–

Valójában a szülés vonzóvá tétele hívta életre a hároméves gyest

Az egész, a köztudatban azóta is erősen jelen levő „gyes-pozitivitás” mögött egyébként az áll, hogy a 60-as években a hároméves gyes bevezetésével szerette volna az állam visszaállítani a Ratkó-korszak születésszámait. 

1966-ban jelentették be a gyerek hároméves koráig járó gyermekgondozási segélyt 

(ma már több más neve van az igénybe vehető juttatásoknak, ITT találtok róla részletes infókat), 

akkoriban ez egy átlagos nő fizetésének 40 százalékát tette ki.

A pénzügyi célok mellett az is fontos volt, hogy átkeretezzék a gyerekekkel otthon töltött időt, többnek definiálják, mint egyszerű (?) háziasszonyi lét. Éppen ezért a bevezetéskor szakértők is ráerősítettek arra, hogy az anyával otthon töltött első három év nagyon fontos a gyerekek fejlődése szempontjából. Ezt azóta azért sok kutatás árnyalta már, nem elvitatva természetesen az előnyeit. De – ezt támasztja alá a legtöbb anyákat is vizsgáló kutatás – ha egy anya nincs jól a hároméves „gyesben”, akkor az igenis hatással van a gyerek jóllétére, és sem az anya, sem a gyerek mentális egészsége nem elhanyagolható szempont egy ilyen döntés esetében. 

A kisgyerekek kötődési fejlődése négy szakaszra bontható

Legalábbis John Bowlby brit pszichoanalitikus szerint, amelyet azóta többen vitatnak, ahogy a legtöbb hasonló elméletet is:

  1. A kötődés előtti szakasz (születéstől hathetes korig): A csecsemők olyan veleszületett viselkedést mutatnak (például sírás és mosolygás), amelyek elősegítik, hogy az őket gondozó figyeljen és reagáljon az igényeikre, de nem részesítenek előnyben egy adott gondozót, bármely felnőtt gondoskodhat róluk. Még nem értik, hogy gondozóiktól különálló egyének. 
  2. Készülő kötődés (hathetes kortól héthónapos korig): A csecsemőkben kialakul a bizalom érzése azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik ki tudják elégíteni a szükségleteitek. Kezdenek különbséget tenni ismerős és ismeretlen emberek között, és előnyben részesítik az ismerős embereket, de mégis elfogadják az idegenektől is a gondoskodást. Még nem tiltakoznak, ha elszakadnak a szülőtől. 
  3. Egyértelmű kötődés (héthónapos kortól kétéves korig): Specifikus kötődés alakul ki az elsődleges gondozó(k)hoz, akikkel rendszeres kapcsolatot keresnek, és a tőlük való elszakadáskor szorongásos viselkedést mutathatnak (kapaszkodnak beléjük, követik őket). Ebben az időszakban lép be az életükbe az úgynevezett szeparációs szorongás. Az idegenek bizonytalanságot váltanak ki belőlük, és tartanak is tőlük, de ez általában kétéves kor körül megszűnik, és egyre könnyebben kezelik a különböző „társasági” helyzeteket.
  4. Kölcsönös kapcsolat kialakítása (kétéves kortól kezdve): A nyelv fejlődésével a kisgyermekek megértik szüleik tetteit és motivációit, és beszélgetéseket folytatnak velük. Ebből kifolyólag kevesebb szorongással kezelik az elszakadást.

Természetesen a legtöbb esetben a kisgyerekek nem egyik pillanatról a másikra kerülnek be a bölcsődébe, óvodába, bármilyen más intézménybe, hanem egy lassú átmenettel megismerik és elfogadják az ottani gondozóikat is, még ha egészen más kötődés alakul ki velük, mint a szülőkkel.

