Addig húzza az időt a magyar rendszer, hogy a sejthalmazból magzat lesz

–

Az abortusz kérdése Magyarországon évtizedek óta érzékeny téma. Az 1960-as években Európa élvonalában jártunk az abortuszok számát tekintve: évente 180-200 ezer beavatkozást végeztek. Azóta jelentős csökkenés történt ugyan, de a rendszerben számos olyan bürokratikus és érzelmi akadály van, ami sok nő számára megnehezíti, hogy időben és biztonságos módon jussanak abortuszhoz. 

Dr. Wafa Dina szülész-nőgyógyász szerint a javulás részben annak köszönhető, hogy ma már jóval többféle fogamzásgátló eszköz érhető el a nők számára, és nemcsak ezekhez, hanem a megbízható információkhoz is könnyebben hozzájutnak. „Régen nagyon-nagyon sok abortusz volt, ma körülbelül a tizede annak, mint a hatvanas években. Ez biztosan pozitív változás.

De azt is látom, hogy az utóbbi években ismét középpontba került ez a téma, és sajnos nem a nők számára kedvező a változás”

– mondja.

Magyarországon a terhesség 12. hetéig van lehetőség művi terhességmegszakításra, a rendszer alapja pedig a „súlyos válsághelyzet” fogalma. Ezt a nőnek nem kell bizonyítania: elég, ha kijelenti, hogy számára a terhesség kihordása testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz. Ez jelentheti azt, hogy valaki túl fiatalnak vagy túl idősnek érzi magát a gyerekvállaláshoz, esetleg anyagi, családi, munkahelyi, tanulási vagy egyéb okok miatt nem tudja vállalni a terhességet és a gyereket – áll a TASZ tájékoztatójában. Bizonyos kivételes esetekben azonban a határidő a 18., 20. vagy akár a 24. hétig is kitolható: ide tartozik például a kiskorú várandósok esete, ami Magyarországon is jelentős problémát jelent, valamint ha a magzatnál súlyos rendellenesség derül ki későn, vagy ha az érintett nő egészségét komoly veszély fenyegeti.

A gyakorlat azonban lassú és bürokratikus

A nőknek két kötelező tanácsadáson kell részt venniük a családvédelmi szolgálatnál, és legalább három napnak el kell telnie a két találkozó között. „Papíron közepesen szigorú a magyar szabályozás – mondja Dr. Wafa Dina –, az Egyesült Királysághoz képest szigorúbb, Lengyelországhoz képest megengedőbb. A valódi probléma a gyakorlatban van: a bürokratikus időhúzások miatt a művi abortuszok gyakran csak a 10. hét környékén történnek meg.”

A 2022-ben életbe lépett, szívhangrendelet néven elhíresült törvény előírja, hogy a beavatkozás előtt a magzati életműködést kell bemutatni a várandós nő számára (ez lehet például magzatmozgás is).

A kormány ezt az „élethez való jog” megerősítéseként kommunikálta, az orvosok és jogvédők többsége azonban inkább pszichés nyomásgyakorlásnak tartja.

„A szívhangot a hatodik hét előtt nem igazán lehet vizsgálni, mivel a szív ekkor még nem fejlődött ki. Mire eljut a nőgyógyászához, már elveszített 2 hetet, majd vár a családvédelmi szolgálathoz (jellemzően 1-2 hetet itt is), ott a második időpontra (további minimum 3 nap), majd a műtéti időpontra. Az általam ismert szakemberek többsége nem tartotta jó intézkedésnek ezt a törvényt. Egyikünk sem látta pozitívan, sőt, kifejezetten káros a páciensekre nézve” – mondja a nőgyógyász.

Pedig az orvosszakmai szempont egyértelmű: minél korábban történik meg a beavatkozás, annál biztonságosabb. „Ez igaz a vetélésre és a művi abortuszra is. Minél korábbi a terhesség, annál kisebb a komplikációk esélye. Egy 5–6 hetes terhességnél minimális a kockázat, míg a későbbi abortuszok esetében nő a súlyos vérzés vagy a méh átlyukasztásának a veszélye. Épp ezért lenne fontos, hogy a nők minél rövidebb idő alatt hozzájussanak az ellátáshoz, és ne kelljen heteket várniuk.”

