagy dózisban kapta a kemoterápiát. Nagyon kemény és meghatározó pillanatai voltak az életemnek, amikor például az édesanyám haját kellett leborotválni.”
A kezelés hosszú ideig tartott, sok mélyponttal járt, olykor a küzdelem kilátástalannak is tűnt, ám végül győzelem koronázta: Fanni anyukája fölépült. 16 éve tünetmentes, rendszeresen jár ellenőrzésekre, de éli az életét és dolgozik. Rengeteget segít most már ő – az immár kétgyerekes lányának.
Fanni azt mondja, ha nincs ez az erős és eleven családi kötelék, akkor nem biztos, hogy ilyen szerencsésen alakul a sorsuk.
Fanni kamaszként „ösztönösen” végezte a betegápolást, a gyakorlatban kísérletezett ki dolgokat. Az interneten sem talált sok információt akkoriban. „Ha fájt anyunak a keze, be volt dagadva, akkor hoztam jeget, hűtöttük. Ha hányingere volt, akkor sima sós krumplit főztem. Ahogy tőle láttam kiskoromban, amikor ő ápolt engem. Más támpontom nemigen volt.”
Fanniban már korán megfogalmazódott, hogy segítő hivatást szeretne választani. Az első gyerekével volt várandós, amikor a nagymamája talált egy újsághírt, miszerint az orosházi kórházban szakápolói képzést indítanak. Fanni jelentkezett. „A mamámék vigyáztak a fiamra addig, amíg iskolában voltam. Nagyon megtetszett a szakma, és hamar bele is rázódtam, éreztem, hogy van hozzá érzékem, könnyen rá tudok hangolódni a betegekre. Megtaláltam az ápolásban a hivatásomat.”
Egy hiánypótló pályázat és egy fantasztikus ötlet, amely családok ezreinek segíthet
Az apoljotthon.hu ötlete a pandémia után pattant ki Fanni fejéből. Megint csak a személyes érintettség révén: ezúttal az apai nagymamája lett beteg. „A második gyerekemmel voltam várandós, amikor apu hívott, hogy a pesti nagymamám, az ő anyukája bekerült a kórházba, covidos. Addig egy önellátásra képes, viszonylag jó egészségnek örvendő nagymama volt, de mikor négy hét kórházi kezelés után hazakerült, csak feküdt, pelenkázni kellett, injekciókat adni neki. Nagyon legyengült. Apukám próbált mellé keresni gondozót, de nem talált. Akkor azt mondta, ő fogja ápolni az édesanyját.
Mivel én már a terhességem a vége felé jártam, nem mehettem fel Pestre segíteni, és hiába magyaráztam neki telefonon, mit hogyan csináljon, nehezen boldogult. Akkor kitaláltam, hogy az akkor már iskolás (ám a járvány miatt otthon lévő) nagyfiamon bemutatom a különböző fogásokat, és felveszem videóra, hogy apukám jobban értse az instrukciókat.
Eszembe jutott, hogy efféle videókból lehetne készíteni egy internetes oldalt. A belgyógyászaton dolgozom, tőlünk nagyon gyakran kerülnek haza olyan állapotban betegek, hogy a család vagy egy gondozó segítségére szorulnak, ha csak ideiglenesen is. Sokszor kérték a hozzátartozók, hogy mutassam meg, mit hogyan kell csinálni, milyen pelenkát vegyenek, mit kell a kórházba hozni, ha bekerül a beteg. Tavaly megláttam a Richter Anna Díj pályázatát, és akkor beugrott: ebből az összegből létre tudnánk hozni egy honlapot, hogy segítsünk a családoknak. Pályáztunk a kórházi kollégáimmal. Álomszerű volt, hogy megkaptuk végül a támogatást!”
Saját hozzátartozót még egészségügyi dolgozónak is nehéz gondozni
Fanni azt mondja, a kezdeti terveket még egy kicsit talán túl is szárnyalták. Ahogy nekiláttak a munkának, csak jöttek és jöttek az újabb ötletek. A honlap kész, de még most is kerülnek fel rá tartalmak. Például a pszichiátriai szakasszisztensek most egy olyan anyagon dolgoznak, hogy mit kell tenni akkor, ha a beteg zavart. Aztán sebellátással kapcsolatos dolgokkal is tervezik bővíteni az oldalt.
Kérdem Fannit, mi a legnehezebb próbatétel az otthoni betegápolásban. Azt feleli, minden nehéz. „Saját hozzátartozót még egészségügyi dolgozóként is nagyon-nagyon kemény feladat otthon gondozni. Borzasztó nagy érzelmi megterhelés.
Sokan félnek attól, hogy kárt tesznek a szerettükben, romlani fog otthon az állapota, nem vesznek észre valami fontos tünetet. Sokszor biztonsági okokból döntenek úgy, hogy inkább szociális vagy egészségügyi intézménybe kerüljön a beteg, aki otthon is lehetne elvileg. Van az az élethelyzet, én ezt nagyon sokszor elmondom, hogy tényleg megoldhatatlan az otthonápolás. Mert a felnőtt családtagok munkarendje nem teszi lehetővé. Vagy kisgyerekek vannak otthon, akikről szintén gondoskodni kell. Olyan is van, hogy fizikailag vagy érzelmileg nem bírja valaki, ha például a saját édesanyját vagy férjét kell pelenkáznia. Teljesen érthető szempontok ezek. Mi a honlappal azoknak szeretnénk segítséget nyújtani, akik tudják és akarják vállalni az otthonápolást.”
A Richter Anna Díj egy hiánypótló, kreatív pályázat oktatáshoz és egészségügyhöz kapcsolódó programok számára. Olyan ötleteket támogat, amelyek az oktatás és kutatás, gyógyítás, gyógyszerészet, egészségügyhöz kapcsolódó ismeretterjesztés területein kreatív, innovatív módon járulnak hozzá az oktatás vagy egészségügy színvonalához, fejlődéséhez, illetve az adott területen dolgozók mindennapjait megkönnyítik, minőségi változást hoznak a hétköznapokban.
Ha van egy jó ötleted, elképzelésed, amely a környezeted számára értékes lehet, november 26-ig jelentkezhetsz a pályázatra.
Részletek:
Kiemelt kép: Rosta Tibor