Egy ilyen díj után mindenki „megbocsát”, még én is magamnak – Öt győztes, öt gondolat
Támogatott tartalom
Öt nő, akik gondoltak egy nagyot, és beneveztek az év legizgalmasabb kisvállalkozói versenyére. Öt kisvállalkozás, amelyek a győzelemmel nagy esélyt kaptak arra, hogy lépjenek egyet előre. Öt helyzetbe hozott ember, akiknek nemcsak a jól behatárolt komfortterületüket kellett elhagyniuk, amikor felléptek a döntő nagyszínpadára, hanem a saját magukkal szembeni, belső előítéleteiket, kishitűségeiket is. A végén egytől egyig azt mondják, hogy a Visa She's Next pályázatnak nemcsak a kétmillió forint és az egyéves személyre szabott mentorálás a nyereménye, hanem az is, hogy megismerték egymást. És ezzel az érzést, hogy „nem vagyok egyedül”. D. Tóth Kriszta arra kérte a Visa She's Next öt győztesét, hogy néhány héttel a döntő után, meséljenek a benyomásaikról, érzéseikről.
–
Carrick Orsolya – Kids&Teens English Club
„Azonnal megtetszett a pályázat, hiszen vállalkozó nőként és anyaként teljes mértékben egyetértek a kutatás eredményével, mely szerint a nők számára nehezebb egy vállalkozást igazán sikeresen működtetni.
Elsődleges célom a pályázattal az volt, hogy növeljem a projektmódszer népszerűségét. Fontosnak tartom, hogy minél több gyerek megismerje és kipróbálhassa mindazt, amit ez a módszer kínál, és ami megkülönböztet minket egy átlagos nyelviskolától.
A nyeremény óriási mérföldkő, és hatalmas lökést ad a folytatáshoz, legyen szó motivációról vagy anyagiakról.
Emellett érzelmileg is rendkívül megindított a győzelem, hiszen a siker mögött hosszú évek kemény munkája, számos nehézség, kétségbeesett helyzetek és küzdelem áll. És közben visszahozott számos csodálatos emléket is a kezdetekről.
A támogatást a Kids&Teens English Club nyelviskola ökológiai oktatókertjének létrehozására fogjuk fordítani, ahol a gyerekek angol nyelvi táboraink és oktatási programjaink részeként környezetvédelmi ismereteket és tapasztalatokat is szerezhetnek majd. A projektmódszeren alapuló angol nyelvoktatás pedig lehetővé teszi, hogy mindezzel párhuzamosan a gyerekek olyan készségei is fejlődjenek majd, mint például a kreativitás, az innováció, az együttműködés és a hatékony kommunikáció. Hiszünk abban, hogy ezek a készségek és ez a szemléletmód nemcsak versenyképessé teszi a gyermekeinket, hanem a jövőt is képes átformálni.”
Hagara-Nagy Nóra – Seed Bonbon Handmade
„Hetekig csak nézegettem a pályázati kiírást, végül az utolsó pillanatban – szó szerint – percekkel a határidő lejárta előtt adtam be a jelentkezést. Valahogy tartottam tőle; milyen rossz lesz, ha nem nyerek… vagy, ha mégis, hogy fogok kiállni annyi ember elé?
Tele voltam aggályokkal, félelmekkel, de nagyon örülök, hogy végül rászántam magam, és ezzel olyan helyzetbe kerültem, ami a fejlődésem szolgálja. A döntő pitchre is alig volt időm felkészülni, mert éppen egy nagy ajándékozási szezonra esett az időszak (tanév végi pedagógus ajándékozások, ballagások), alig volt rá egy napom, hogy átgondoljam, mit és hogyan mondok el abban az percben. De – hála a szervezők támogatásának –, minden a helyére került, és amikor túl voltam rajta, úgy éreztem, én mindent megtettem, ami tőlem telik. Bíztam abban, hogy sikerült átadnom azt a szellemiséget, amit vallok: az ajándékozás fontos része életünknek, és ezt ma már lehet fenntarthatóbb módon is csinálni, ahogy mi tesszük a Seed Bonbonokkal. A döntő után aztán pont egy utazás várt rám a gyerekeimmel, akikkel ilyenkor a sok munka miatti kiesést pótoljuk, ez most is nagyon jól sikerült.
