–

Újságírói munkám egyik legizgalmasabb része, amikor operaénekeseket, hangszeres művészeket vagy épp karmestereket interjúvolok. Ezek a művészek ugyanis többnyire a hotel-próbaterem-hangversenyterem szentháromságában léteznek, és gyakran úgy esik, hogy bemehetek a próbára a beszélgetés előtt vagy után. Ez pedig sok esetben – aki követte a WMN Instagram-oldalán a tegnapi közvetítésemet, tudja – egészen másképp izgalmas, mint maga a hangverseny. Testközelből látni a művészeket eleve nagy élmény, de figyelni, ahogyan dolgoznak, még inkább az. Most ti is kaphattatok egy kis ízelítőt ebből az Instagramunkon – és ez még csak a kezdet.

Amikor a Concerto Budapesttel tárgyalni kezdünk arról, hogy a mi olvasóinkhoz közvetlenül juttassuk el a koncertjeiket, tudtuk, hogy nem „pótlékról” beszélgetünk, azaz nem „jobb híján” fanyalodott rá a zenekar az online közvetítésekre.

A Concerto Budapest és Szabó Stein Imre koncertfilmje nemrég ugyanis elnyerte a Velencei TV Fesztivál Arany Oroszlánját. Ez nem más, mint a rangos Velencei Nemzetközi Filmfesztivál televíziós testvére.

A Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar és a Kremerata Baltica, Keller András, Gidon Kremer nevével fémjelzett, Szabó Stein Imre által rendezett koncertfilmet májusban, a MEZZO TV külön engedélyével mintegy kétszázhúszezer magyar néző is megtekinthette az interneten, mielőtt a legjelentősebb nemzetközi zenei televíziós csatorna a műsorára tűzte.

Így aztán arra jutottunk: mi is belevágunk. Az eddigi tapasztalataink szerint ti, WMN-olvasók is nyitottak vagytok a komolyzenére, és egy kis kalauzolással bátran vágtok neki a kalandnak. Úgyhogy gyertek, nézzük együtt a közvetítést!

Ez egy nagyon érzelmes, tényleg könnyen befogadható műsor – a ráadás számok egyikét (Brahms 5. magyar táncát) tegnap már hallhattátok a próbaközvetítésben, szóval a siker még gyerekeknél is garantált.

Az est szólistája, Boris Berezovsky igazi bohém művészlélek Moszkvából. Aki látta Insta-storyban az olvasóink számára készült videóüdvözletét, az tudja, hogy imád nagyokat enni (pláne, ha magyar ételekről van szó), azt meg elárulom én, hogy a szervezőktől azt kérte: a koncert utáni vacsorát olyan helyen költsék el, ahol igazi cigánymuzsikát hallhat. S ez nála nem csak afféle póz: Berezovsky imád Lisztet játszani, aki köztudomású, hogy a legnagyobb tisztelője volt a magyar cigánymuzsikának, inspirálódott is belőle.

Annyit elárulok: a Magyarországon rendszeresen nagy sikerrel koncertező Berezovsky sincs híján a tüzes ritmusoknak, ezt tegnap magam is hallottam. 

A műsor:

BRAHMS: f-moll zongoraötös, op. 34
I. Allegro non troppo
II. Andante, un poco Adagio
III. Scherzo. Allegro – Trio
IV. Finale. Poco sostenuto – Allegro non troppo

Brahms híres volt arról, mennyit szöszmötölt kamarazenei műveivel: több tucat művet komponált, köztük

20 vonósnégyest is, ám ezek legtöbbje publikálás helyett Brahms hamburgi lakásának falán kötött ki tapétaként szolgálva! „Csak hanyatt kellett feküdnöm, hogy gyönyörködhessek a szonátáimban és kvartettjeimben.”

– emlékezett vissza korai próbálkozásaira a zeneszerző. Ez a zongoraötös is vonósötösként kezdte – de milyen jó, hogy éveken át tartó alakítgatás után ez lett a végleges formája!

--- szünet ---

LISZT: I. (Esz-dúr) zongoraverseny
I. Allegro maestoso
II. Quasi Adagio
III. Allegretto vivace. Allegro animato
IV. Allegro marziale animato

Liszt nagy formai újító volt: ebben a művében – amely 25 éves (!) komponálási folyamat után nyerte el végleges formáját – is tetten érhetjük a versenymű, azaz a concerto és a szimfónia jellemzőit is. A zongoraversenyt 1830-ban kezdte komponálni, a bemutatóra viszont csak 1855-ben, Weimarban került sor a zeneszerző szólójával és Hector Berlioz zeneszerző-karmester vezényletével.

A darab legelején felhangzó mottó fölé Liszt, vagy egyesek szerint veje, Hans von Bülow a következőket írta: „Das versteht Ihr alle nicht, haha!” (Egyikőtök sem érti ezt, haha!).

LISZT: II. (A-dúr) zongoraverseny
I. Adagio sostenuto assai – Allegro agitato assai
II. Tempo del Andante – Allegro moderato
III. Allegro deciso – Marziale un poco meno allegro
IV. Un poco meno mosso (tempo rubato)
V. Allegro animato – Stretto (molto accelerando)

Ezt a második A-dúr concertót is sok-sok éven át csiszolta Liszt: 1839-ben kezdett hozzá a komponálásnak, 1857-ben mutatta be Weimarban, majd még többször átírta a művet. Végül 1861-ben zárta le a kéziratot. Formájában már teljesen felhagyott a hagyományos, az előző versenynél még látható többtételességgel: a végigkomponált darab öt kisebb formai részre tagolódik, ugyanakkor a rondóforma sajátosságai is felfedezhetők benne. (A rondó tánctételek sorozata.)

A weimari premieren Liszt a zongora helyett a karmesteri pulpitust foglalta el, s a hangszeres szólót egy tanítványa, Hans von Bronsart játszotta. Neki dedikálta a művet. Érdemes figyelni a fafúvosok által megszólaltatott motívumra az elején: fontos szerepe lesz a műben végig!

Vezényel és zongorán közreműködik: Boris Berezovsky

Közreműködik: Keller Quartet (Keller András, Környei Zsófia hegedű, Homoki Gábor brácsa, Fenyő László cselló)

 

Jó szórakozást kívánunk! Kommentben kérdezni, beszélgetni ér!

Csepelyi Adrienn