„Nem tudom, hol vagyok, de gyere értem!” – Legemlékezetesebb fesztiválsztorijaink
Óriási elhajlások és teljesen józanul is szürreális pillanatok: amikor az ember fesztiválozik, akkor nemcsak hogy kiszabadul a valóságból, de alkalmasint egy másik dimenzióba katapultál. Én épp ezért nem tudom megunni ezt a műfajt: egyszerűen vannak történetek, amik sehol máshol nem eshetnek meg veled, csakis egy fesztiválon. Megismételhetetlen helyzetek, random nehézségek és hatalmas összeborulások vadidegen emberekkel, küzdelem a létfenntartásért… Arra kértem olvasóimat, meséljék el, nekik mi a legbizarrabb, legviccesebb, legsajátságosabb – legfesztiválosabb sztorijuk. Az alábbiakat elolvasva szerintem egyértelmű, miért imádjuk olyan sokan ezeket a rendezvényeket. Hogy egy igazi klasszikust is idecitáljak, amit valaki szintén bekommentelt: geráppá! Csepelyi Adrienn gyűjtése.
–
Minden évben gyűjtöm az aranyköpéseket a Szigeten. Szorgalmasan írom azokat az abszurd mondatokat, amelyek azok száját hagyják el, akikkel együtt bulizunk. Ezeket visszaolvasva még évek múltán is nagyon jókat szoktunk röhögni, és persze mindannyiunknak vannak legendás sztorijaink, amelyeket úgy mesélünk, akár a katonatörténeteket. Hiszen mi ott voltunk, amikor még régenmindenjobbvót.
Nehéz volna felsorolnom az utóbbi, húsznál is több év termését, de azért az alábbiak egész biztosan a legemlékezetesebb esetek közé tartoznak:
- amikor arra ébredtünk a Szigeten, hogy egy részeg srác belegabalyodott a sátrunkba, és legurultunk a domboldalon
- amikor ugyanezen a Szigeten utolsó nap még volt pénzünk a húgommal egy fél grillcsirkére (az élet császárnői!!!). Aminek a maradékait gondosan becsomagoltuk kukazsákba, és a sátrunk előtt hagytuk. Reggelre eltűntek a csontok…
- amikor kosárfonást oktattam külföldieknek, és egy nagydarab holland metálos egy héten át jött mindennap, hogy befejezze a világ legocsmányabb marokkosarát, amit a magyar vendéglátójának adott
- amikor EFOTT-ról úgy jöttünk haza, hogy leengedett ablaknál Metallica bömbölt az autóban végig a pályán, én pedig reggel egy olyan Bëlga-playlistet találtam a táskámban, aminek a koncertjén ott sem voltam (meg egy barackot, amit Marvin azért hozott a backstage-ből, mert kell a vitamin! )
- amikor a francia Aälma Dili koncertjén véletlenül levideóztam, ahogy az óriásbábok közt együtt táncolok Douglas Smith sorozatszínésszel, akit nem ismertem fel, mert azzal voltam elfoglalva, hogy a frontember lejött a színpadról, ugyanis szerepelni akart a videómban
- amikor a VOLT-on azon kaptam magam, hogy a Bring Me The Horizon tagjának, Jordan Fishnek a mikrofonállványát ragasztgatom fehérre a stage managerrel, Matt-tel, aki arról mesélt, hogy jövő hónapban a Prodigyvel turnézik
- amikor a Glastonburyn összefutottam Jamie Carragherrel
-
amikor az első ottalvós Szigetünkön (15 voltam) a húgommal bementünk tusolni, és úgy derült ki, hogy a zuhanyzó koedukált, hogy bejött vagy öt kedves, meztelen francia fiú.
(Nem, ez nem egy pornófilm kezdete. Roppant udvariasan megvárták egy szál semmiben, míg végzünk. Mindketten akkor láttunk először élőben teljesen meztelen férfit.)
És most jöjjenek a ti leg-leg-leg fesztiválsztorijaitok!
