A segítségnyújtás erőt is tud adni – Hátrányos helyzetű fiatalok karolták fel nehéz sorsú társaikat

–

Mindenkiből lehet szuperhős

Hetvenen vettek részt a YOUTH+ Tőlünk Nektek program keretében azon a 18 napos, intenzív képzési folyamatban, melyre öt országból érkeztek nehéz sorsú, nevelőotthonban nevelkedő, telepi vagy bevándorló fiatalok. A gyerekek a magyar Élményakadémia és annak nemzetközi partnerei mentorálásával saját önkéntes programokat terveztek és valósítottak meg. 

„Ez volt az első lépés afelé, hogy a fiatalok felfedezzék: bennük is van egy szupererő, az ő tetteiknek és gondolataiknak is hatása van a világra. Hogy képesek változtatni, közösséget építeni, és formálni saját környezetüket”

– mondta el a projektről Czinger Erzsébet, a Tőlünk Nektek projektmenedzsere. A programhoz ezúttal olyan nemzetközi partnereket kerestek, akik hasonló helyzetben lévő fiatalokkal dolgoznak együtt. A sikeren felbuzdulva szeretnék a jövőben a módszertant továbbvinni, másoknak is átadni, hogy minél többen válhassanak hétköznapi hősökké.

A fiatalok teljes körű szabadságot élvezhettek abban, hogy milyen programot találnak ki, annyi volt csupán a kikötés, hogy annak valamilyen közösség segítéséről kellett szólnia. Ám „ők maguktól választottak olyan közösségeket, ahol valamilyen okból hátrányos vagy nehéz helyzetben élők vannak” – mondta el Gergely Zsófia, az Élmény Akadémia trénere, aki egyúttal a csepeli Burattino Gyerekotthon vezetője is. 

Minden viszonyítás kérdése

A magyar és az erdélyi csapat háromszor szervezett ötnapos önkéntes akciót, amelyben játékos programokra hívtak nehéz sorsú gyerekeket Ózdon, Egerben és Marosvásárhelyen. Ózdon például egy olyan közösségi házat újítottak fel, amiben egyedüliként van fürdőszoba – másutt nincs ilyen a telepen.

„Ózdon egy teljesen más világ nyílt meg előttünk. Én addig nem tudtam, hogy létezik az országban ilyen szintű mélyszegénység. Rávilágított arra, hogy én valójában mennyire jó helyzetben vagyok” – mesélte Szendrey Eszter, a program egyik résztvevője. 

A spanyol önkéntesekkel fiatal marokkói és ghánai bevándorlóknak tartottak workshopokat, hogy segítsék boldogulásukat új otthonukban. A magyar résztvevők a többiekkel angolul, spanyolul és gyakran akár kézzel-lábbal kommunikáltak, mondta el Bárnai Árpád, ifjúságsegítő, az Élményakadémia trénere.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Élményakadémia (@elmenyakademiaegyesulet) által megosztott bejegyzés

„De nagyon hamar megtanultak egymás nyelvén, vagy valamilyen appon keresztül beszélgetni” – tette hozzá. „Nagyon érdekes volt az az est is, ahol a marokkói fiatalok bemutatták a kultúrájukat” – idézi fel Szendrey Eszter. „Izgalmas volt, hogy mennyire mások ott az ételek, a szokások, az öltözködés.”

A magyar fiatalokat az is nagyon megrendítette, amikor megtudták, mit is jelent pontosan az, hogy valaki menekült, a programban lévő fiatalok pontosan mi elől jöttek Európába, és ki mindenkit veszítettek el útközben.

A lett fiatalok a függőségek megelőzéséről szerveztek képzéseket kortársaiknak, az itteni képzésen a magyar fiatalok is előadhattak, angolul.

„Nagyon megható, hogy amikor Lettországban tartottunk előadást a projektünkről, és meséltünk arról, honnan jöttünk, a résztvevők elsírták magukat, és rögtön azt kezdték el kérdezgetni, hogyan segíthetnének nekünk. Soha nem gondoltam bele, hogy tényleg honnan indultunk, szép dolog volt látni, hogy ilyen messziről is együttérző támogatást tudunk kapni. Nem az ő hazájuk, nem az ő problémájuk, mégis segíteni szeretnének” – mondta Eszter.

A Tőlünk Nektek programban résztvevő fiatalok egy része Lyukó völgyében, a miskolci roma szegregátumban nőtt föl, és oda is mentek vissza önkénteskedni. Ez aztán annyira jól sikerült, hogy megalapították a lyukói fiatalok közösségét, és most már maguknak találnak ki önsegítő projekteket, amikhez önállóan írnak ERC-s pályázatokat is, hasznosítva azt a projekttervezéssel és szervezéssel kapcsolatos tudásukat, amit a képzések során sajátítottak el.

