A nyalóka-gate

Tanító néni: „Már csak egy napirendi pontunk van, Áron édesanyja vetette fel nekem a problémát négyszemközt, de úgy érzem, erről közösen kell döntenünk. Azt észlelte ugyanis, hogy vannak gyerekek, akik nyalókát, csipszet, gumicukrot hoznak uzsonnára az iskolába. Ami feszültséget okoz, különösen azokban a gyerekekben, akiknek az anyukája házi nyersvegán egészségszeletet csomagol gyümölcshasábokkal. Egy rövid egyeztetés után szerintem szavazzunk tételenként, hogy mi az, ami belefér az uzsonna kategóriájába, és mi az, ami tiltólistás.” (Ez jó lesz, miután az osztálypénz összegéről sem sikerült megegyeznünk, nyilván nagy lesz az egyetértés.)

Áron anyukája: „Áron még soha életében nem evett nyalókát, és nem szeretném, ha itt kezdené el, pláne a jelenlegi vírushelyzetben úgy, hogy valaki más nyalókájába nyal bele.” (Szerintem a vírushelyzetre hivatkozni 2022-ben már so last year, de mindegy. Áron meg biztosan túl van már az első nyalókán az apukájával, csak te nem tudsz róla.)

Peti (a nyalókás) anyukája: „Először is szeretném jelezni, hogy

a nyalókát Peti nagymamája csomagolta, akivel napi konfliktusunk az édesség kérdése, és én is utólag szereztem tudomást róla. Ezért elnézést kérek. Beszéltünk a nagymamával, vagyis a férjem, elvégre az ő anyja,

és nyalóka többet nem fog előfordulni. Más édességre viszont nem tudok garanciát vállalni.”

(Én se vállalnék be egy nyalókát ebben az osztályban, ahol a szülők fele minimum vega, de még inkább egészségnáci, de azért az anyósra kenni… trükkös, na.) 

 

Bori apukája (az egyik egészségnáci): „Én csak annyit szeretnék mondani, hogy lehet kapni egészséges és vegán gumicukrot, ami százszázalékban gyümölcsből készült. Olyat, ugye lehet hozni?” (Ja, 2800 forintért, és úgy beleragad a fogukba, hogy utána két óráig nem tudnak beszélni… ami végül is nem hülyeség.)

Kata anyukája (harcos politikai aktivista a Facebookon, szabadidejében ügyvéd): „Már elnézést, de most tényleg arról szeretnénk szavazást indítani, hogy ki mit csomagolhat otthon a gyerekének? Jövő héten pedig arról születik döntés, hogy mindenki csak ugyanazt adhatja vacsorára, nehogy a másik irigyelje azt, aki palacsintavacsoráról számol be a szünetben? Nyolcéves gyerekekről van szó, szerintem mindenki szépen beszélje meg a sajátjával, hogy minden család étkezési kultúrája más, és ő mit kóstolhat meg a suliban… lehetőleg senki ne egye meg a másik uzsonnáját, és kész. Bocsánat, de én nem értem, hogy ki milyen jogcímen mondja meg nekem, hogy mivel etetem a gyerekem. Nem ugorhatnánk a következő témára?” (Na, ő a bolti kakaós csigás, és fél, hogy az sem csúszik át a szavazáson. Tudtam én, hogy ebből show lesz. Nyalóka-gate.)

Bella anyukája (SZMK-s) a tanító nénire nézve kissé kétségbeesetten:

„Akkor most szavazzunk arról, hogy szavazzunk-e a tiltott uzsonnákról?!”

(Kedvencem, amikor a szavazásról kell szavazni. Ez a demokrácia zenitje.) 

Takonyelemzés

Tanító néni: „Kedves Szülők! A magam és a kollégáim egészségének védelmében hívtam össze ezt a rendkívüli [teátrális szipogás] szülői értekezletet. Odáig jutottunk ugyanis, hogy az osztály fele betegen jön iskolába, egymást és bennünket is körbefertőznek, és az igazgatóban már felmerült a rendkívüli őszi… [hapci!] szünet gondolata. Szeretnék minden kedves szülőt megkérni, hogy ne…”

Medox anyukája (élete első felszólalása szülői értekezleten):

„De hát a kis Medox csak allergiás! Most akkor ne jöjjön iskolába egész ősszel meg télen?!”

