Ezer betegből kettővel több maradna életben, ha női orvos kezelné őket

–

A nők az orvostudományban is sokáig küzdöttek az elfogadásért

Tették mindezt annak ellenére, hogy mindig is jelen voltak – még akkor is, amikor szinte teljesen ki voltak zárva a hivatalos gyakorlatból –, köszönhetően annak a meggyőződésnek, hogy míg a férfiak az orvosi szerepkörre termettek, a nők nem.

Ahogy a The Lancet című orvosi folyóirat egyik írása 1878-ban állította:

a nő mint orvos a természetnek ellentmondó önhittség, amely mind az orvos, mind a beteg számára csalódásra van ítélve.

Bár a helyzet javult azóta, a vita arról, hogy a nők valóban az orvostudományhoz tartoznak-e, és megbízhatók-e orvosként, sebészként és más egészségügyi szakemberként, sajnos azóta is tart.

Pedig egyik tanulmány a másik után cáfol rá erre

Kétlem, hogy ezek közül bármelyik is különösebben meglepő lenne a nők számára. A legfrissebb felmérések ugyanis azt mutatják, hogy már most is közel ötven százalék előnyben részesíti, ha női orvos kezeli, míg a férfiak többségének nincs preferenciája ebben a kérdésben, és kevesebb mint huszonöt százalék mondja azt, hogy inkább férfi orvost választ.

A Kaliforniai Egyetem (UCLA) friss tanulmánya szerint azonban

mind a nők, mind a férfiak jobban gyógyulnak, ha női orvos kezeli őket.

A kutatók több mint 775 ezer beteg (458 ezer női és 319 ezer férfi) 2016 és 2019 közötti orvosi biztosítási kárigényének elemzése után azt találták, hogy a női és férfi orvosok által kezeltek között jelentős különbség van a halálozásban az orvosnál tett látogatástól számított 30 napon belül.

A női orvosok által kezelt női betegek halálozási aránya 8,15 százalék volt, szemben a 8,38 százalékkal, amikor az orvos férfi volt. Ez azt jelenti, hogy minden ezer kezelt betegből várhatóan kettővel több maradna életben, ha nő kezelné őket. A férfi betegek esetében a különbség kevésbé volt markáns, de a női orvosok továbbra is előnyben voltak: a halálozási arány 10,15 százalék volt, szemben a férfi orvosok 10,23 százalékával. Ez nagyjából egy halálozásnyi különbség az ezerből.

A kutatók ugyanezt a mintát találták a kórházi újrafelvételi arányok tekintetében is

Dr. Yusuke Tsugawa, a tanulmány egyik szerzője, a Kaliforniai Egyetem David Geffen School of Medicine professzora elmondta: az eredmények azt mutatják, hogy a női és férfi orvosok másképp gyakorolják az orvoslást, és ezek a különbségek jelentős hatással vannak a betegek egészségi állapotára.

De aligha ez az egyetlen olyan friss tanulmány, amely szerint a nők valóban nagyon jó orvosok.

Néhány hónappal ezelőtt két új, Kanadában és Svédországban készült kutatás is bejárta az internetet, amelyek szerint a női sebészek által operált betegek jobban járnak, mint azok, akiket férfi sebészek operálnak.

A kanadai tanulmány, amelyet 2007 és 2019 között a kanadai Ontario tartományban több mint egymillió beteg bevonásával végeztek, azt találta, hogy egy évvel a műtét után a férfi sebész által kezelt betegek 25 százalékánál kedvezőtlenek voltak a műtét utáni eredményeik, és 2,4 százalékuk meghalt. Ehhez képest ugyanezen időszak alatt a női sebész által kezelt betegek 20,7 százalékánál volt hasonló negatív következmény, és 1,6 százalékuk halt meg.

Az ugyanebben a folyóiratban közzétett svéd tanulmány, amelyet 150 ezer beteg bevonásával, a svéd epekőműtéti nyilvántartás adatai alapján végeztek, szintén megállapította, hogy a női sebészek által kezelt betegeknél kevesebb komplikáció lépett fel, és a műtétet követően rövidebb ideig maradtak kórházban.

Korábbi tanulmányok azt is kimutatták, hogy a nők 32 százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg, ha férfi sebész végzi a műtétet, és hogy nagyobb eséllyel élnek túl egy szívrohamot, ha női orvos kezeli őket.

A nők valamit másképp csinálnak az orvostudományban, mint a férfiak

Ahogy dr. Tsugawa is rámutat, mindez jobb betegellátási eredményekhez és még kevesebb halálesethez vezet. De mi is ez pontosan?

Az egyik elmélet arra vonatkozóan, hogy a női orvosok miért kezelik jobban a nőket az, hogy a férfi orvosok nagyobb valószínűséggel utasítják el a nők fájdalmát és tüneteit, ami aztán nagyobb eséllyel vezet téves diagnózishoz és rosszabb orvosi ellátáshoz.

Egy másik nemrégiben készült kutatás szerint a nők és a kisebbségi betegek esetében akár 30 százalékkal nagyobb a téves diagnózis valószínűsége, mint a fehér férfiak esetében.

A nők kisebb valószínűséggel kapnak hatékony fájdalomcsillapítót és részesülnek intenzív ellátásban, ugyanakkor nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy negatív tapasztalataik vannak az egészségügyi ellátással kapcsolatban, és hogy aggodalmaikat és tüneteiket elutasítják vagy figyelmen kívül hagyják.