„Azon dolgozunk, hogy bevonjunk fiatalokat, hogy legyen esélyük megtalálni önmagukat. Szeretnénk megmutatni nekik, hogy mit jelent jó útra térni”

– árulta el az egyik résztvevő. A fiatalok gyakran elmondják, nekik már az nagyon felemelő érzés, hogy ezekben az esetekben ők maguk lehetnek segítők, és végre-valahára nem ők azok, akik támogatásra szorulnak. Ebben a történetben ők végre nem a „gyerekotthonosak” vagy a „szegregátumból érkezők”.

„A segítségnyújtás is tud önmagában egy erőforrás lenni” – foglalja össze Gergely Zsófia, miért jelentett a fiataloknak sokat az, hogy ezúttal a másik oldalon vehettek részt a tevékenységekben.

A fiatalok idősotthonokban is segítettek, felújították és rendbe hozták például azokat a lyukói buszmegállókat, ahol korábban az idősek nem tudtak hová leülni.

Konfliktusok feloldása

„Nem egyszerű összegyűlni három-négy helyről, majd csapatot formálva tenni egy célért. Senkinek nem az, ezeknek a gyerekeknek pedig különösen sok kihívást okozott ez néha, a konfliktusokat ugyanis nem mindig tudják jól kezelni. Sokat kell facilitálni, segíteni ebben nekik” – magyarázta Gergely Zsófia, majd felidézett egy olyan esetet, amiből nyilvánvalóvá vált: a fiatalok remekül elsajátították a tanultakat. Történt ugyanis, hogy kitört egy nagyobb vita: a gyerekek nem tudtak megegyezni, hogy másnapra mit főzzenek, a társaság pedig több táborra szakadt, a konfliktus hamar elmérgesedett.

„Addigra már nem akartunk ebbe mi, felnőttek beleszólni, azt szerettük volna, ha hasznosítani kezdik mindazt, amit tanultak. De rossz volt hallgatni az ajtócsapkodásokat, az üvöltést. Aztán az egyik lány sírva fakadt, amit mély csend követett, végül egy másik lány (akiből azóta ifitréner lett), felszólította a társait: szépen üljön le mindenki, és hallgassák meg egymást, hadd mondhassa el mindenki, hogyan érzi magát, mi a javaslata, anélkül, hogy egymásra mutogatnának, egymást vádolnák.” 

Beilleszkedés 

Azt, hogy a programok és a képzések során sok olyat tanultak, amit később, a hétköznapi életükben is hasznosítani tudnak, az egyik résztvevő fiatal, Balogh Ádám is megerősítette.

„Olyan volt ez számomra, mint a felnőtté válás. Engedték, hogy menjünk a magunk feje után, sok mindent ránk bíztak.

Itt éreztem először azt, hogy vagyok valaki: azzal, hogy felelősséget kaptam arra, hogy egy programot vezessek. Ez nagyon sokat számít.

Érettebbé váltunk általa, a programnak köszönhetően szóba tudok állni, le tudok ülni beszélgetni felnőtt emberekkel. És most már sokkal jobban be tudok illeszkedni új közösségekbe is.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Élményakadémia (@elmenyakademiaegyesulet) által megosztott bejegyzés

Ez azért is okozott nekik nehézséget korábban, mert sokan nagyon tartanak attól, hogy a helyzetük vagy a romaságuk stigmatizálja őket. 

„Magyarországon nagyon erősen jelen van a rasszizmus, és ezt próbáljuk felszámolni. Meg akarjuk mutatni, hogy nem úgy van, ahogy sokan mondják és gondolják. Az általánosítást, ami az emberek fejében él, szeretnénk megváltoztatni. Nem akarjuk kirekesztettnek érezni magunkat, és igen, mi is lehetünk jó emberek, és azok is vagyunk. Azt akarjuk, hogy elfogadjanak minket, és egyenlő félként kezeljenek” – mondta Vani, az egyik résztvevő fiatal.

Dzsínó úgy gondolja, a programok során azt tanulta meg, hogy ne legyen gyáva, hanem igenis kiálljon magáért. „És hogy tehetek azért, hogy mások ne éljék meg azt, amit mi kicsiként megéltünk” – teszi hozzá.

Kiemelt képünk a Szemtől szemben a szuperhős kiállítás egyik fotója. Forrás: Élményakadémia 

Fiala Borcsa