A várakozás ráadásul pszichésen is terhelő

„Ilyen esetekben a beavatkozásig gyakorlatilag kényszerterhességről beszélünk. A nő tudja, hogy nem akarja megtartani a terhességet, de heteket kell várnia – ennek durva pszichés következményei lehetnek. Nemzetközi adatokból ismert, hogy

az abortusz korlátozása nem csökkenti érdemben az abortuszok, csak a biztonságos abortuszok számát. Az a nő, aki nem akarja a terhességet, megtalálja a módját, hogy egyéb módon vessen véget neki”

– meséli dr. Wafa Dina. A szakember szerint különösen érzékeny helyzetben vannak az erőszak áldozatai, hiszen a rendszer abszolút nem támogatja őket. „Mire elindulna a nyomozás, papírt kapnának arról, hogy erőszak áldozatai lettek, a terhesség már túl van a 12. héten.”

Pedig az egészségügyi perspektíva mellett filozófiai szempontból sem mindegy, hogy egy sejthalmaznak szakítjuk meg a fejlődését, vagy egy embriónak, esetleg magzatnak. „A magyar rendszer azonban mégis ezt teszi, hogy addig húzza az időt, hogy magzat lesz a sejthalmazból” – mondja.

A rendszer további hiányossága, hogy nem érhető el gyógyszeres abortusz, amely sok országban bevett módszer, és a természetes vetéléshez hasonló folyamatot indít el. „Ez egy hatalmas probléma.

Nemcsak az abortusznál lenne fontos, hanem a vetélések befejezésénél is. Jelenleg a spontán lezajló eseteket leszámítva mindent műszeresen kell befejeznünk, pedig a gyógyszeres megoldás kíméletesebb, kisebb a szövődmény esélye, és a későbbi gyerekvállalást sem veszélyezteti.

Az lenne a legfontosabb előrelépés, ha engedélyeznék és elérhetővé tennék a gyógyszeres beavatkozást.”

A tájékoztatás hiánya szintén kritikus

Bár minden kórházban létezik írásos tájékoztató, ezek gyakran nem jutnak el a nőkhöz, a családvédelmi szolgálatnál kapott információk minősége pedig erősen változó. „Hatalmas a szórás – mondja a szakember. – Vannak védőnők, akik korrektül, elfogulatlanul tájékoztatnak, de vannak, akik félelemkeltéssel próbálják befolyásolni a döntést. Például azt mondják, hogy az abortuszon átesett nők később nem fognak tudni teherbe esni – ami nem igaz, és nagyon káros is.” Dr. Wafa Dina szerint a nőknek pontos, tényszerű információra lenne szükségük, nem manipulációra.

„Egy másik sarkalatos pont a minőségbiztosítás kérdése. Senki sem ellenőrzi, hogy mi hangzik el ezeken a konzultációkon. Pedig itt nagyon sok múlik a szavakon.”

Tovább nehezíti a folyamatot, hogy az orvosok nem szeretnek állást foglalni, és a téma erősen politizálódott. „Nagyon fontos lenne széles körű párbeszéd szakemberek és érintettek bevonásával, és konkrét lépésekkel, a gyógyszeres abortusz elérhetővé tételével, a bürokratikus akadályok eltörlésével mind tehetnénk azért, hogy a nem kívánt terhességek minél hamarabb véget érjenek.”

A beavatkozás díja 2025-ben 55 837 forint, szociális helyzetre hivatkozva azonban az érintett mentesülhet a térítési díj megfizetésének kötelezettsége alól, vagy csak a térítési díj 30 százalékát, illetve 50 százalékát kell megfizetnie. „Sokak számára ez is jelentős terhet jelent. Persze, aki nem akar gyereket, az valahogy összekaparja a pénzt, de közben sokkal olcsóbb lenne, ha megelőznénk a nem kívánt terhességeket. Egy fémtartalmú spirál például húszezer forint, és öt évig nem kell aggódni a terhesség miatt. Sok nő viszont nem tud ezekről a lehetőségekről, vagy a családja, közössége miatt nem mer élni velük.”

Dr. Wafa Dina hangsúlyozza, hogy

az abortuszt mindig utolsó megoldásként kellene kezelni.

„Előtte ott a megelőzés: az ingyenes és hozzáférhető fogamzásgátlók, a megfelelő szexuális felvilágosítás. Ehelyett azonban nálunk sajnos a szexuális nevelés korlátozása látható, ami óriási hiba.” A szakember szerint Észak-Európában lazább a szabályozás, mégis kevesebb az abortusz, mert a fiatalok pontosan tudják, hogyan védekezzenek.

„Az abortusz mindig nehéz döntés, de nem dolgunk tovább nehezíteni a folyamatot. Épp ellenkezőleg: a feladat az, hogy biztonságos, gyors és méltányos legyen azok számára, akiknek szükségük van rá. A rendszer most inkább hátráltat, mint segít. Pedig lenne megoldás – csak párbeszéd és nyitottság kellene” – zárja dr. Wafa Dina.

Mózes Zsófi