Karina anyukája megsemmisítő pillantással (foglalkozását tekintve rendezvényszervező, de sok orvosi cikket oszt meg a Facebookon): „Bocsánat, de én úgy tudom, hogy az allergiaszezon nyáron és tavasszal van.”

Medox anyukája láthatólag megbánta, hogy megszólalt, nem mond semmit. Pillanatnyi csend. (Vihar előtti.)

Panni apukája: „Bocsánat, de

Panni nem fertőz, csak uszodában volt, és kicsit megfázott.”

Ida anyukája (ő sem orvos): „Olvastam egy cikket, amiből egyértelmű, hogy a megfázás is fertőz, szóval szerintem ez nem érv.”

Bence apukája (nőgyógyász): „Nem szeretnék döntőbíró lenni ebben a vitában, nem kimondottan a szakterületem (itt jelentőségteljesen ránéz arra a három anyukára, akik a páciensei) de szakemberként egyet kell, hogy értsek.”

Adél anyukája:

„Nekünk a gyerekorvos azt mondta, hogy minden a takony színén múlik, én ezért minden reggel elemzem az éjszakai zsepitermést.

Ha átlátszó, jöhet, ha sárga jöhet, ha zöld, egyértelműen otthon…”

Dominik anyukája (főállású anya, négy gyerekkel): „Bocs, de te úgy küldöd iskolába, hogy fél éjszaka ébren volt, és az orrát fújta?!” 

 

Adél anyukája (visszafojtott dühvel): „Dehogy volt fél éjszaka ébren, ne viccelj már, félálomban kifújta kétszer. Szerintem nem kell a széltől is óvni ezeket a gyerekeket, azért is betegek annyit, mert az első tüsszentés után egy hétig steril környezetben tartjátok őket. Adél még nem hiányzott az idén.”

Dominik anyukája (enyhe nagyképűséggel): „Persze, mert full taknyosan jön iskolába. Dominiknak, ha megfázik, igenis szüksége van az anyai gondoskodásra. Éppen ezért én olyankor nem hozom, hanem kamillás fürdőt csinálok, és a kedvencét főzöm.”

Több dolgozó anyuka (felháborodottan, de némi lesajnáló jelleggel): „Könnyű neked, akinek mindegy, hogy kettő vagy három gyerek van otthon, de vannak ám, akik dolgoznak.”

Dominik anyukája: „Nem értem, ez hogy jön ide, de

szerény véleményem szerint, ha az ember gyereket vállal, akkor ezt belekalkulálja.” (Lincshangulat kialakulóban.)

Tanító néni: „Gondoltam, hogy ez a téma vitát fog szülni, és sokat beszélhetnénk róla, de az igazgató úrral egyetértésben hoztunk pár szabályt, és valójában csak azokat szerettem volna ismertetni a kedves szülőkkel. Egy: napi három orrfújás fölött hazaküldés. Napi két hurutos köhögés után hazaküldés. Napi öt száraz köhögés után hazaküldés. A lázat meg sem említem, pedig volt rá példa. Ahogy a hasmenést sem. És senkinek ne legyenek illúziói, a gyerekek mindent elmesélnek. Azt is, ha háromféle gyógyszert kapnak indulás előtt. Nem szeretnék neveket mondani, de szerintem az érintett anyuka tudja, kiről beszélek. (Mindenki Medox anyukájára néz. Szóval mindenki más is tudja.) Nem szeretnék taknyos zsepiket elemezni, a taknyos zsepi már eleve jelez valamit. Betegség után csak egészséges igazolással lehet iskolába jönni. Aki csak »otthon felejtette«, annak a gyerekét is hazaküldjük. Ha van kérdés, nagyon szívesen megadom az igazgató úr telefonszámát. (Okos, okos.) Akkor én mennék is, mert nem érzem túl jól magam.”

