„Ja, hogy most engem vesz a kamera?!” – A videókonferencia etikettjének 8 életmentő szabálya
A világjárvány berobbanásával hirtelen mindenkinek meg kellett lépnie a maga digitális forradalmát, diákok, tanárok, nagymamák, kisgyerekek, baráti társaságok és komplett cégek voltak kénytelenek szélsebesen kitalálni, hogyan oldhatják meg a hatékony kommunikációt online. Ennek köszönhetően a videókonferencia műfaja is virágba borult. A szakadozó net, a recsegő hangok és pixeles képek univerzumában azonban nem mindig az erőtlen wifi vagy a gyenge mikrofonok okozzák a legtöbb problémát. Tudni illik, hogy mit illik a laptop másik oldalán! Fiala Borcsa írása a conf call szabályairól.
–
1. A pontosság a királyok udvariassága
Ilyen vészterhes időkben pedig te is viselkedhetsz uralkodóként. Bár a vesztegzár idején talán nem túl nagy feladat átülni az egyik székről a másikra az értekezlet kezdésének megadott időpontjára, ezúttal valóban lényeges, hogy ne késsél el, ezzel se tetézve a technikai felállás alapvető bukfenceit.
Ugyanígy érdemes a környezetedet alaposan átpásztázni, mielőtt bekapcsolod a kamerát: ne maradjon a háttérben esetleg olyasmi (vibrátor, guminő, kiürült sörösrekeszek, a mumifikálódott exed… csak hogy néhány valószínű holmit említsek példaként), amit nem szívesen mutogatsz a külvilágnak.
2. Fegyelem, figyelem!
Ha amúgy is hajlamos voltál arra, hogy elkalandozzon a figyelmed egy-egy értekezleten, akkor most a katasztrófa fenyeget. Ágyban, kanapén heverészve, miközben az üresjáratokat a telefonod unott pörgetésével próbálod átvészelni, sokkal nehezebb lesz követned, mi is folyik a háttérben, így könnyedén előfordulhat, hogy a végén olyan leszel, mint az Internet Explorer-mém. Tudom, hogy nehéz a pixeles, hörgős-zörgős folyamatokat patent módon lekövetni, de muszáj lesz megugranod a lécet.
(És közben nyugodtan mantrázd magadban, milyen szerencsés vagy, hogy neked ezek szerint még megmaradt a munkád, ami ráadásul olyan, hogy könnyedén megoldható otthonról is.)
3. Elképzelés vs. valóság
Soha nem volt ennyire szembetűnő, ha valaki előszeretettel prezentálja magát a külvilágnak sokkal szebb, fiatalabb formájában egy agyonszaturált és szétfilterezett profilkép segítségével.
A szakadozó wifinek hála ugyanis olykor-olykor kikapcsol a kamera, beúszik a profilkép, ami hirtelen képes átváltani a kanapén hervadozó valóságra.
Ha bárkinek is kétsége volt afelől, mennyi a realitásmértéke az Instagram-szépségeknek, most garantáltan felocsúdhat.
4. Nem kell mindent kommentelni
Mivel mindenki online él, az egész rendszer hihetetlen terhelésnek van kitéve, így minél magasabb a videókonferencián részt vevők száma, annál nagyobb a valószínűsége, hogy időről időre valakit kidob az alkalmazás.
A folyamatokkal azonban, hidd el, minden résztvevő tisztában van, az is, aki épp eltűnt és azok is, akik maradtak, ergo látják a képernyőt. Tehát nem kell minden egyes alkalommal felkiáltanod izgatottan: „Na, Gábor már megint elment!”
– hacsak nem szeretnéd, hogy a fal másik felén fülelő kíváncsi szomszéd azt higgye, épp egy végtelenül sikeres gang bangben veszel részt. (Még a végén unalmában becsönget, az meg kinek kell…)
5. „Kár, hogy most mutatnak, az elébb még istent dicsértem én”
Érdemes lenémítanod a mikrofonodat (kábé egy nanomásodperc az oda-vissza kattintás), ha olyan hangeffekteket készülsz adni, amik nem feltétlenül tartoznak a többi résztvevőre. Az alkalmazások egyik hasznos, ám hamar kétélű karddá változó technikájának köszönhetően mindig az látszik nagy totálban, aki a leghangosabb.
