„Beszéltem a démonokhoz, ők pedig válaszoltak” – Johnny Cash küzdelme épp olyan hatalmas volt, mint a sikerei

–

Johnny Cash hét gyerek közül negyedikként született 1932. február 26-án az Arkansas állambeli Kingslandben, Ray és Carrie Cash gyerekeként. A gazdasági válság keményen sújtotta a családot, amikor azonban Johnny hároméves volt, az északkelet-arkansasi Dyess Colonyba költöztek. Itt részt vettek egy szövetségi mezőgazdasági programban, aminek keretén belül a család húsz hektáron termesztett gyapotot és más növényeket – Johnny pedig már ötéves korában dolgozni kezdett a földeken.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Johnny Cash (@johnnycash) által megosztott bejegyzés

Eleinte ivóvizet hordott ki a családjának. Nyolcéves korára már gyapotot szedett velük, majd nehéz vászonzsákokat cipelt.

„Nem volt bonyolult” – emlékezett vissza Cash erre az időszakra. „Csak leparkoltad a szekeret a sorok egyik végénél, és már mentél is.”

A munka kimerítő és fájdalmas volt, már gyerekként is fájt a háta, a gyapot pedig rendszeresen megvágta a kezét.

Édesanyja által kedvelte meg a zenét – és különösen a gospelt –, szintén anyja volt az, aki megtanította az első gitárakkordokra. 

Tizenkét éves volt, amikor egy szombat reggel megkérte bátyját, hogy menjenek el horgászni

Jack azonban elutasította öccse kérését, és munkába indult, ahol asztali fűrésszel dolgozott, és napi három dollárt keresett. Cash így végül egyedül ment, de a horgásztónál nem érezte jól magát, és hazafelé vette az irányt. Útközben találkozott az apjával, aki már-már sokkos állapotban volt: baleset történt, és Jack munka közben súlyosan megsérült. A fiú életéért közel egy hétig küzdöttek, végül azonban nem sikerült megmenteni. Johnny segített kiásni bátyja sírját, és a saras ruhában vett részt a temetésen is. 

„Jack halála után úgy éreztem, én is meghaltam” – emlékezett vissza Cash. „Nem volt más barátom.”

A tragédia hatására kezdett Johnny dalokat és verseket írni. Egy évvel később, 1945-ben énektanárhoz küldték, aki arra kérte, ne tegyen mást, csak őrizze meg hangja természetességét.

A következő évben farmeroknak hordott vizet, majd 1950-ben befejezte a középiskolát, és először egy karosszéria-üzemben, majd egy margaringyárban dolgozott.

Ez év nyarán négyéves szolgálatra jelentkezett a légierőhöz, és a Nyugat-Németországban lévő Landsberg Légibázisra került – ahol megalakította első együttesét, a Landsberg Barbarianst.

1954-ben őrmesterként szerelt le. Röviddel hazatérte után feleségül vette Vivian Libertót, akivel egy görkorcsolyapályán ismerkedett meg. Nem sokkal később négy lányukkal a kaliforniai Casitas Springsbe költöztek, amitől Vivian azt remélte, hogy segít férjének leszokni a tabletták és az alkohol rendszeres fogyasztásáról.

Cash problémái azonban egyre súlyosbodtak, különösen az amfetaminnal vívott küzdelme

„Tizenéves koromban apám drogfüggősége valósággal felemésztette őt és a szüleim házasságát” – mondta lánya, Rosanne. A tablettáktól kezdetben csak Cash hangja vált rekedtté, idővel azonban a függősége odáig fajult, hogy már a fellépéseivel is gondjai akadtak – ha egyáltalán megjelent a koncerteken.

Másik lánya, Cindy szerint Vivian gyakran beültette a gyerekeit a kocsiba, és a részeg Casht kereste a városban. Végül 1966-ban beadta a válókeresetet, a következő évben pedig el is váltak.

Függősége ellenére Cash népszerűsége nem csökkent, és a Ring of Fire című dallal első helyre tornázta fel magát a countrylistákon. A dal egyébként eredetileg June Carter és Merle Kilgore szerzeménye, és először a Carter's Sisters énekelte el. June Carter személyes érzelmeit fogalmazta bele arról, hogyan próbálta eltitkolni Johnhoz fűződő szerelmét, amíg mindketten házasok voltak, és miként akarta Casht megszabadítani a függőségeitől. Később összeházasodtak, Carter pedig a való életben is stabil támaszt jelentett Cash számára a szerekkel vívott harcban. 

