Senkinek nincs a homlokára írva, hogy pedofil – De akkor, mit tehetünk azért, hogy megvédjük a gyereket?
A koronavírus mindent uraló médiajelenlétét múlt héten egy szikár rendőrségi közlemény szakította meg. Letartóztattak egy óvónőt és az élettársát, akik több gyerekkel szemben is szexuális erőszakot követtek el – beleértve a saját gyereküket, a nő unokahúgát, és „a nyomozók az eljárás során bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan is, hogy a gyanúsított óvónő a munkahelyén is készített gyermekpornográf felvételeket több rábízott óvodásról”. Ezek az ügyek még egy járványválság közepén is egy pillanatra megállásra késztetik az embert. Nemcsak egy kattintás erejéig, de talán hosszabban is elidőzünk a hír felett, hiszen az óvodákban pici gyerekek vannak, az óvodapedagógusokban megbízunk, azt pedig el sem akarjuk képzelni, hogy milyen tartalmak futhatnak egy netes pedofilhálózatban. Talán a legfontosabb kérdés, amire ilyenkor az ember választ keres: mit tehetek azért, hogy a gyerekem védve legyen? Erről ír dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember.
–
Rettenetes bűncselekmény, és egy újabb bizonyíték arra, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések elkövetőjének nincs a homlokára írva, hogy pedofil, hogy nem lenne szabad rábízni gyereket, és hogy aljas indokkal keresi a gyerekek társaságát.
Mi több, általában nagyon ügyes manipulátorokról, simulékony természetű emberekről van szó, akik teljesen ártatlannak tűnnek. Ezért azt a gondolatot érdemes elengedni, hogy jó emberismerőként majd kiszúrjuk és lebuktatjuk azt, aki veszélyes.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy eszköztelenek vagyunk. Intézményi, egyéni és társadalmi szinten is sokat tehetünk.
Intézményi gyermekvédelem
Intézményi szinten muszáj lenne mindenhol kiépíteni olyan gyermekvédelmi rendszert, ami az álláshirdetés feladásától a jelentkezők átvilágításán át a folyamatos szupervízióig mindent megtesz annak érdekében, hogy kiszűrje a „sötét játékosokat” a rendszerből, és ne engedje a bántalmazás előfordulását. Vagy ha megtörténik a visszaélés, az ne maradhasson titokban, rejtve, és ne lehessen évekig, akár évtizedekig visszaélni a gyerekekkel következmények nélkül.
Magyarországon egyelőre nem kötelező, hogy a gyerekekkel foglalkozó intézményeknek legyen saját gyerekvédelmi irányelvük. Ahogy az sem alapkövetelmény, hogy az alkalmazottak és munkatársak ismerjék a bántalmazás jeleit, tüneteit és tudják, hogy hova és kinek jelezhetnek, ha felmerül bennük a gyanú, hogy egy gyereket bántanak – vagy egy felnőtt megengedhetetlen dolgokat tesz.
De attól, hogy nem kötelező, még lehet ilyeneket készíteni, bevezetni, alkalmazni. Legyen szó akár állami, akár egyházi, vagy magánintézményről, vannak már erre vonatkozó programok itthon is.
Otthoni gyermekvédelem
Egyéni szinten, amit tehetünk, az egyrészt a tudatos választás; olyan helyre íratjuk be a gyereket, ahol odafigyelnek a biztonságára. Másrészt pedig átadhatunk némi alapvető tudást és érzékenységet a gyereknek a saját testével, annak védelmével kapcsolatban.
Az egyik legelterjedtebb ilyen tudás Európában az úgynevezett bugyiszabályok, amelyek megismerésével a gyereket arra próbáljuk megtanítani, hogy az alsóneművel fedett testrészeihez senki nem nyúlhat az engedélye nélkül, és arról felvételt sem lehet készíteni. A bugyiszabályokról létezik egy fülbemászó gyerekdal (angol nyelvű ugyan, de zseniális, és nagyon kifejező), egy dinoszaurusz főszereplésével. És magyarul is van több feldolgozása, többek között „Lajos, a zsiráf” főszereplésével, amiből egy részletet most meg is osztanék veletek:
„Ő Lajos, a zsiráf / a legnagyobb király. / Az erdők császára, / Afrika bálványa, / kinek teste csupa folt, / de bugyija nem volt / sokáig.
Történt aztán egyszer, / hogy az erdőmester / ráparancsolt: / „Vegyél, Lajos, bugyit!” / és megmondta a tutit, / hogy miért. /
Mert amit a bugyi fed, / az csak a tied, / ahhoz más nem érhet, / csak akinek te / megengeded. /
Lajos, a zsiráf, / a legnagyobb király, / az erdők császára, / Afrika bálványa, / kinek teste csupa folt, / onnantól bugyis volt. /
Hordta a bugyit, / és tudta a tutit, / hogy amit a bugyi fed, / az csak a tied, / ahhoz más nem érhet, / csak akinek te / megengeded./
Aztán egy nap, képzeld, / arra járt egy német / turistabusz. /
Leszálltak a népek, / és nézték a tájképet, / hogy mit fotózzanak. / Arra járt a Lajos is. / Bugyijában csuda fess! /
Ezután nyilván mindenki / Lajossal akart szelfizkedni /…”
Hogy hogyan ér véget Lajos és a német turisták találkozása, érdemes elolvasni.
De ami még ennél is fontosabb, hogy a mindennapokban azzal tehetünk a legtöbbet, ha erősítjük a gyerek megélését azzal kapcsolatban, hogy a teste az övé, és azzal a felnőttek sem tehetnek meg bármit.
Gyermekvédelem a társadalomban
Végül, de nem utolsósorban, hogy mit tehetünk társadalmi szinten. Aki nyomon követi a híreket, láthatja, hogy rendszeresen megjelennek azok esetek a médiában, ahol óvodai, iskolai, kollégiumi, gyermekotthoni közegben követik el a gyerekbántalmazást. Tavaly télen a szülők egy budapesti általános iskola gondnokával szemben tettek feljelentést, aki hosszú-hosszú évek használta szexuálisan a gyerekeket. Az az ügy is, ahogy ez a mostani, óvodai történet is, azt jelzi számunkra, hogy mindannyiunk közös felelőssége, hogy a gyerekek biztonságban vannak-e.
Nem szabad ezeket az ügyeket eltussolni, közös megegyezéssel „megszabadulni” az elkövetőktől az egyik helyen, hogy aztán pár hét múlva egy másikon elölről kezdjék kártékony működésüket.
Komolyan kell venni a gyerekbántalmazást, ragaszkodni kell ahhoz, hogy következményük legyen az elkövetett tetteknek. Csak akkor érhetjük el, összefogással és közös felelősségvállalással, hogy elfogyjon a levegő a rossz szándékú emberek körül, és a gyerekeink nagyobb biztonságban legyenek.
Gondoljátok végig, hogy mit tehettek a gyerekek biztonságáért a saját közösségetekben, mert hiszem, hogy igenis sokat. Ha már egy pillanatra a koronavírusról másfelé terelődött a gondolatotok, ne hagyjátok veszni az érdeklődést, és alakítsátok az ilyen hírek nyomán bennetek keletkező dühöt és indulatot teremtő erővé.
Tegyetek a saját gyereketek és a közösségetek biztonságáért! Mert igenis, mindannyiunkon múlik.
Dr. Gyurkó Szilvia
Kiemelt képünk illusztráció
