–

Több mint hat évtized telt el azóta, hogy az első nő, a szovjet Valentyina Tyereskova járt az űrben. Mégis, csak mostanra jutottunk el oda, hogy a NASA újonnan kiválasztott űrhajósainak többsége nő legyen. Miközben – ahogy azt a National Geographic egy korábbi cikke is írja – kutatások kimutatták: a nők fizikailag és mentálisan is jobban bírják az űrutazást. Többek között azért is, mert a szervezetük jobban viseli az expedíciókkal járó mellékhatásokat.

A női űrhajósok már eddig is fontos szerepet játszottak az űrkutatásban. Vezettek küldetéseket, irányították a Nemzetközi Űrállomást – mégis, a számok önmagukért beszélnek:

a NASA történetében eddig 360 embert képeztek ki űrhajósnak, és az asztronautáknak csak kevesebb mint egyötöde volt nő.

Azoknak is, akiknek sikerült bejutniuk ebbe a szűk körbe, gyakran kihívásokkal kellett szembenézniük. Az első, kizárólag női űrséta például csak 2019-ben valósult meg: Christina Kochnak és Jessica Meirnek azért kellett elhalasztani a küldetésüket, mert nem állt rendelkezésre megfelelő méretű űrruha számukra.

A nők térnyerése nemcsak az űrkutatás jövőjét alakítja, hanem azt is, ahogyan a tudományról, a felfedezésről gondolkodunk. Az, hogy nőket is látunk az űrben, persze inspirálhat sok fiatal lányt és nőt, de emellett átírja azt a képet is, amelyet a tudományos pályákról, a felfedezőkről, a világűr kutatóiról gondolunk.

„Az, hogy kiket látunk az űrben, azt is alakítja, mit tartunk lehetségesnek”

– fogalmazott Valerie Neal a Smithsonian Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Múzeum korábbi kurátora.

Ezt a szemléletváltást tükrözi a NASA Artemis-programja is, amely nemcsak azt tűzte ki célul, hogy az emberiség ismét a Holdra lépjen, hanem azt is, hogy a történelem során először női űrhajóst küld a Holdra. 

Kaiser Orsolya

A kiemelt kép forrása: NASA