„Csak a gyerek miatt megyek, és nem húzok bikinit!” – hús-vér anyák érzései a strandszezonban
Amikor anyákat kérdeztem arról, hogy milyen érzésekkel indulnak neki a strandszezonnak, nyilván nem arra számítottam, hogy mindenki boldogan ugrál a bikinijében a vízben és a parton – főleg, hogy én magam sem teszem ezt (csak majdnem, és abban is van munka). De az engem is megdöbbentett, hogy 115 kommentelőből 43 kifejezett utálattal húz fürdőruhát, ha egyáltalán. Amikor a mondataikat válogattam, kicsit „csaltam”, leginkább azért, hogy több pozitív üzenetet lássunk, mert ez talán segít, hogy jobban szeressük a saját testünket. De hogy a valósághoz is hűek maradjunk, bőven idézek elégedetlen és strandparás vallomásokat is, mert fenntartom, hogy nem muszáj szeretni a testünket, az elfogadás is már szép cél lehet – viszont ebbe az érzésbe sem mindig könnyű megérkezni. Tóth Flóra írása és gyűjtése az Újraolvasóban.
–
Kezdjük a számokkal!
Száztizenöt anyából ÖT egyáltalán nem vesz fürdőruhát, HARMINCNYOLC utál fürdőruhában lenni, feszeng a strandon, és általában takargatja magát. Összesen KILENC nő vallotta azt, hogy szereti a testét, esetleg büszke is rá. HATVANHÁROM anyát pedig (már) nem zavar (annyira), hogy nem tökéletes a teste.
Bár az utolsó kategóriába tartoznak a legtöbben, közülük is sokan becsmérlően nyilatkoztak a testükről – ami elindított egy egészen új beszélgetést arról, hogy miért nem vagyunk képesek szeretni magunkat. Sokan a gyerekkori testszégyenítésekben látják az okot, de Palágyi Kata pszichológus anya például azt is fontosnak tartja, hogy kinek mennyire van jelen az életében a „szépség” mint bárki által megfogalmazott elvárás:
„Azt látom, hogy valahogy pont azok a nők az elégedetlenebbek, kritikusabbak magukkal, akik kifejezetten szépek. Konkrétan belesajdul a szívem, amikor megjelenik egy olyan lány vagy nő, akire öröm ránézni, és nem látja a saját szépségét. Ez ellentmondásnak tűnik, mégsem az, mert azok a nők, akik nem felelnek meg annyira a szépségideálnak, talán már korábban arra jutnak, hogy a szépséget kevésbé fontos dologként kezelik. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egy olyan kislány, serdülő lány, aki közel van a szépségideálhoz, sok olyan üzenetet kap, hogy ő szép, ami nemcsak dicséret, hanem tulajdonképpen elvárásként is megjelenik felé. Később pedig kritikát is többet kaphat, mert aki közel van az ideálishoz, azon sokan hajlamosak a hibát keresni. Így – mivel a környezet is valamilyen módon folyton a szépségével van elfoglalva – számára is fontos(abb) lesz.”
Amellett, hogy a legtöbben, akik dolgoznak az önelfogadáson (jó néhányan evészavarokból kilábalva), nagyon fontosnak tartják, hogy milyen példát mutatunk a lányainknak, fiainknak. Mégis – látni fogjátok a vallomásokban – a közösségi média is kőkeményen jelen van mint nyomasztó tényező, és ezt valószínűleg a gyerekeink életéből sem tudjuk likvidálni. Szóval én elöljáróban annyi tanulságot vonnék le, hogy
a testünk elfogadása a legtöbb esetben folyamatos munka – legalább annyira, mint a test karbantartása, történjen hiúsági vagy egészségi okokból.
És most jöjjenek a strandra készülő vagy a strandot messziről elkerülő nők vallomásai!
Soha többet fürdőruha
„Amikor legutoljára fürdőruhát vettem, egy velem egyidős csaj (aki persze »nem akart« bejönni a vízbe) a hátam mögött azt mondta a férjemnek, hogy mennyire löttyedt vagyok. Ezek után soha többet fürdőruha.”