Nos, az orvosi ipar egészének hosszú története van a nők egészségügyi problémáinak elutasításában, figyelmen kívül hagyásában és minimalizálásában, ami azzal is összefügg, hogy egészen a kilencvenes évek elejéig a női testeket nagyrészt kizárták az orvosi kutatásokból, és bizonyos mértékig még ma is így van. Az orvostudomány által a nők „természetes” alsóbbrendűségének és a testünket övező tévhitek fenntartása sem segített.

De nem csupán a női betegek túlélési esélyei és a megfelelő kezelésben való részesülés esélyei javulnak, ha női orvosok kezelik őket – hanem a férfi betegeké is.

A nemrégiben végzett UCLA-vizsgálat mögött álló csoport szerint ez annak köszönhető, hogy a női orvosok jobban kommunikálnak a betegeikkel, így valószínűbb, hogy olyan fontos információkat adnak át, amelyek jobb diagnózishoz és kezeléshez vezetnek.

Más tanulmányok valóban azt sugallják, hogy a női orvosok több empátiát mutatnak, mint a férfi orvosok, több időt töltenek a betegeikkel – ami jobb ellátáshoz vezethet, de azt is jelenti, hogy kevesebb beteget látnak és kevesebbet keresnek –, így összességében betegközpontúbb gyakorlati stílust alkalmaznak, ami minimalizálhatja a félreértések számát.

Nem hiszem azonban, hogy véletlen egybeesés, hogy a női orvosokat a jelek szerint a nagyobb empátia, az együttérzés és a hatékony kommunikáció – a jellemzően „nőiesnek” tartott szocioemocionális tulajdonságok – teszi kiemelkedővé. A nőket gyakorlatilag kislánykorunktól kezdve arra szocializálják, hogy a gondoskodásban jeleskedjenek, és másokra irányuló, gondoskodó, empatikus és együttérző tulajdonságokkal rendelkezzenek.

Ennek fényében meglepő-e, hogy az orvostudományban, ahol a gondoskodás és a jó kommunikáció – néhány más tulajdonságon túlmenően – kritikus fontosságú, a nők jobban teljesítenek, mint a férfiak?

Érdekes módon a nők szívinfarktusának túlélési esélyeit vizsgáló tanulmány megállapította, hogy nem csak a női orvosok javítják az esélyeiket. Hanem azok a férfi orvosok is, akiknek sok női kolléga van a csapatában. Lehet, hogy ezeknek a tulajdonságoknak van tovagyűrűző hatása? Elképzelhető. Dr. My Blohm, a stockholmi Karolinska Intézet munkatársa, a svéd tanulmány társszerzője arra is rámutatott, hogy a nemek közötti különbségek a műtéti eredményekben a nők alacsonyabb kockázatvállalási hajlandóságának is köszönhetőek lehetnek.

De ha a női és férfi orvosok közötti eltérések mögött valóban a nemek közötti szocializációs különbség áll, akkor nincs okunk azt hinni, hogy a férfiak ne tudnának ezekre a „női” tulajdonságokra is támaszkodni. 

Aligha az orvostudomány az egyetlen olyan terület, ahol ez megfigyelhető

Hallottatok már a jelenségről, amely akkor következik be, amikor a férfiak elhagynak egy foglalkozást vagy tevékenységet, amint a nők nagyobb számban vesznek részt benne? Ahogy Paula England szociológus kutatásai során megállapította, minél inkább elnőiesedik egy iparág, annál alacsonyabb az érzékelt fontossága, presztízse és következésképpen az átlagfizetése.

A mezőgazdaság területén végzett tanulmányok például azt mutatják, hogy amikor a nők egyre nagyobb arányban birtokolnak vagy működtetnek gazdaságokat, az pozitív hatással van a közösségük jóllétére – beleértve a szegénységi ráta csökkenését és a várható élettartam meghosszabbodását –, de a szomszédos közösségekre is.

Ahogy Claudia Schmidt, egy erről szóló kutatás szerzője rámutatott, ez azért van így, mert „a gazdálkodó nők általában más okokból kezdenek gazdálkodni, mint a férfiak, és gyakran a nagyobb jót szem előtt tartva hozzák meg döntéseiket”.

A politikában és a vállalati környezetben viszont a nők nagyobb száma a kormányzati és nagyvállalati igazgatótanácsokban betöltött döntéshozói pozíciókban összefüggésbe hozható a korrupció alacsonyabb arányával és az átláthatóság általános javulásával.

Ahogy a betegek eredményeit vizsgáló számos tanulmány is mutatja, a több női orvos alacsonyabb halálozási arányt és jobb betegellátást eredményezhet.

Bár ezek alapján egy-egy terület nőiesedése általánosságban jótékony hatást vált ki, ez közel sem azt jelenti, hogy a nőknek kellene átvenniük a világuralmat, a férfiaknak pedig vissza kellene vonulniuk a barlangjukba. Inkább meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk azon, hogy mit mondanak nekünk ezek az adatok, és miért van különbség a nők és a férfiak teljesítménye között a különböző szakmákban.

Tényleg azt gondolnánk, hogy az olyan tulajdonságokat, mint az empátia, az együttérzés, a törődés és a gondolkodás szigorúan „nőies” vagy „férfias” tulajdonságokként kellene kezelni?

Nem lenne jobb ehelyett a nőket arra bátorítani, hogy olyan szakmákba és területekre lépjenek be, amelyek korábban csak a férfiaknak voltak fenntartva? Nemcsak azért, mert ugyanolyan lehetőségeket kell kapnunk, mint a férfiaknak, hanem azért is, mert a sokszínűségből mindannyian profitálunk. 

Mint ahogyan mindannyiunknak hasznára válna, ha több ember vállalná fel a korábban démonizált „női” tulajdonságokat – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a világunk és az azt vezető emberek az ellenkező irányba haladnak.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ CreativeDesignArt

Mózes Zsófi