Most, visszatérve, kipihenve épp abban a szakaszban vagyok, amikor a jövő nagy kérdéseivel foglalkozom: nyáron elindítjuk a német weboldalunkat és webshopunkat, lesznek külföldi kampányok, és már a karácsonyi szezonra is gondolni kell. Összességében hatalmas boldogsággal tölt el, hogy mint női vállalkozót díjaztak, hiszen mint a legtöbben, én is nap mint nap küzdök a munka-magánélet egyensúlyával. Ha sok a munka, a gyerekeket, a háztartást, a főzést, a kertet stb. kénytelen vagyok háttérbe szorítani, és ezt sokszor meg is kapom kritikaként, de ha nem is hangzik el, lelkileg akkor is megterhelő a tudat.
Egy ilyen díj után mindenki „megbocsát”, még én is magamnak.
Másfelől alkalmat is ad arra, hogy legyen anyagi forrásom a terhek csökkentésére a jövőben.”
Németh Nóra – PregHello
„Már önmagában az is hihetetlen volt, hogy 383 pályázat közül a PregHello várandósoknak szóló mobilapplikáció is a legjobb tíz közé került. A fináléra komoly felkészülés zajlott, az ennek során kapott tippeket, ötleteket a jövőben is fogom tudni alkalmazni. Nagyon nagy ajándéknak érzem, hogy megismerhettem a többi döntőst; kilenc másik olyan vállalkozást és alapítót, akik szintén szívüket-lelküket beleteszik ötletük megvalósításába.
Ezzel a munícióval a zsebemben felemelő érzés volt a döntőben a színpadon állni, büszke voltam rá, hogy képviselhetem és megmutathatom a PregHellot egy olyan zsűrinek, akik nem csupán szakmájukban elismertek, hanem kérdéseikkel további inspirációt adtak a döntő résztvevőinek. Ennél büszkébb már csak akkor voltam, amikor a zsűri kihirdette az öt nyertest, akik között mi is szerepeltünk!
Nagyon meghatódtam az eredményhirdetéskor, hihetetlen érzés volt megélni, hogy mindaz, amit mi hiszünk a PregHellóról, azt mások is hiszik, szerintük is értékes.
A díjat a legjobb tudásunk szerint további fejlesztésekre fogjuk fordítani azért, hogy a PregHello a várandós kismamák legjobb támasza legyen a jövőben.
Okvátovity Dóra – Fajszi Paprika
„Kiváló lehetőségnek találom, hogy kimondottan a női vállalkozók kaptak figyelmet, hiszen számtalan esetben tapasztalom én is, hogy hátránnyal indulok nőként. Örültem a lehetőségnek, hogy a jelentkezés során széles körben megismertethettem a munkámat és a felmerülő problémákat a lehetséges megoldásokkal együtt.
Az idő rövidsége miatt a pitchre való felkészülés két nap alatt zajlott, és az idő nyomását érezve nagyon izgultam. Ez volt az első nagyközönség előtti szereplésem, ahol ugyan a mindennapjaimról és az szerelemprojektemről beszéltem, amiről órákat tudnék mesélni, be kellett sűrítenem öt percbe. Gyakoroltam, sokat, tükör előtt, barátoknak videóhívásban, és végül a nyolc percet lefaragtuk ötre. A felkészítés során remek szakembereket ismerhettem meg, akik profin, személyesen osztották meg a tapasztalataikat, tanácsaikat, és persze biztattak minket. Előző este még lázasan készültem, formázgattam a bemutatóm, képeket illesztgettem be, és éjfélkor még a párom segítségét kértem, hogy vajon milyen hibák felett siklom el. Nagyon örültem, hogy délelőtt még lehetőségünk volt a színpadon is gyakorolni… aztán közeledett a délután, amikor már mindenki fáradt volt, viszont épp akkor jött a legfontosabb pillanat. Feszített volt a tempó, így a többi jelölttel keveset tudtunk beszélgetni, de abszolút nem „versenytársként” kezeltük egymást, ahol tudtunk, segítettünk egymásnak, az utolsó pillanatban még módosítottuk az előadásunkat és biztattuk egymást. A színpadon állva az első perc után egy kis megkönnyebbülést éreztem és azt, hogy pillanatok alatt vége lett. Nagyon tetszett, hogy a zsűri tagjai kedvesek és felkészültek voltak, illetve nagyon érdeklődőek.