Azaz simán előfordulhat, hogy a bősz orrfújásoddal egy trombitálással bélyegméretet csinálsz az épp szónokoló főnöködből, egy füst alatt pedig nemcsak mindenki hallhatja, hogyan szörcsögsz, köhögsz, harákolsz, eszel, rágcsálsz, cicegsz vagy épp kiabálsz a kutyával, gyerekkel, férjjel, de mindezt teljes premier plánban fogod tenni.
6. Papagájház helyett one (wo)man show
Lehet, hogy élőszóban és 3D-ben nem éreztétek zavarónak, hogy a meetingen mindenki egyszerre beszélt, és az is teljesen oké volt, ha félbeszakítottátok egymást, ezt a fajta keresztbe-kasul kommunikációt azonban az online verzió nem igazán teszi lehetővé. Itt az idő, hogy fejleszd a személyiségedet és gyakorold a türelem erényét. Várd ki, amíg az előtted lévő befejezi a beszédet, ha pedig nagyon felgyűlt benned a mondanivaló, egy kézjelzéssel tudathatod a többi résztvevővel, hogy szeretnél szót kérni.
7. Mit vegyek fel?
Ideje, hogy beszéljünk a legfontosabb kérdésről: a karanténkonferencia-ancúgról! Ha amúgy laza a munkahelyed (mint például az enyém), nyilván nem most kell belebújnod a háromrészes öltönybe, és azt is teljesen megértem, ha a napok, hetek múlásával egyre kevésbé érzed az értelmét annak, hogy megfésülködj és átcseréld a pizsamát mackóra.
Ezzel együtt azért nem árt végiggondolni, hogy amit sebtiben magadra kapsz, az hogy fog kinézni a másik oldalról
(én például ennyi kivillanó dekoltázst rég nem láttam, mint az elmúlt napokban, de természetesen nem panaszképpen mondom). Vajon a kényelmes blúz leülve nem mutat-e jóval többet, mint szeretnéd? A fekete-fehér kárókockás ingtől nem fog kisülni mindenkinek a retinája a megbeszélés végére?
Ugyanígy túltolni sem kell a flancot, ne most aggasd magadra a kristálycsillárra hajazó fülbevalót, vagy a gangsta fukszokat, mert így minden egyes mozdulatod okozta zaj a mikrofon által felerősítve olyan lesz, mintha a többieknek egy csörgődobbal kellene diskurálniuk.
Figyelj a rejtett veszélyforrásokra is: home office-ban valóban nagy a kísértés, hogy az ember csak annyi részét csomagolja vállalhatóra, amit nagy valószínűséggel mások is láthatnak. De azért nyugodtan kalkuláld bele, mielőtt Donald kacsának öltözöl/vetkőzöl, hogy mi történik, ha hirtelen fel kell állnod, vagy véletlenül leborul a laptop az öledből.
8. Érezd jól magad
Tudom, tudom, a sok szigorító intézkedés, a koronavírus okozta pánik tetejébe már úgy kellett neked még egy rakás szabály, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Hidd el, mindenkit aggodalommal töltenek el a hírek, és viszonylag kevesen vannak, akiket egyáltalán nem visel meg a bezártság, így nyugodtan próbáljátok ezekből a közös együttlétekből kihozni a legtöbbet.
Viccelődni, dumálni, jól érezni magadat abszolút ér, sőt! Mi például azt szoktuk csinálni, hogy már a meeting kezdete előtt tizenöt-húsz perccel ott ül a szervező egy bögre kávéval, így ha valakinek szüksége van rá, nyugodtan „odamehet” hamarabb is, kicsit pletykálni, dumálni a többiekkel (akárcsak egy normál hús-vér értekezlet esetében), illetve ha időnk engedi, a megbeszélés végén maradhatunk ugyanígy.
Ez most valóban megterhelő időszak mindannyiunknak, vigyázzatok magatokra és egymásra, beszélgessetek minél többet online, egyúttal pedig igyekezzünk meglátni a dolgok pozitív oldalát: mire véget ér a szobafogság, milyen ügyesen bele fogunk rázódni a digitalizált ügymenetekbe!
Fiala Borcsa