Hatással van a személyiség alakulására az intézményi gondoskodás megkezdésének időpontja

A három év feletti korosztály esetében a szakemberek szerint több az előnye, mint a hátránya, fejleszti a kognitív és a szociális készségeket is a gyerektársaság. Kétéves kor körül bekerülve vegyesebb a kép: a kognitív készségek egyértelműen fejlődnek, de a későbbiek folyamán felmerülhet időszakosan agresszívebb viselkedés (de több kutatás szerint ez legkésőbb 11 éves kor környékére megszűnik). Egyéves kor körül intézménybe kerülve a legtöbb gyerek esetében nem javulnak jelentősen a kognitív képességek, és egyáltalán nem erősödnek a szociális készségek sem. Ebben az esetben hosszabban elhúzódó potenciális agresszív viselkedés is lehet a következmény, de ez nem törvényszerű.

A legtöbb kutatás még (!) nem vizsgálja az apák szerepét

Mivel nagyon sok kutatás készült évtizedekkel korábban, amikor még a családmodell alapvetően az volt, hogy az anya az elsődleges gyerekgondozó, kevesebb adatunk van arról, hogy mi történik azokban a helyzetekben, ahol nem otthoni és intézményi nevelés zajlik vegyesen, hanem több gondozó van a gyerekkel családon belül (vagy akár fizetett segítséget igénybe véve), akikhez kötődik a gyerek. És a kutatók a legtöbb ilyen vizsgálatban azt tárták fel, hogy 

ha két (vagy akár több) gondozóhoz kötődik biztonságosan egy gyerek, akkor jobban kezeli a szorongásos és depressziós tüneteket. 

Emellett a skandináv országok példája (ahol például egészen mást jelent az apaszabadság, mint nálunk, ahol tíz nap) azt mutatja, hogy a kétgondozós családmodell valójában vonzóbbá teszi a gyerekvállalást – a XXI. században vélhetően sokkal inkább, mint a hároméves anyai otthonmaradás lehetősége, ami egyébként a gyerek két és három éves kora között havi nettó 25 650 forint. 

Vannak a kutatások és van az élet

Amellett, hogy természetesen a szakértői ajánlások és kutatások árnyalják a képet, gyakorló szülőként (akinek a gyerekei egyébként két és fél évesen kezdtek el óvodába járni) azt fontos hangsúlyoznom, hogy nagyon sok egyéni élethelyzet van, ami az adott családra szabott döntést igényel. Ebben pedig szerepet játszik az anyagi szempontok mellett a korábban is említett anyai jóllét kérdése és az elérhető lehetőségek is. Mert beszélhetünk arról, hogy 

az összesen 160 hétig igénybe vehető, világszinten is egyedülálló anyai szabadság milyen csodálatos lehetőséget biztosít azoknak a nőknek, akik szeretnének ennyi időt otthon maradni a gyerekükkel, 

és ez igaz is. De akkor 

arról is kell beszélnünk, hogy ez a lehetőség egyrészt nem kevés anyagi áldozatot követel, másrészt nehéz helyzetet teremt azokban a családokban, ahol vagy anyagi, vagy akár személyes okokból nem szeretnék kihasználni. 

Ugyanis az erre vonatkozó társadalmi nyomás mellett azt is fontos kimondani, hogy a bölcsődei férőhelyek és a részmunkaidős lehetőségek arra vannak optimalizálva, hogy a lehető legtöbb anya töltse ki a maximális, 160 hetes anyaszabadságot. Ami valójában egy teljesen másik rendszer, teljesen más motivációval született koncepciója, és a XXI. században sokkal kevésbé működőképes.  

Élősködik-e a társadalom testén, aki nem vállal gyereket? – vagy ellenkezőleg?

KI VELE! – 2024. május 5. – CSA

Erről is hallhattok, méghozzá komoly véleménykülönbségeket a ma esti Ki vele! közösségi talkshow-nkban, ahol Krajnyik Cinti moderálásával, Borbély Alexandra, Orvos-Tóth Noémi, Darvas-Tanács Erik 11 gyerekes apa és Csepelyi Adrienn beszélgetnek, majd csatlakozik hozzájuk D. Tóth Kriszta is, aki a Breakout Room című vodcastjában egy tudatosan gyermektelen nővel beszélgetett. Ma este kilenckor, Viasat3.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Mary Long

Tóth Flóra