„Hegyalja, 2012, azóta már szállóigévé vált a legjobb barátnőm mondása, aki hajnal fél háromkor így hívott fel kétségbeesve: »nem tudom, hogy hol vagyok, de gyere értem!«” (Mónika)
„Utolsó VOLT-os este, sártenger, a legtrébb budiknál állunk sorba. Tesóm bement az egyikbe, mire a mellette lévő budiban valaki kiabál, hogy nem tud kijutni – angolul. Kábé öt perc matatás után sikerült a csajt kiszabadítani, aki a nyakamba ugrott, a haverjai őrjöngtek, kaptunk piát. Elkiáltottam magam, hogy ebbe a budiba senki ne menjen be, mert rossz. Erre a húgom kicsapódik a mellette lévő budiból, átmegy a hibásba, és magára zárja… Eleredt az eső, kábé öt biztiőrnek szóltunk, hogy segítsen, de semmi. Húgom bent énekelgetett… Nagyjából fél óra után hajtű, pénzérme, »kiskutyafasza-alkatrésszel« sikerült kiszabadítanom.”
„Amikor elhagysz mindenkit a VOLT-on, és hiába telefonálgatsz, úgyse hallják meg. Az Imre nevű barátomat kerestem szintén a budiknál, elkiabáltam magam: IMREEEEEEEEE! Erre az egyik budiból hangosan vissza: ORSIKAAAAAAAAAA!” (Orsi)
„Másztam be a (szerintem) saját sátramba, amikor egy hang megszólalt:
– Ki vagy? Mit akarsz?
– Te ki vagy, és miért vagy a sátramban?
– Judit, te vagy az?!
Volt osztálytársam sátra volt, nem az enyém, de nem is tudtam, hogy ő is ott van.” (Judit)
„A legjobb barátnőmmel megnyerni a szigetes Mission-versenyt, aminek a jutalma saját jeggyel egyhetes VIP-campingben konténeres alvás, teletöltött hűtővel és saját zuhanyzóval.
Pannónia fesztivál, ketten lányok próbálunk felállítani egy óriási sátrat a szélviharban, amiről gőzünk sincs, hogy fog kinézni, és közben azt kérdezgetik, hogy sárkányt eregetünk-e.
Szigeten a huszonötödik szülinapomon megismerni egy német srácot. Ez kilenc éve történt, hét éve együtt élünk, és született két gyerekünk.” (Anikó)
„A párom sztorija: 2002 EFOTT, Szelidi-tó, tőlünk kábé 40 km-re. Két napra mentek a haverjával, a haver apukája vitte őket, akkor húszévesek voltak. Mindkettőjüknek első fesztivál. Sátor nélkül, mert, ugye, nem alszanak majd.
Az enyém megfáradt és befeküdt egy másik haver kocsijába aludni. Egyszer csak arra ébredt hajnaltájt, hogy szólongatják, ébredjen, megérkezett!
– Hova?
– Hova? Hogyhogy hova? Itt vagyunk a Kisfaludyba, hazahoztunk!
Sírt.” (Anna)
„2014-ben a Szigeten éjszakai műszak után egy fekete sapkában ültem az egyik infopultnál. Odajött egy holland, bemindenezett férfi, aki azt hitte rólam, hogy hajléktalan vagyok. (Ez nőként különösen hízelgő volt.)
Azt mondta, nagyon aranyos vagyok, és az a küldetése, hogy felszabadítsa a budapesti hajléktalanokat, majd elment, hogy hozzon nekem egy doboz epret.
Amikor visszaért, elveszítette a kártyáját, és agresszívvá vált, elkezdett törni-zúzni, mire a biztonsági őrök leteperték, és kikísérték a Szigetről.” (Luca)
„Szigeten Tankcsapda előtt egy erőteljes bemelegítés után a bungee jumping-daruhoz tévedtünk két cimborával… A srác már pakolt volna, amikor megkérdeztük, lehet-e még egyet ugrani?