Fejben „kövér lány”
„Abban, hogy utálom a nyarat, vastagon benne van a testalkatom is. Nyilván tudnék valamennyit változtatni rajta, de azt hiszem, fejben én mindig is a »kövér lány« leszek, mert amikor húsz kilóval kevesebb voltam, akkor is utáltam fürdőruhát húzni. A gyerekek miatt muszáj lesz dolgoznom ezen.”
A „lázadó”
„Évek óta nem voltam strandon, mindig kijátszottam a rendszert.”
Fürdőruhapánik
„Augusztusban négy napig fürdőruhában kell majd lennem egy gyakorlat miatt. Most még a gondolattól is pánikrohamom van. Ha évekig elhitetik veled, hogy szart sem érsz, nehéz ebből kimozdulni.”
Nem megyünk strandra, mert anyád utálja magát…
„Muszáj mennünk strandra, nem mondhatom a lányomnak, hogy »nem, mert anyád utálja magát«.
Így – közel a vízhez – nagy levegőt véve gyorsan belemegyek. A parton meg törülközővel takarom magam.”
Bikini a barikádok mögött
„Itthon sem veszek fel fürdőruhát, maximum, ha egyedül vagyok, és elbarikádozom magam a teraszon, hogy a szomszéd se lásson semmit.”
Így hat a testszégyenítés
„A gondjaim a testemmel és a testképemmel a belém táplált, állandó testszégyenítésből fakadnak, amit kiskamasz korom óta elviselek a családomtól. A mai napig nem szeretek strandra járni, mert folyton attól félek, hogy a testemet fogják fikázni.”
Idén végre bikini?
„Minden évben megfogadom, hogy idén már tényleg kétrészest veszek, de aztán sosem…
Ha látszik a hasam, valahogy sebezhetőnek érzem magam.”
A gyerekért mindent
„A gyerekekkel nem tehetem meg, hogy magam miatt őket büntetem, de ez minden évben kínszenvedés nekem.”
Az elégedettség súly kérdése?
„Az elmúlt egy évben harminc kilót fogytam, mert jól akartam kinézni. Meg azért, hogy ne kelljen a szekrény előtt állnom fél óráig, hogy mit vegyek fel, amiben jól érzem magam, illik az alkalomhoz, de nem mutatja a hurkákat a hasamon, ha leülök. Elértem. És elégedett vagyok? Nem.
Pont ugyanannyira nem akarok levetkőzni fürdőruhára egy strandon, mint harminc kilóval nehezebben.”
A jótékonyan takaró úszógumi
„Akkor sem voltam megelégedve a testemmel, amikor XS méretű voltam, most sem, hogy szülés után XL vagyok. De nem akarom, hogy ez megakadályozzon abban, hogy élményeket szerezzek a családommal. Nem mondom, hogy a sátortól a vízig vezető útig nem takarom magam egy úszógumival, de szerintem amúgy se néz senki.”
Paskolható pocak
„Megszerettem a kissé kinyúlt és így ruganyosabb, gyerekek által paskolható pocakomat.”
Fürdőruhás jellemfejlődés
„Magam is meglepődtem, de nem zavart a tizenkét kiló túlsúlyom. Voltaképpen őszintén örültem a szép testű anyukatársaknak, úgy igazán, belülről. Ilyen, azt hiszem, még nem volt… úgyhogy ezt komoly belső fejlődési eredménynek könyvelem el.”
Mi is kell a bikini bodyhoz?
„A bikini body az, amikor a testedre felveszed a bikinit. Pont. Mindenkinek az van.
Tök röhej, hogy ezt leírva kellett látnom, hogy elhiggyem.”
Szerintem sokan gondoljuk ezt néha:
„Kizártnak tartom, hogy kimegyek strandra idén… pedig a gyerekek miatt kellene. De borzalmasan nézek ki. Amúgy az idegenek véleménye nem annyira érdekel, az ismerősöktől félek inkább.”
Lopott pillantások egymásra
„Folyamatosan méregetem magam másokhoz, és ilyeneket gondolok: »bárcsak ilyen hasam lenne!«.”
