Aggasztó képet fest a hazai lakhatási viszonyokról a Habitat for Humanity friss jelentése

–

Tabusítás helyett a kormány is elkezdett beszélni a lakhatási válságról

2024 októberében gazdaságpolitikai akciótervet jelentett be a kormány, amelynek egyik pillére a megfizethető lakhatás lett, tíz intézkedéssel. „A kormányzati narratívában Budapesten van lakhatási válság, mi évek óta azt mondjuk, hogy országos ez a válság – mondta a Habitat for Humanity 2024. évi lakhatási jelentésének (az első két fejezetet ezen a linken olvasható) sajtótájékoztatóján a szervezet ügyvezető igazgatója, Szegfalvi Zsolt. – Valami elindult, még nem tudjuk, hogy pontosan mi. Nem tudjuk, hogy ez egy választási kampány része, vagy valódi változások lesznek belőle” – mutatott rá. 

További pozitív fejleményként emeli ki, hogy a lakhatás kérdése a Fővárosi Közgyűlésben is kiemelt téma volt, és az Európai Bizottságban először neveztek ki lakhatási ügyekkel foglalkozó biztost, a dán Dan Jørgensen személyében. 

Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa, aki a jelentés Lakáspolitikák és költségvetési kiadások című fejezetét jegyzi,

az eddig elérhető információk alapján úgy véli, a kormány tervezett intézkedései vagy az építőipar és a gazdasági növekedés fellendítését szolgálják, vagy korábbi, nem hatékony eszközök újracsomagolt verziói, amik valójában nem jelentenek költségvetési többletráfordítást, vagy nem lehet még eleget tudni róluk.

Súlyos gondnak tartja, hogy a lakáspolitika szét van szabdalva különböző minisztériumok között, alá van rendelve négyéves ciklusoknak. Pénz és hosszú távú gondolkodás nélkül viszont nemigen lehet fenntartható megoldásokat kidolgozni.

A lakástámogatások nem jutnak el a leginkább rászorulókhoz

A lakáspolitikák elemzése során Czirfusz Márton arra a következtetésre jut, hogy „a lakáspolitikai eszköztár átalakításai nem szolgálták a lakhatási szegénységben élőkre való pontosabb célzást, és inkább rontották a lakhatási szegénységben élők helyzetét”. 

A családpolitikai típusú lakástámogatásokkal kapcsolatban – amelyeket 2023-ban a költségvetés romló helyzete miatt meg is vágott a kormány – továbbra is probléma, hogy a gyerekvállalást tervezők közül sokan nem hitelképesek, vagy nem a maximális összegig hitelképesek, így ők eleve nem tudják igénybe venni a csokot, amelynek törlesztőrészleteit nem tudják tartósan fizetni.

A kutató új eladósodási kockázati csoportként írja le a családtámogatásokhoz kötött gyerekvállalási feltételt nem teljesítő háztartásokat is: a babaváró hitel esetén több mint tízezer, a csok-szerződések esetén pedig több ezer háztartás érintett. 

Idei fejlemény volt, hogy a babaváró hitel esetén a hitelfelvevő házaspár női tagjára vonatkozó életkori korlátot 41 évről 30 évre szállították le – ez még inkább szűkítette a jogosultak körét, miközben eredetileg sem jöttek szóba az egyedülálló szülők, az élettársi kapcsolatban élő, vagy az azonos nemű párok, szivárványcsaládok (zárójelben írom, de jó tudni: bár a férfiakra nem vonatkozik életkori megkötés, 35 év felett esetükben is drasztikusan csökkenni kezd a spermium mennyisége és minősége, amiről Bátki Anna klinikai szakpszichológus is beszélt a Lélektani határban).

Az olyan intézkedések, mint a 2022-ben bevezetett kamatstop, vagy az új építésű lakásokra vonatkozó 5 százalékos lakásáfa (amely alapesetben 27 százalék lenne) szintén azoknak a minimum középosztálybeli embereknek kedvez, akik hitelképesek, vagy akiknél egyáltalán szóba jön, hogy lakást vásároljanak. 2024. július 1-jétől elindult az új otthonfelújítási támogatási program is, amely 20 ezer 1990 előtt épült családi ház energiahatékony felújítására ad lehetőséget (a maximum támogatási összeg 7 millió forint), ám itt is felmerül az a probléma, hogy a lakhatási szegénységben érintett emberek jelentős része nem hitelképes, illetve olyan rossz állapotú ingatlanban él, amelynek jellemzői nem felelnek meg a pályázati feltételeknek.

Tíz éve nem csökken érdemben a lakhatási szegénység

A jelentés A lakhatási szegénység – számokban című fejezetét Lukács György szociológus, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa írta. Lukács először röviden bemutatta a lakhatási szegénység indikátorait, amelyek közé a lakhatáshoz való hozzáférés (közte például a fiatalok lakáshoz jutása, amelyről két hét múlva közöl majd adatokat a Habitat), a lakhatási jog biztosítása (a lakhatás jogviszonyainak tisztázatlansága, földhivatali bejegyzések hiányosságai, lakásbérleti szerződések hiányai, kilakoltatási szabályzások rendezetlensége), a lakásminőség, az elhelyezkedés (és ezáltal az alapvető szolgáltatásokhoz, például iskolához, orvosi ellátáshoz, bolthoz való hozzáférhetőség), a megfizethetőség (ha bevételeik több mint 40 százalékát költik lakhatásra), valamint az energiaszegénység tartozik. 

