Sarki fény Magyarországon: „Időnként a Napunk pöffent egy nagyot”

–

Időnként pöffen egy „picit”

„Időnként a Napunk pöffen egy nagyot, és emlékeztet arra, hogy az űridőjárás egy látványos jelenség” – mondja nevetve Kiss László csillagász-fizikus. Érezhetően jókedvű, mint mindig, amikor ritka légköri jelenségek figyelhetők meg Magyarországon. A sarki fény táncát november ötödikén este ráadásául szinte mindenhol látni lehetett hazánk egén északi irányból. 

Ő maga például XIII. kerületi társasházi lakásának ablakából, a nyolcadik emeletről készítette a fönt látható fotót egy okostelefonnal. A szakmai köröket nem érte váratlanul a jelenség, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója szerint már délután cserélgették egymással az információkat.

„Nagyon jó űridőjárás-figyelő rendszereink vannak, ahonnan már délután jöttek a jelzések a geomágneses online szolgáltatóktól, hogy a KP-index szerinti hatos-hetes erősségű fénylés várható, ami azt jelenti, hogy van esély nálunk is sarki fényre. Az Időkép éjjellátó webkamera-hálózatán már látszott, hogy napnyugtakor villódzott észak felé az ég. Aztán fél hat és hat között kezdtek el izzani a vonalak, hogy ez bizony szabad szemmel is látszik, még innen, Pestről is” – teszi hozzá dr. Kiss László. „Ténylegesen látszott, ahogy a Göncölszekeret ellepte egy piros fénylés, még csináltam is egy fotót egy egyszerű okostelefonnal.”

Ez az „időnként”, persze relatív. A sarki fényjelenség tegnap, tehát 2023. november 5-én este 18 óra 14 perckor érte el maximális fényességét, és ritka, hogy ennyire délre, ilyen fényesen látszódjon. Utoljára 2003. november 20-án, tehát szinte pontosan 20 évvel ezelőtt volt hasonlóra példa.

Az északi félteke sarki fényét állítólag Galileo Galilei csillagász nevezte el Aurora Borealisnak (a déli féltekén e fény neve Aurora Australis). A jelenséget a Nap tevékenysége okozza.

A naptevékenységnek van egy ciklikussága, amelynek periódusa 11 év, és a jelenlegi aktivitás maximuma 2024-25-ben várható, nem pontszerűen, hanem néhány hónap alatt elhúzódóan. 

De mi okozza az északi fényjelenséget? 

Az lesz a legjobb, ha ezt szóról szóra idézzük dr. Kiss Lászlótól, nemcsak a tudományos pontosság, hanem a népmesei stílus miatt is. Íme:

„A Napunk egy szép csillag, ami 150 millió kilométerre, nyolc fénypercre bugyog tőlünk. Tizenegy évente azt tudja, hogy nagyobb aktivitása van, ezt naptevékenységi ciklikusságnak hívják a napfizikusok. Ilyenkor sok folt, sok erős mágneses tér keletkezik a belsejében, és a mágneses tér átrendeződései nyomán kidobódnak belőle hatalmas plazmafelhők. A Napunk elsősorban hidrogénből áll, azt ha plazmává szétbontjuk, azt úgy hívják, hogy protonok és elektronok. Amikor egy nagyobb pöffenés kidob egy nagyobb felhőt a Napunkból – ez történt két-három nappal ezelőtt; ennyi idő alatt jutnak el ide a Földig –, akkor ez terjed a térben. Ha nem védené a bolygónkat semmi, adott esetben légkörünk sem lenne, akkor ez szépen bombázná a Föld felszínét, és nem beszélgetnénk, mert halottak lennénk. De van légkörünk, és ami még fontosabb, van mágneses terünk! 

A Föld mágneses tere tengelyszimmetrikus, tehát van északi és déli pólusa, mint egy rúdmágnesnek.

E mágneses térben fellépő erők az északi és déli pólus felé irányítják a Napból érkezett töltött részecskéket. Ahol ez a plazmafelhő becsapódik a földi légkörbe, ott és akkor keletkezik a fénylés, a sarki fény, az Aurora."

A Föld északi és déli pólusán folyamatosan létezik sarki fény. Amikor nagyobb löket érkezik a Napból, erősebbé válik a fényelés, és így – a mi szempontunkból – a földrajzi elhelyezkedése is kedvezőbb lesz, így olyan délebbi szélességeken, mint Magyarország (Budapest 47 fokos szélességen fekszik, messze az Északi sarktól) is rálátunk a fényfelhő tetejére.

Mit látunk és hogyan hat ránk? 

A fizikus-csillagász elmondása szerint a fényfelhő két-háromszáz kilométeres magasságban keletkezik, ahol már nagyon ritka a földi légkör, a fényhatást pedig „mindenféle molekulák világítása” kelti.

És hogy miért pirosas (miközben a „klasszikus” északi fényt mutató fotókon, amelyek Grönlandról, Izlandról vagy épp Norvégiából érkeznek, inkább zöldes, esetleg lilás)? A válasz egyszerű: azért, mert itt, Magyarországon csak a felhő tetejét látjuk. Ami piros. 

„A valóságban úgy néz ki az északi fény, mint egy függöny” – magyarázza a fizikus-csillagász. „Egy több száz kilométer magas fénylepel keletkezik; az alja zöld, a teteje piros.

A Föld görbülete eltakarja az alsó zöld részt, és csak a tetején a piros látszik. Néhány magyarországi fotón, amelyek a legsötétebb helyeken készültek, lehet látni, hogy a horizont fölött közvetlenül zöldes színű, és fölötte vörös.”

Az északi népek ősidők óta jól ismerik a sarki fényjelenséget. Az első leírást Pütheasz massaliai ógörög utazónak tulajdonítják, Krisztus előtt a negyedik századból.  

A feljegyzett történelem eddigi legerősebb geomágneses vihara pedig 1859. szeptemberében történt – ezt a jelenséget leíró brit tudós után Carrington-eseménynek nevezték el. Ekkor azután, hogy az óriási napkitörés elérte Földet, a sarki fény még a Földközi-tenger déli részén, Szicília környékén is látszott, és a mágneses hatás a korabeli távírókban tüzet okozott.

Ha tüzeket nem is, de elektromos zárlatokat okozhatnak a geomágneses viharok a következő egy-másfél év aktivitása során is. 

„Ilyenkor például a távvezetékekben, amelyek viszik az áramot, áramlöketek keletkeznek, amelyek adott esetben a biztosítékokat is kivágják. Egy mágneses vihar, amihez kapcsolódik a sarki fény, az a földi életre is hatást gyakorol” – mondja dr. Kiss László.

Szóval, ha lemaradtál a tegnap esti csodás északi fényről, de szeretnéd bepótolni a mulasztásodat, akkor a szakember szerint a teendőd a következő:

2024 legtisztább éjszakáin egy kevésbé fényszennyezett (tehát várostól távoli) magaslati ponton nézz észak felé. Sok sikert!

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ NurPhoto / Contributor

D. Tóth Kriszta