1997-re Johnny Cash a színpadon és azon kívül is egyre rosszabbul teljesített

Lánya, Cindy, aki vele turnézott, így emlékezett vissza erre az időszakra: „Minden este imádkoztam: »kérlek, add, hogy végigcsinálja ezt a dalt«”. Még abban az évben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, egy héttel később azonban a diagnózis megváltozott a Shy-Drager-szindrómaként is ismert ritka degeneratív neurológiai rendellenességre, amely az önkéntelen funkciókat, köztük az izomkontrollt és a légzést érinti.

Azt mondták, tizennyolc hónapja van hátra.

Cash ezt követően kettős tüdőgyulladástól és vérmérgezéstől szenvedett, emiatt tíz napig kómában feküdt.

Felépülése során megtudta, hogy még a Shy-Drager diagnózis is téves volt, és valójában cukorbetegséggel összefüggő autonóm neuropátiában szenvedett – ekkor állapota miatt felhagyott a turnézással.

Nem sokkal később visszanyerte erejét, és bár fizikailag már nem bírta a hosszú turnékat, még egy-egy koncertet időnként elvállalt, rendszeresen megfordult a stúdióban is. A hangja az évek során rengeteget változott, és ekkoriban már olyan anyagokat dolgozott fel, mint a U2 One, Tom Petty I Won't Back Down vagy a Nine Inch Nails Hurt című dala – amiért Grammy-díjat is kapott.

2003 áprilisában June Carternél szívproblémát diagnosztizáltak. Az orvosok számos vizsgálatot követően megállapították, hogy a billentyűcsere-műtét az egyetlen lehetőség a probléma megoldására és élete meghosszabbítására.

Bár a nő kezdetben ellenkezett, mondván, hogy 73 évesen már túl öreg a beavatkozáshoz, Cash könyörgött neki, hogy fontolja meg a műtétet.

Az operációt követően azonban komplikáció lépett fel, és az orvosoknak húsz percbe telt, mire újra tudták éleszteni, utána pedig lélegeztetőgépre kapcsolták Cartert.

Három nappal később az orvosok további vizsgálatokat végeztek, hogy lássák, károsodott-e az agya a szívroham és az újraélesztés során. Az eredmények hallatán Johnny Cash engedélyezte, hogy feleségét lekapcsolják a gépekről, June azonban – a várt körülbelül három óra helyett – még három napig életben maradt. 

Négy hónappal felesége halála után Cash is életét vesztette – előbb azonban még egy utolsó munkát befejezett

A June temetése utáni napokban Cash visszagondolt felesége életére és az együtt töltött időre – 35 évnyi házasságra, amelyből csak nagyon keveset töltöttek külön. Alig pár nappal June temetése után Cash ismét stúdióba vonult, néhány héttel később azonban hasnyálmirigy-gyulladással került kórházba. Két héttel azután, hogy elhagyta a kórházat, Johnny Cash 71 éves korában, 2003. szeptember 12-én belehalt a cukorbetegség szövődményeibe.

Cash öröksége énekesként, dalszerzőként, a countryzene alakítójaként azóta is megkérdőjelezhetetlen. „Beszéltem a démonokhoz, ők pedig válaszoltak – és én hallottam őket” – mondta egyszer egy interjúban.

És valóban: Cash státuszának ára volt – jelentős nehézségei voltak, és ahogy ő szenvedett, úgy szenvedtek a körülötte lévők is.

Amikor viszont énekelt, milliók énekeltek vele, és amikor meghalt, milliók gyászolták. 

Az 1994-től haláláig rögzített kiadatlan felvételei nem sokkal később megjelentek, az American V: A Hundred Highways album pedig egészen az amerikai albumlisták csúcsáig jutott. Több mint hat évvel halála után jelent meg utolsó, addig kiadatlan albuma, az American VI: Ain't No Grave. A lemez 2010. február 26-án, Cash születésének 78. évfordulóján jelent meg, csak az Egyesült Államokban ötvennégyezer példány kelt el, és a Billboard-listán harmadik helyezést ért el.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Hulton Archive / Stringer

Mózes Zsófi