Nagy találkozások
„A legnagyobb rémálmom, hogy találkozom olyan emberrel a strandon, aki egyébként nem látna így (például kollégák vagy volt évfolyamtársak).”
Megnyugtató strandkörkép
„Van pocakom, hurkák itt-ott, de ha kimegyek a strandra, a gyerekemmel megyek, akinek az a fontos, hogy egy élménydús napot/hetet/akármit töltsön az anyukájával. A fiam már csak néhány évig olyan kicsi, hogy nem ciki neki anyával strandolni, kihasználom ezt az időt, és igyekszem nem stresszelni rajta. Amúgy mindig van a strandon olyan, aki rosszabbul néz ki, mint én.”
Kivel is vagyunk elfoglalva?
„Akiről azt hiszitek, hogy kritikusan vizslat titeket, az valószínűleg épp a saját képzelt testi hibáin agonizál.”
Méricskélés
„Próbálok magamból kiindulva úgy levetkőzni a strandon, hogy én sem másokat méricskélek, amikor a strandra megyek.”
Strand vs. Instagram
„Ha körülnézek a strand gyerekrészén, a legtöbb anyuka átlagos testű, ez ad némi megnyugvást.
Az Instagramot meg kikapcsolom a nyárra.”
Mégsem kell kikapcsolni az Instát
„Az utóbbi időben kikövettem az olyan nőket Instán, akik tökéletesnek mutatják magukat, helyette bekövettem egy csomó »midsize« csajt, és valami fantasztikus pozitivitást sugároznak. Nekem ők az elmúlt egy hónapban sokat segítettek az elfogadásban.”
Kiegyensúlyozott roppanós virsli
„Most van rajtam öt-hat kiló zsír, az öt-hat kiló izom helyett, és őszintén? Leszarom. Full nőiesnek látom magam, olyan »roppanós virslis« érzésem van magammal kapcsolatban. Annyi szar történt velem, szóval egyszerűen örülök, hogy egészséges vagyok, van lehetőségem dolgozni magamon (belül), és a tökéletes test hajszolásánál jóval fontosabb dolgok is léteznek.”
Van, ami időbe telik
„Nekem nagyon sok munkám van abban, hogy ne csak akkor szeressem a testem, amikor úgymond »tökéletes«. Van, amit időbe telt megszeretnem, ilyenek az elpattant hajszálerek, amik miatt tizenhat évesen nem voltam hajlandó szoknyát hordani. Na, most elhiheted, hogy azóta nem pozitív irányba változott a helyzet, mégis bármikor ledobom a textilt.”
Majdnem teljesen oké
„Nyomulok a kétrészes fürdőruhámban a két gyerekkel meg az elfogadó férjjel, és igazából semmi bajom. Jól vagyok, egészséges vagyok,
de ha senki sem lát, azért nyaralás előtt mindig búslakodom egy kicsit a testem miatt.”
95 százalék
„Leszarom, mit gondol más (na jó, az idő 95 százalékában).”
Luxus
„Közel negyvenévesen megengedem magamnak azt a luxust, hogy jól érezzem magam a tökéletlen testemben (is).”
Vonulás majdnem bikiniben
„Negyvenéves koromra ott tartok, hogy vonulok a strandon, hiába lobog utánam a mindenem. És nem érdekel, ki mit gondol. A bikini azért még várat magára.”
Instant recept az élvezetes strandoláshoz
„Fagyi, fröccs, lángos, SUP és mindent egyes négyzetcentiméter narancsbőrről el tudok feledkezni egy pillanat alatt.”
Több vagy, mint zsír, bőr és izom
„Az én testem több, mint némi zsír, izom meg kötőszövet. És mindenkié több ennél, mert mindenkinek van saját története arról, hogyan szolgálja őt a teste.”
Emberek kevés ruhában – átkeretezve
„Szeretem a testem, és majdnem mindig szerettem. Imádom a strandot, imádom az embereket kevés ruhában. Értékelem azt, aki nem takargatja magát, és sokra értékelem, aki ki van pattintva, mert tudom, mennyi következetes munka van benne.”