A rendelkezésre álló adatok alapján Lukács szerint a magyarországi lakosság mintegy 30 százaléka, körülbelül 2,877 millió ember érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által, két indikátor is több mint félmillió ember életében van jelen, azok száma pedig, akik legalább három szempontból hátrányos helyzetűek, több mint 160 ezer.

A jelentésből lesújtó kép bontakozik ki: 

• mintegy 230 ezer ember él ma úgy Magyarországon, hogy a házában, lakásában nincs víz, fürdő, vécé;

• további 150 ezren élnek városok környékén zártkerti, külterületi ingatlanokban, amelyek minőségéről nincsenek elérhető információk;

• 2023-ban 475 ezer háztartás jelezte (az összesen 4 millióból), hogy az általa lakott, használt ingatlanban súlyos problémák vannak: beázik a tető, a ház, lakás falazata/padlója/alapja nedvesedik, penészes, esetleg a nyílászárók vagy a padló rothad – mindez közel 1,2 millió főt érint; 

• nagyjából 680 ezer ember él olyan ingatlanban, amit nem tud megfelelően fűteni;

• 1,6 millió ember él túlzsúfolt ingatlanokban; 

• 106 ezer háztartás (a hazai háztartások 13 százaléka) a bevételének több mint 40 százalékát költi lakhatásra; 

• becslések szerint 10 ezer ember él fedél nélkül.

A hajléktalan emberek száma a Habitat első, 2011-es adatokat vizsgáló lakhatási jelentésének idején is tízezres nagyságrendű volt, ahogy az sem változott, hogy továbbra is közel félmillió a különböző okok miatt üresen álló lakások száma. 

Jó hír viszont, hogy 2011-hez képest jelentősen csökkent az alapvető komfortot nélkülöző, illetve a rossz állapotú lakások aránya. 2011-ben még 440 ezer embernek nem volt zuhany, fürdő a lakásában; és akkor még a háztartások 20 százaléka jelezte, hogy problémák vannak az ingatlanában – ez az arány most 12 százalék. Ugyanakkor a legalacsonyabb jövedelmi helyzetű emberek változatlanul súlyos problémákkal küzdenek. És ők azok, akiknek gyakran esélyük sincs a lakhatási támogatásokat igénybe venni, önerőből pedig nem tudnak változtatni a helyzetükön.

„Egyszerre van túlkínálat, az üresen álló lakások miatt, és lakhatási szegénység. Aki pedig lakhatási és mélyszegénységbe született, valószínűleg ott is marad” – mondta Lukács György.

Hátrahagyott, kiszolgáltatott, kiszorított csoportok

Czirfusz Márton a költségvetési kiadások elemzésekor szintén rámutat: „a lakhatási célú költségvetési kiadások több mint 90 százaléka szociálisan nem célzott”, tehát nem jut el azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. 

A kevés számú célzott támogatás összege pedig már elértéktelenedett: 

• a gyermekvédelmi lakásalap az állami gondozásból kikerülő fiatalok lakhatását nem tudja megoldani; 

• a mozgáskorlátozott emberek által igénybe vehető akadálymentesítési támogatás költségvetési kiadása reálértéken a rendszerváltás utáni mélypontra esett vissza; 

• a szociális tüzelőanyag-támogatás pályázati kerete 2019 óta nem emelkedett.

  Két évig élt egy mamutfenyő tetején a fiatal nő, hogy megmentse

  WMN Ügy – 2024. november 9. – SzAE

Czirfusz arról is beszámol, hogy „a kormány több, kiszolgáltatott lakhatási helyzetű csoport támogatásától is elfordult 2023–2024-ben”. Az egyik csoportot az ukrajnai háborús menekültek alkotják, az ő lakhatási támogatásokhoz való hozzáférésüket szigorította a kormány, az intézkedés hatására 2-3 ezer ember lakhatása került veszélybe. A másik csoportba a recski kőbányából lezúdult sárlavina károsultjai tartoznak, akiknek 500 millió forintos támogatását visszavonta a kormány. 

Czirfusz Márton arról is ír, hogy „a kiemelt kormányzati beruházásokhoz kapcsolódóan felerősödtek a lakossági kiszorítási folyamatok”,

sok ember kénytelen elhagyni az otthonát, és a beruházó gyakran nem gondoskodik megfelelően a lakosság elhelyezéséről. 

Budapesten a Rákosrendező rozsdaövezeti területén szorították ki azokat, akik a MÁV szolgálati lakásaiban éltek, de Józsefvárosban is több helyszínen zajlik olyan állami beruházás előkészítése (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vagy a Pázmány-campus fejlesztése), amely a lakosság kiszorításával fenyeget. A kutató Debrecen Szepes nevű városrészét is említi, ahonnan a repülőtér fejlesztése miatti megnövekedett zajterhelés következtében költöznek el vélhetően emberek. 

Arról, hogy az akkugyárak építése milyen mozgásokat indít el a lakosság körében, a jelentés elkészültéig még nem állt rendelkezésre megbízható adat. 

Milanovich Domi