Fel se nézett, és mondta: persze!
Majd felnézett: ja, nektek kizárt!” (Tamás)
„Amikor Alfa Feszten a vihar elvitte a sátrunkat, így a mini Twingóban aludtunk. Kinyitottuk a targatetőt, amire rátettünk egy esernyőt, hogy ne ázzon be, közben hallgattuk a Depressziót, ami épp a nagyszínpadon játszott.” (Évi)
„Az egyik Szigeten kábé húsz éve hatalmas vihar volt, irdatlan esővel. Arra ébredtünk hajnali háromkor, hogy a sátrunkban szügyig ér a víz és hideg. Rövid vita után szárazabb területre indultunk.
A dalmát kocsmánál egy rendezett római alakulatba botlottunk: egy négylábú sörsátrat esernyőként használva meneteltek a fiatalok négyzet alakzatba rendeződve kocsmától kocsmáig, aki »kiszállt«, annak a helyére új versenyző állt be…
Hihetetlen volt, ahogy egyszerre léptek, igazodtak, hogy meg ne boruljon az alakzat!” (Krisz)
„1996., Sziget, egy hét konzervkaja… Az volt a király, hogy például a borsófőzeléknek és a székelykáposztának ugyanolyan íze volt… Hogy örültem anyu főztjének egy hét múlva!” (Andi)
„2015., Strand Feszt. Én, a naiv kis fesztiválszűz boldogan slattyogtam saruban és rövidnaciban, mondván, hogy nyár van, Balaton, minek ide normális cipő meg rendes ruha. Aztán amikor beálltam pogózni (eleve WTF) a Fish-koncerten, rájöttem, hogy anyámnak igaza volt, és ide teljes hadifelszereléssel kellett volna jönni. Egy hétig kék-zöld-lila volt a lábam lábujjaktól térdig.” (Anna)
„Rockmaraton 2012. vagy 2013… Egy nappal később mentünk, és már alig bírtuk felállítani a sátrunkat. Mellettünk punkok voltak. Az első mondat, ami elhagyta egy finom hölgy száját, a következőképp hangzott (olyan rekedt hangon, mintha két héten át minden nap három doboz cigit szívott volna):
»Holnap reggel sikítva fogunk b*szni.« És tényleg így volt, mert másnap reggel arra ébredtem, hogy a csaj térde a derekamban volt.” (Péter)
„Megvettem álmaim bakancsát, hónapokig rakosgattam félre a kis fizumból. Zsá fel a Szigetre. Szakadó eső, beültem a sátor ajtajába, kifűztem az álomcsukám, levettem, behúztam a lábam, bakancs sehol.” (Tünde)
„A kétezres évek elején a Szigeten a BRFK tartott egy bűnmegelőzési előadást, telt házzal. Ajándék »Őrizzük az álmod« feliratú kispárnát ígértek a végére. Az előadás befejeztével szóltak, hogy induljunk el kifelé egyesével, mindenkinek jut párna. Egy pillanat alatt mindenki ott tolongott, úgy robbantott a helyéről, hogy a székek is felborultak. Az előadó szájáról csak annyit lehetett leolvasni: »na b…meg«.” (Zsolt)
„Első fesztiválunkra egy annyira szakadt, ütött-kopott sátorral mentünk, hogy még a teteje is penészes volt, de a két-három órás alvásokra tökéletesen megfelelt. Sajnálatosan a körülöttünk lévő sátrakat full kifosztották, a mienkhez hozzá sem értek. Ekkor jött oda a szomszéd, hogyha véletlenül meglátjuk a fesztiválozókon a cuccait, azonnal szóljunk neki, mert egyedi pólók és pulcsik voltak.
Kérdeztük, hogy mitől voltak egyediek?
Jött is a válasz: »Az összes fekete színű volt és halálfejek voltak rajta…«
Egy rockfesztiválon…
Sok sikert!” (Levente)
Ti jöttök, meséljetek!
Csepelyi Adrienn gyűjtése
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Flashpop