A strand királynője
„Nem érdekel, hogy más mit gondol rólam. Amúgy, ha körülnézek a strandon, nálam sokkal kövérebb emberek is vannak. A szép fiatal lányokra nem vagyok irigy. Eszembe jut, hogy ilyen voltam fiatalon – ismerem az érzést, amit ők éreznek most.
Én a strandon (is) vonulok, mint egy királynő. És a mai napig megnéznek. Mindenhol. Elismerően. Pedig harminc kilótól szeretnék megszabadulni.
Ha sikerül lefogynom, még ennél is jobban fogok ragyogni!”
Minden ott van a testünkben
„Tiszta narancsbőr a fenekem, a combom, görbe a lábam… És mindez már egyáltalán és kurvára nem érdekel. A lányomat is arra tanítom: legyen büszke a testére. Megyek a strandra, kivetkőzöm, levetkőzöm, szarok a narancsbőrömre és a hurkáimra.
Ott van a testemben a sok hajnali ötórás kelés és a régi sport emléke. Ott a testemben az, hogy anya vagyok. És ott a testemben sok szerelem bókja. A testem a lelkem temploma.”
„Szégyentelen” vetkőzés
„Tökre nem érdekel, mit gondolnak rólam mások, a testemről sem, és en bloc rólam sem. Valószínűleg ehhez a szégyentelen vetkőzéshez hozzátartozik, hogy én Siófokon nőttem fel, anyukám is bikiniben megy most is mindennap strandolni, sosem merült fel, hogy szégyellné magát a testéért, így én ezt láttam.”
Csak ne repedjen szét
„Száztizenöt kiló vagyok, és nincs az az isten, hogy kihagyjam a Balatonban pancsolást! Ha nem magamat nézegetem, akkor istenien elvagyok bikiniben, csak ne repedjen szét rajtam.”
Egymás szemével kellene látnunk magunkat
„Mindig összeszorul a szívem, amikor gyönyörű, csinos nők írják ki vagy mondják, hogy a meleg ellenére sem vetkőznek bikinire.
Olyan jó lenne, ha tudnák úgy látni magukat, ahogyan én (meg sokan mások) látom őket.”
Utálat helyett hála
„Akinek nem tetszik, nyomjon le öt évet három terhességgel, negyvenhét hónapnyi szoptatással, többszöri sportújrakezdéssel, félmaraton-felkészüléssel a PM-alulműködéses, családi örökségként hízásra hajlamos testemben. Utáltam magam eleget. Helyette inkább hálás vagyok.”
Így vagy tökéletes
„Szültem, szoptattam, megöregedtem. Akinek nem tetszem, csinálja utánam.”
Menő megoldás a susmorgókra
„Idén már volt, aki a hátam mögött susmorgott – megfordultam, mosolyogtam egyet, hogy »kösz, te is így vagy tökéletes«. Ennél több energiát nem vagyok hajlandó mások önértékelési problémáiba fektetni.”
Narancsbőrös királylány
„Baszki, három gyereket szültem! Királylány vagyok, narancsbőr ide vagy oda.”
A testünk üzenet
„Szeretem a testem, szeretem az arcom, és igen, felveszem a bikinit, és megmutatom benne a narancsbőrt, a szétnyílt hasizmot, a plusz kilókat… mindent, ami trendi és ami nem trendi. Teszem ezt azért, mert látom a vonásaimon a szüleim, a nagyszüleim, az ükapám, az ükanyám örökségét. Látom a kerekded karomon, a husisabb pocakomon, a könnyen barnuló bőrömön, az izmos vádlimon az anyukám karját, hasát, vádliját és bőrét. Az izmos alkaromon apukám izmait, a mosolyomon anyukám jókedvét, a szőkeségemben és a zöld szememben édesapám haját és tekintetét. Ez gyűrűzik vissza messze-messze a múltba a teljes családfa zegzugos ágaival. És ezt viszi tovább a gyerekem. A testünk egy csodálatos üzenet az őseinktől.”
Szerintem ennél jobb üzenettel nem is kezdhetnénk a strandszezont. Úgyhogy én – több év után először – ma bikinit húzok. Tegyetek így ti is!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Peter M. Fisher