Vannak traumák, amik nem fejben, hanem mozdulatok szintjén raktározódnak el, és talán soha nem kerülnének elő, ha egy ismerős helyzet rájuk nem irányítaná a reflektorfényt. Ez a bizonyos helyzet azonban lehet gyógyító is – erről mesél Takács Dalma, aki egy thaibox-edzés segítségével írta felül a gyerekként átélt fájdalmát.
Inka Winter mindössze négyéves volt, amikor a nyolcvanas évek elején az édesanyja kirakta egy kommuna Bécshez közeli főhadiszállásán. Nem tudta azonban, hogy az általa biztonságosnak hitt kommuna igazából egy szekta. Azon belül is egy pedofil szexszekta.
„Nem azért zaklatták a gyereket, mert túlsúlyos, hanem mert a közösség, amiben van, ezt lehetővé teszi (megengedi, tolerálja, az áldozatot hibáztatja, vagy tehetetlennek és eszköztelennek érzi magát)” – egy önmagában is rettenetes ügyet tovább súlyosbít a felszínes hírek alapján hozott népítélet, írja dr. Gyurkó Szilvia a sümegi eset kapcsán, itt:
Nagyon nem mindegy, milyen hangulatban van egy társadalom, és nagyon nem mindegy, mennyi energiát kell a szülőknek, felnőtteknek arra fordítani, hogy a gyerekeknek megteremtsék a szabadság kis köreit, amiben mentesek a társadalomban uralkodó durvaságtól, és ahol jó lenni. Dr. Gyurkó Szilvia a szavak hatalmáról.
Döbbenetes, milyen sok embernek vannak traumatikus élményei a gyerekkori frizurájával kapcsolatban. Ezeket ti osztottátok meg velünk.
Az idén is volt (van) bőven miért aggódni gyerekügyben. Az egyéves munkaszünete előtti utolsó cikkében dr. Gyurkó Szilvi összeszedte a tíz legfontosabbat, amiből van mit tanulnunk.
„Minden pofon nyomot hagy. Minden lelki és szóbeli bántalmazás trauma, aminek hatása van. Az otthonunkban tanulunk szeretni. Gondoskodni. És az otthonunkban tapasztaljuk először az erőszakot is. Túl sokan, túlságosan gyakran.” Ma van a gyerekjogok világnapja. Ideje, hogy kimondjunk néhány fontos dolgot.
„Nekem olyan haza kell, ahol nem hadoválnak szolgálatról meg diplomáciai karrierről ott, ahol két mappával arrébb testileg-lelkileg megkínzott, megnyomorított gyerekek fotóit tárolják a számítógépen.”
„Senki ne mondja nekem, hogy normális egy balettórára fegyvert bevinni és azzal fenyegetőzni. Vagy normális egy balettórai teljesítmény miatt feltépni az ajtót, és kirontani a folyosóra ordibálni, kurva anyázni, hogy az egész iskola zengjen tőle. Vagy normális dolog egy bútordarabot odavágni a diákhoz, ha az nem teljesíti az elvárást – legyen az szék vagy egy állófogas.” Egy volt táncművészetis, ma már felnőtt diákkal beszélgetett Gyárfás Dorka.
Minden tizedik magyar gyereket veszélyeztet az otthoni bántalmazás – most jobban, mint bármikor. A gyermekvédelem csak korlátok között működik, a családok nagy része pedig össze van zárva. A védelem a közösségeken (is) múlik.