Minden döntős különleges, azt éreztem, hogy végre nem vagyok egyedül, hogy más is hasonló cipőben jár, és a kudarcok után is ki lehet és kell tartani, amit majd siker követ.
Mindegyik történet motiváló, erőt meríthetünk egymásból, segíthetünk egymásnak, és már alakulóban is vannak a közös együttműködések.
Az eredményhirdetésnél is még annyira izgultam, hogy amíg nem mondták a nevem, nem is fogtam fel, hogy rólam van szó. Barátnőm a hátsó sorban már az első mondat után tudta, hogy rólam beszél a műsorvezető, míg én azon gondolkodtam, hogy ki is az, aki „hazatért”?! Óriási öröm, hogy az öt győztes között lehetek, úgy érzem, hogy a sok bizonytalanság és kérdés után, amelyekkel vállalkozóként találkozunk, nemcsak bizalmat, hanem önbizalmat is kaptam. A mentorálás során pedig még inkább építhetjük a jövőt szakember segítségével, ami óriási támaszt jelent, és ezáltal újabb kapuk nyílhatnak meg előttünk.
Zsély Csilla – Fatipli Műhely
Teljesen véletlenül, az Instagram lapozgatása közben találtam rá a pályázatra – vicces módon pont a WMN oldalán láttam meg róla egy videót. Kíváncsiságból elkezdtem kitölteni a jelentkezést, de nem igazán gondoltam, hogy bármi keresnivalóm lenne a pályázók, nemhogy a díjazottak között. Annak híre, hogy bekerültem a döntőbe, teljes hidegzuhanyként ért – az első gondolatom az volt, hogy biztos elírtak valamit az e-mailben, vagy rosszul olvastam. Vagy nem nekem akarták küldeni. Nagy izgalmamban még válaszolni is elfelejtettem, úgy hívtak fel a szervező ImpactHubtól, hogy megkaptam-e az értesítést…
Végül nemcsak maga a Pitch Day, hanem az egész heti készülődés (meetingek, prezentáció összerakása, pitchgyakorlás) olyan volt, mintha egy párhuzamos univerzumba csöppentem volna, abszolút pozitív értelemben.
Teljesen kiszakadtam a hétköznapjaimból, átléptem a határaimat, hozzám hasonló gondolkodású és igazán motiváló embereket ismertem meg.
A döntő napján ugyan szanaszét idegeskedtem magam (még enni sem tudtam egész nap), de ez teljesen felesleges volt, olyan baráti és családias volt a hangulat. Nem is emlékszem, mikor éreztem utoljára ennyire pozitív és inspiráló légkört magam körül. Már csak ezért az élményért megérte a részvétel, pedig bevallom, először abban sem voltam biztos, hogy el merek majd menni a döntőre. Az pedig, hogy ezek után végül bekerültem a legjobb ötbe, egészen felfoghatatlan – de lassan kezdem elhinni, hogy talán mégis volt keresnivalóm a pályázók között.
És hogy mi lesz ezután? Kaptam egy lehetőséget, hogy végre kidolgozzam azokat a terveimet, amiket két éve egy Google- doksiba gyűjtögetek lelkesen, de külső motiváció híján eddig nem igazán haladtam a megvalósításukkal. A műhely kap némi gépparkfejlesztést, én pedig gőzerővel azon leszek, hogy a mentorálási segítséggel ősztől el tudjam indítani a régóta tervezett workshopjaimat, ahol bárki (főleg nők!) megismerkedhet a fa megmunkálásával.
A döntőről készült videót, benne az öt győztessel, itt tudod megnézni: