A kedvesség tanulható, ragályos és mindannyiunk érdeke – ma van a kedvesség világnapja

–

A kedvesség világnapjának ünneplését egy japán mozgalomnak köszönhetjük, amely világméretűvé nőtt, és 26 éve már a naptárakban is helyet kapott a kedvesség világnapja.

Sokféle véleménnyel találkoztam, amikor a kedvesség témáját felvetettem:

akad, aki számára az élet alapvető része, hogy kedvesen fordul másokhoz. Másnak már a bizalom egy szintje kell ahhoz, hogy kedves – és ne semleges – legyen valakivel. Sőt, olyan is volt, aki azt mondta: nem tartja jónak, ha kedvesen fordulunk mindenkihez, mert aki így cselekszik, azt könnyen kihasználják (később visszatérünk arra, valóban a kedvességgel függ-e össze ez a jelenség).

Amikor a kedvességről írok, nehéz pontosan meghatározni, vagy körülírni a lényegét: végül arra jutok, leginkább történetekkel lehet érzékeltetni, mit takar valójában. Egy film ugrik be azonnal (biztos van még ezer és egy, mindenkinek más): A férfi, akit Ottónak hívnak című könyvadaptáció, Tom Hanks főszereplésével. Ha bárki arra szeretne választ találni, miért érdemes kedvesnek lenni, miért emelhet fel egy egész közösséget a kedvesség, hogyan képes ez a tulajdonság megtartani egy felszínen mogorvának tűnő embert, vagy miért érvényesül az életnek az a sokat ismételt, mára talán közhellyé vált igazsága, hogy végül azt kapod vissza, amit adsz – akkor szívből ajánlom ezt a mozit. Akár ma is, a kedvesség világnapján.

De mielőtt még belekezdtek, nézzünk kicsit a kedvesség mögé szakmai nézőpontból: mit gondol erről a tulajdonságról a pszichológia tudománya?

A kedvesség összetettebb, mint elsőre hinnénk

A huszadik század végén jelent meg a pozitív pszichológia irányzata: Martin Seligman úgy gondolta, túl sokat foglalkozott eddig a tudomány azzal, milyen problémákkal kell megküzdeniük az embereknek. Miért ne lehetne ezután arra hangsúlyt helyezni, mi inspirálja, motiválja, mi teszi sikeressé azt, aki kiegyensúlyozott életet él?

Ahogy dr. Varga Anna klinikai szakpszichológus mondja, a kedvesség fontos karaktererősségként került elő a pozitív pszichológia témái között, és mára kutatások, előadások, könyvek sokasága foglalkozik a hatásaival.

Sőt, a vizsgálatok, elméletek arra jutottak, a fajfennmaradás céljából is indokolt foglalkozni a hétköznapi kedvességgel. Az Életünk és a stressz című könyvében Selye János kiemeli, hogy jót tenni másokért a mindennapi stresszorok negatív hatásait csökkenti.

Feltehetjük a kérdést: mit jelent pontosan a kedvesség a mindennapokban? Elég úgy gondolni rá, mint valamiféle semlegességre: azaz egyszerűen mellőzni a sértett, mérges, arrogáns kommunikációt? Vagy a kedvesség már egyfajta pluszt is kell hogy adjon, valamiféle odafordulás kell hogy legyen?

„A pszichológia fogalmai szerint a kedvesség már tudatos, jóindulatú, segítő cselekedet, amely önzetlen, tehát nem előnyszerzés céljából történik. Semlegesnek lenni tehát nem elég” – kezdi a szakember.

Hozzáteszi, 2017-es tanulmányukban Canter, Youngs és Yaneva a kedvesség három összetevőjeként a következőket nevezték meg: a jóindulatú toleranciát, az együttérző válaszkészséget, és a széles körűen önzetlen, kezdeményező és tiszteletteljes viselkedést.

A kedvesség része tehát, hogy empatikusnak mutatkozunk, tudunk nézőpontot váltani, illetve képesek vagyunk meghallgatni másokat – ugye, sokkal összetettebb a képlet, mint elsőre hitted volna?

Egyéni és közösségi érdek is a kedvesség

A szakember Mark Twain egyik mondását idézi: „A kedvesség az a nyelv, amit a süketek is hallanak és a vakok is látnak.” Ez az érzékletes mondat mesterien világít rá arra, amiről korábban beszéltünk, hogy a kedvesség egyik fontos jellemzője az észrevehetőség. „A kedvesség gyakorlása nagyban függ a közegtől: az óceánon túl markánsabb kezdeményezések indultak a témában, és alapvetően jellemzőbb a pszichológia pozitív irányzatának hatása a hétköznapokban. Jó hír viszont, hogy a minket építő, előre vivő kedvesség tanulható” – fejti ki a pszichológus.

Mégis hogyan?

„A tudatosság elengedhetetlen: például, amikor a forgalomban elénk hajt valaki, akkor magunknak is nagy szívességet teszünk, ha megtanuljuk nem az öklünket rázni, hanem beengedni az illetőt. A másik oldalról pedig vesszük a fáradságot kérni és megköszönni ezt a gesztust. Ezek nagyon apró dolgoknak tűnnek, és könnyű őket elengedni azzal az indokkal, hogy sietünk vagy nincs időnk.

Pedig a kedvesség kimutathatóan egyszerre egyéni és közösségi érdek: ha mi mosolyogva engedünk be valakit, sokkal nagyobb eséllyel fogja ő is másnak viszonozni majd ezt a gesztust a nap folyamán. A kedvesség gyakorlásával pedig David Hamilton 2017-es tanulmánya szerint oxitocin szabadul fel a testünkben, ez lassítja az öregedést, jó a szívnek és javítja a kapcsolatainkat is” – magyarázza Varga Anna.

Íme, egy szemléltető, rajzfilmszerű videó a témában: 

Érdekességek és kutatások a kedvesség kapcsán

Amikor a cikk elején arról írtam, mennyire nehéz definiálni a kedvességet, egy filmet hoztam példának, de a való életben is találni hasonlóan érzékletes mintát: igaz, egészen Afrikáig kell utazni érte.

Ahogy a szakembertől megtudom ugyanis, az afrikai bemba törzsben szokás, ha valaki felelőtlenül vagy igazságtalanul viselkedett, a falu közepére állítják egyedül. Minden munka leáll, és az egész falu köré gyűlik. Majd minden személy hangosan kiált a tettes irányába. Egyszerre, mindenki elmondja az összes jó dolgot és cselekedetet, amit a középen álló valaha is elkövetett. Minden pozitív jellemvonását, minden jó tettét, erősségeit és kedvességeit hosszasan és részletesen taglalják. „A ceremónia gyakran napokig is eltart, egészen addig le nem áll, amíg mindenki ki nem merítette az illető összes jócselekedetének felsorolását. A végén törzsi ünneplés veszi kezdetét, és az illetőt ismét kedvesen beemelik a törzsbe. Mondani sem kell, a törzsben ritkán van szükség erre a gyakorlatra” – fűzi hozzá Varga Anna.

A kedvességet, ha nem tudunk is róla, valójában nagyon nagyra értékeljük: erről árulkodik, hogy a KindLab kutatásai szerint 33 országban 10 047 ember megkérdezése alapján a kedvesség a párválasztásban magasabb pontszámot kapott testi vonzerőnél.

Egy másik kutatásuk szerint, ha az orvos együttérzést és kedvességet mutatott, a megkérdezett páciensek megfázásos tünetei egy nappal lerövidültek. A vezetői szférában a kedvesség szintén egyre nagyobb létjogosultságot élvez. „A kedvesség a munkában is pozitív hatású, növeli a bizalmat, a valahová tartozás érzését, a lojalitást” – mondja a szakember. 

Az érzelmeknek jó hangot adni, de másra zúdítani nem szerencsés

Ma már laikusként is sokat olvashatunk pszichológiai témákban, ezért könnyen eszünkbe juthat a kérdés: ha lenyelem a békát, és dühöngés nélkül elengedem az elém tolakodó autóst, akkor vajon nem tesz-e rosszat nekem az ösztönösen érkező érzelmi reakció visszafojtása?

„Természetesen,

ha úgy élem meg, hogy lenyelem a békát, akkor annak erős érzelmi hatásai vannak. Ha azonban nem áldozatként tekintek magamra, hanem aktív résztvevőként, aki úgy döntött, hogy beengedi a másik autóst a forgalomban, és ezzel tehetett valakivel valami jót, akkor az érzelmeim is változnak: a dühösség helyett pozitív érzéseket – a hálát, az elfogadást, a jóindulatot ‒ gondozom magamban” – mondja a pszichológus.

