–

Ne zavarj, értekezünk!

Az óévben a találkozásaink főképp az értekezletekre szorultak vissza, ami azzal a különös következménnyel járt, hogy

a táblázatkitöltés és témamegbeszélés közé a szokásosnál jóval nagyobb töménységben szivárgott be a humor. Abból is a legcinikusabb, legfeketébb fajta, aminek segítségével átvészeltük a néha tényleg idegtépő bizonytalanságot, amit a folyamatosan változó járványhelyzet okozott.

Így aztán, ha az alábbiakat olvasva az a benyomásod, hogy egész évben a taknyunkon csúsztunk, nem jársz messze a valóságtól. De legalább milyen sokat röhögtünk magunkon! Íme, kedvenc pillanataim az értekezletekről (Figyelem! Csúnya szavak! Sok csúnya szó! Elnézést! Amúgy kedves emberek vagyunk, csak fáradtak!)

Borcsa: Szólj, Radi, ha felbukkan a fejed a víz fölött majd.
Flóra: És lenyomjuk.

„Vécépapírból csinálunk lófaszokat a gyerekekkel. Nyomdageciket meg ilyen kis fiszfaszokat. Vicces lesz.” (Ahogy Tóth Flóra briefel, nem briefel úgy senki.)

„Én azt sajnálom egyébként, hogy nem drogozom.” (Radi egy ügyeletesi hét közepén.)

Borcsa november 25-én: Vegyetek példát Flóráról. Óránként egy energiaital, és karácsonyig már csak egyet alszol.

Radi: Még el kell olvasnom ezt a könyvet, amiről írni fogok, de még csak a felénél járok.
Csepelyi: Nem baj az. Majd azt írod, hogy a többit nem spoilerezheted el.

Csepelyi: Radi, olyan vagy, mint egy Gerhard Richter-festmény! Tudod, azok, amik úgy el vannak homályosítva.
Radi: Olyan vagyok, mint a hetem, bazmeg.

DTK: Szóval Csányi Vilmos az e heti… hogyishívják… na… Elviszlek… Vagy hogy a faszba hívják a műsoromat.”

Dián Dóri: Ez az eddigi legjobban sikerült elbaszásom.

DTK: Dorka, te alszol vagy csetelsz?
Dorka: Én igazából csak vegetálni jöttem húsz percre, aztán sietek a West Side Storyra.

„A legolvasottabb szerzőnk a héten az olvasó.” (DTK hetet értékel)

DTK: Fú, Radi, köszönöm, hogy ezt megcsináltad. Jövök neked egy kávéval. Vagy bármivel. Mit iszol?
Radi: Mindent.

„Én csak azt szeretném kérni, hogy ha meghaltam, ne hívjatok fel. És ne küldjetek linket értekezletre.” (Fiala Borcsa)

„Jaj, ezt hadd csináljam én! Olyan régen írtam ár nyomorpornót!” (Lelkes hang értekezleten. Kilétét fedje jótékony homály.)

„Esküszöm, mindenkire rá tudok kívánni, akinek van kész háttéranyaga.” (Tóth Flóra az interjúalanyok leszervezésének nehézségeiről.)

„Írtam e-mailt, Kurucz Adri! Elmentem szántani!” (Csepelyi szabadnapos)

„Az én csapatomba a kompetitív résztvevők jelentkezzenek. Bandihoz mehetnek az örömlegózók!” (Tóth Flóra és a versenyszellem)

„Kibannoltam a világunkból.” (Kerepeczki Anna kommenteket moderál.)

„Neki a világbéke van beírva elsejére.” (Fiala Borcsa évet tervez.)

Élőben jó fej, csak kicsit néha bitch

A közös munka során persze sokkal többet tudunk meg egymásról a szakmai dolgainkon túl. A témaválasztásaink árulkodnak arról, kikért rajongunk, ki az, akit ki nem állhatunk, és szerencsére szinte mindig belefér azért egy kis személyesség is. Az alábbi szekciót kifejezetten azoknak ajánlom, akik azt szokták kommentelni a posztjaink alá, hogy szívesen beülnének hozzánk egy-egy szerkesztőségi munkanapra – én a helyükben megfontolnám!

Borcsa: És amikor egy nő kéri meg egy pasi kezét?
Csepelyi: Nem rohanunk tátott szájjal a lófaszerdőbe!

Csepelyi: Jól nézel ki, Szentesi!
Szentesi: Köszi, egész hétvégén hánytam.

„Neurózis? Az oké. A patológia nem oké.” (DTK párválasztási tanácsai)

Erika: Na, most már világosítsatok fel, ki ez az Adam Driver, és Radi miért nézegeti? A férje tud róla?
Csepelyi: Mi vagy te, Erika, az erkölcsrendészet?
Flóra: Jó világ lenne, ha Erika lenne az erkölcsrendészet!

Dorka: Az Ethan Hawke-könyvhöz nem hoztam meg a kedveteket?
Kurucz Adri: De hát hozzá nem kellett…
Dorka: Nem tudom, láttátok-e már az új háttérképemet – és felénk fordítja a laptopját, rajta Ethan Hawke képével.

„Az én csetablakom egy safe space. Bármekkora kreténséget le lehet írni benne!” (Csepelyi)

Szabó Anna Eszter: …és mondta, hogy nem mert odamenni hozzád.
DTK: Hozzám? Pedig én tök aranyos vagyok. Csak kicsit néha bitch.

Rövid tanmese arról, mennyire különböző időszámítások szerint létezünk egy csapaton belül:
Csepelyi: Nekem eddig a februárban megvásárolt karácsonyi ajándék a rekordom.
Both Gabi: Már hogy előre? Csak mert én… (a mondat itt félbemaradt…)

Kökéndy Ákos: Lehet (biztos), hogy kurva nehéz lehet veled, de így Komárom megyéből nagyon lehet téged szeretni! Bírlak.
Csepelyi: Az a szerencse, hogy veled biztos nagyon könnyű!
Kökéndy: Szerinted miért élek Komárom megyében, egy kis faluban? Hogy ne ártsak senkinek. De még a helyiek is gyűlölnek!

Összegyűjtötte: Csepelyi Adri