Az osztályfőnök távozása után:

„Kinek van felesleges egészséges igazolása? Bence apuka tud kiállítani?” 

Baszás a szülői értekezleten

Szülői értekezlet utolsó percei a harmadik osztályban.

Lola anyukája: „Bocsánat, hogy behozom ezt a témát, de Lola már nem hagy nyugton. Tényleg igaz, hogy rajta kívül minden osztálytársnak van mobiltelefonja vagy telefonálós órája?”

Noel anyukája: „Noel is ugyanezt mondta.”

Tanító néni: „Ez már csak azért is furcsa lenne, mert alsó tagozatban szigorúan tilos mobiltelefont hozni az iskolába.”

Olivér anyukája: „Olivér a tesójától örökölt egyet, de természetesen nem hozhatja be az iskolába. És internet sincs rajta. Csak pasziánsz meg keresztrejtvény.” (Persze, meg a Háború és béke eredeti nyelven, nem?)

Zoé apukája: „Zoénak van okosórája, de csak azért, mert azon tudunk jelezni neki, ha itt vagyunk érte, és jöjjön le, mert egy halál parkolóhelyet keresni az iskola előtt, inkább erről kellene beszélgetni.

De Zoé egyébként nem használja semmire. Tényleg!” (Persze, azért hívott fel múltkor egy ismeretlen szám, és hallottam a kislány vihogását a háttérben.)

Emma anyukája: „Bocsánat, a mobiltelefon úgy en bloc tilos, vagy csak az okostelefon?”

Tanító néni: „Nem választottuk szét ezt a kérdést.”

Emma anyukája: „Mert Emmának van egy 3210-ese, ugyanis szeptember óta egyedül jár edzésre a szomszéd teniszpályára, és amíg átmegy, vonalban vagyunk. Nem gondoltam, hogy ez baj lehet,

azt hittem, ez csak a pornó miatt van.”

Több szülő meglepetten: „Pornó miatt?”

Tanító néni: „Statisztikák szerint…”

Olivér anyukája: „Hagyjuk is a statisztikákat, most mondom, hogy a gyerekeitek hamarosan fognak pornót látni, akár be van tiltva a mobil, akár nincs. Készüljetek fel rá.”

Zoé apukája: „Hogy érted, hogy készüljünk fel?

Az én kis hercegnőm biztos nem fog pornót látni. Vagy ha igen, és itt az iskolában, akkor megkeresem a kibaszott felelősöket.”

(A kis hercegnő egyébként tuti, hogy a telefonbetyárok között volt, megismertem a hangját.)

Olivér anyukája: „Milyen felelősöket? A többi gyereket?”

Zoé apukája: „Nem, azokat a szülőket, akik ezt engedik a gyereküknek.

Zoé múltkor azzal jött haza, hogy mi az a »baszás«.

Nem akarom mondani, kinek a fiától hallotta.” (Meredten néz Olivér anyukájára.)

Olivér anyukája: „Már bocs, de az előbb káromkodtál a szülői értekezleten. Szerintem söprögess a saját házad táján.”

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Lola anyukája: „Ne haragudjatok, visszatérhetnénk a mobiltelefon témákára? Feltenné a kezét, akinek a gyerekének van valamilyen eszköze, amit persze sosem hoz be az iskolába, sosem használ, és csak fejlesztő játékokat játszik rajta? Nem szeretném, ha Lola lenne az utolsó, aki kap telefont, de azért van egy sanda gyanúm, hogy nincs még mindenkinek.”

A szülők fele felteszi a kezét. A tanító néni meglepetten néz.

Lola anyukája: „Köszönöm.”

Zoé apukája: „Megyek az igazgatóhoz, mert mi nem erre mondtunk igent, amikor ezt az iskolát választottuk. Pornó, káromkodás meg szabályszegés. Kurvára felháborító.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Studio Grand Web

Tóth Flóra