Az érzelmeket ugyanis szükséges felismerni, kimondani, értelmezni, de navigálni is kell tudnunk őket, és a hétköznapokban való tudatos gyakorlás segíthet abban, hogy adott szituációban a kedves gesztus legyen az ösztönös reakció.

„Nagyon jó lenne, ha az iskolai oktatásba beépülhetnének az érzelmek navigálásának módszerei, technikái. Hosszú távon az ember maga jár sokkal jobban, ha nem a kortizolt, azaz a stresszhormont, hanem az oxitocint keringeti a szervezetében” – fűzi hozzá Varga Anna, aki fontosnak tartja hangsúlyozni: az érzelmeinknek szükséges hangot adni, de másra zúdítani nem helyes.

A kedvesség a kutatások szerint tehát nem gyengeség, ellenkezőleg: erősség. Fizikailag és mentálisan is erősebbek vagyunk, ha kedvességet gyakorlunk.

Az önmagunk iránti kedvesség is fontos

Könnyen hihetnénk, hogy a kedvesség mértékének köze lehet ahhoz, milyen személyiségtípusba tartozunk: vajon egy introvertált kevésbé vagy sokkal inkább kedves, mint egy extrovertált? Válasz nincs, hiszen a kedvesség egy tanult karaktererősség, míg a kutatások szerint a személyiségünk velünk születik, erre tanulunk rá a körülöttünk érvényesülő mintákból. A kedvességet pedig épp olyan eséllyel sajátíthatja el az introvertált, mint az extrovertált ember.

„Valóban a kedvesség a szocializáció része, akivel pedig nem kedvesek, ő nemcsak kevésbé könnyen válik azzá, hanem nehezebben is fogadja a felé irányuló kedvességet. Szülőként nagy a felelősségünk abban, mennyire lesz kedves a gyerekünk” – foglalja össze a szakember.

A bevezetőben idézett felvetésre pedig, hogy nem érdemes kedvesnek lenni, mert úgyis kihasználnak, Varga Anna így felel:

„A kedvességet nem szabad összetéveszteni a határok hiányával – azaz, ha nem tiszteljük a magunk határait. A kedvességgel is járhat határozottság, kedvesen is mondhatok nemet, húzhatok határokat” – mondja a pszichológus. Szerinte terápiákban gyakran előkerül a félelem, megfelelés által vezérelt kedvesség kérdése, ami viszont semmiképpen nem vezet egészséges kapcsolódásokhoz.

„A szabad döntésből meghozott kedvesség jár azokkal az igazán pozitív hatásokkal, amelyeket a pszichológia is előszeretettel emleget. Az egyén kedvessége viszont akkor tud igazán megvalósulni, ha a szociális, társadalmi közeg elég érett ennek befogadására. Az önmagunkhoz való kedvesség és a közösségben gyakorolt kedvesség mind szükségesek ahhoz, hogy kedvesebb társadalomban éljünk” – fűzi hozzá a szakember.

A feladat nagy, de mindenképpen jó hír, hogy a kedvesség ragályos:

Viktor Frankl szerint mindent el lehet venni az embertől, egyet kivéve: annak a szabadságát, hogy minden egyes pillanatban megválaszthatja, hogyan reagál a körülményeire és a körülötte lévő emberekre. „Ennek nyomán megválaszthatjuk, kedvességgel vagyunk-e jelen környezetünkben, vagy gorombán és másokra tekintet nélkül. Ha békésebb világot szeretnénk, proaktívan érdemes élnünk, és kezdeményeznünk kell a kedvességet” – foglalja össze Varga Anna. 

Néhány ötlet a kedvesség gyakorlására Varga Annától:

• Nyissunk hálasarkot a munkahelyen, az iskolában vagy otthon. A résztvevők minden héten üzenhetnek egymásnak egy-egy kedvességet, vagy megköszönhetnek egy-egy kedves gesztust.
• Kezdjünk hálanaplót vezetni, akár ezzel az applikációval.
• Bevásárláskor a kasszánál engedjünk előre valakit.
• Vegyük fel a szemetet az utcán.

További ötletek a kedvességhez itt találhatók.

Széles-Horváth Anna