Hien: A tárgyiasítás, megfűszerezve egy kis ázsiai fétissel, borzalmas – Elviszlek magammal

Nguyễn Thanh Hiềnt, a vietnámi származású magyar énekesnőt 2008-ban, 14 évesen ismerte meg az ország, és sokakban ma is a csodás hangú, tüllszoknyás ázsiai kislány kép él róla. Hien az életének több mint a felét a nyilvánosság szeme előtt élte, és a magyar társadalom tekintetében nem mindig volt egyszerű léteznie – amit most, felnőtt fejjel, már pontosan lát, és meg is tud fogalmazni. Azt meséli, hogy néha beleborzong a korai bulvármegjelenések emlékébe, vagy épp azokba a televíziós interjúkba, amelyek során egy darab egzotikus húsnak érezte magát. És ma sem sokkal jobb a helyzet; a mai napig nagyon sok férfi csak azért követi őt a közösségi médiában, mert ázsiai és nő… Közben viszont a megasztáros tiniből harmincéves, egyetemet végzett, komoly zeneszerző lett, aki a világ egyik kiemelkedő művészeti felsőoktatási intézményében, a bostoni Berklee Collage of Musicon végzett, ahová teljes ösztöndíjjal vették föl. Azóta nemzetközi vállalatoknak szerez zenét, miközben építi saját indie- és elektronikus könnyűzenei karrierjét, itthon pedig a Madách Színházban játszik. Az idejét három ország között osztja meg; New Yorkban és Budapesten él, de egyre több időt tölt Vietnámban is. Örök kívülállóságát nemcsak hogy elfogadta, hanem előnyt, és stabil, önmaga középpontjában álló identitást kovácsolt belőle. Amiben nagyon sok önismereti munkája van. Elviszlek magammal: Hien.