Madáretetés: hasznos-e vagy káros? Mondjuk, mit szabad és mit nem!

–

A szakértő azzal kezdi: szerencsére Magyarországon a madáretetés nem egy szükségszerű természetvédelmi beavatkozás, ugyanakkor megindokolható, végezhető, csak nem kötelező. Senkinek ne legyen hát lelkiismeret-furdalása, ha nem áll módjában etetni a madarakat télen. 

Viszont a madáretetés ugyanígy indokolható tevékenység is: mivel a mezőgazdasági termények betakarításának a hatékonysága jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben, kevesebb a tarlókon a hullott mag, kevésbé elérhető télen a madarak számára a gazdák gyommentesítési kötelezettsége miatt is. 

Ez azt jelenti, hogy például a parlagfű miatt kezdeniük kell valamit a tarlókon főleg az enyhe őszi időben kihajtó gyomnövényzettel, emiatt vagy beszántják, beforgatják őket, vagy zöldtrágyával szórják meg, így a hullott magokat kevésbé találják meg a tarlókon a madarak. 

Benedek Veronikának ezen felül van még két jó érve az etetés mellett. Az emberi tevékenység hatására a természetes élőhelyek aránya csökken, mind több területet hódítunk el a természettől, s így egyre kevesebb táplálkozóhelyük marad a madaraknak. 

Az ökológus szerint emellett a madáretetés nagyon jó tevékenység arra, hogy egy picit közelebb kerüljünk a természethez, jobban megismerjük, hiszen megvédeni hatékonyan azt tudjuk, amit ismerünk.

Ugyanakkor pánikra semmi ok, a Magyarországon áttelelő madárfajok táplálék hiányában délebbre húzódnak, ahol több a táplálék. Ez akár az állandó madárként ismert cinegékre is igaz, s akár nagy távolságot is jelenthet, viszont nem hívjuk madárvonulásnak, mert nincs fix iránya, sem meghatározott időpontja. 

Mikor etessünk?

Ezt a legegyszerűbb úgy megválaszolni a szakértő szerint, hogy a tartós fagyok beálltától azok elmúltáig. Ha fagyok egyelőre nincsenek is, nagyjából október és április között van ennek itt az ideje, s ha valaki hamar elkezdi októberben az etetést, akár azokat a madarakat is a területen tarthatja, amelyek még esetleg dél felé mozognának. 

Bár az áprilisi befejező időpont kicsit későinek tűnhet, Benedek Veronika arra hívja fel a figyelmet, hogy akár még márciusban is komolyabb havak lehetnek, és jól jön a madaraknak egy kicsi segítség. Főleg, ha az egész téli szezonban végig etettünk, hiszen

biztosan hallotta már mindenki a madáretetés alaptételét: hogyha elkezdtük az etetést, akkor ne hagyjuk abba. Ez természetesen egy adott etetési szezonra vonatkozik, merthogy az etetési szezon végével, amikor költésbe kezdenek a madaraink, már többet árthatunk az eleség kihelyezésével, mint hinnénk.

Nyáron tilos!

Merthogy a nyári etetés Magyarországon nemcsak hogy nem szükséges, hanem káros is lehet. Természetes körülmények között ebben az időszakban a mérsékelt égövön nem érnek be nagy mennyiségben a növények magjai, a természetben tehát nem találkoznak ilyesmivel a madarak. Viszont, ha mi betárazunk napraforgómagból ősszel, és a maradékot kint hagyjuk a tavaszi időszakra, akkor

előfordulhat, hogy például a cinegék, amik rovarral etetik a fiókáikat, főleg, ha kevés hernyót találnak, kiegészítik az etetést az etetőben felejtett fekete héjú napraforgómaggal, és abba bizony belepusztulnak a fiókák.

Merthogy felnőtt cinegék télen a csőrükkel kibontogatják a napraforgómagot (egészen pontosan úgy, hogy a lábuk közé fogják, és a csőrükkel kopogtatják az ághoz odaszorítva), viszont a fiókák még nem képesek erre, csak lenyelik, és sajnos nem tudják megemészteni. Emellett a tápanyag-összetétele, víztartalma sem azonos a hernyók összetételével, és ez így nem megfelelő a cinegék számára. A cinkemama nem hord be vizet az odúba a fiókáknak, így ha egyoldalú napraforgómag-táplálékot kapnak, akkor sajnos teljesen biztos, hogy el fognak pusztulni. 

Jó, és mit adjunk?

A madáretetés alapját a már említett fekete héjú napraforgómag képezi. Nem az a csíkos, amit megpörkölünk, megsózunk és focimeccs közben ropogtatunk. „Ezt megtarthatjuk magunknak – mondja Benedek Veronika –, a madaraknak pedig a fekete héjú, nem sózott, nem pirítottat adjuk (a már említett szabály figyelembevételével).

Ezt a fajtát tipikusan napraforgóolaj előállítására termesztik, és emiatt magas az olajtartalma, a héját pedig például a cinegék is könnyen tudják kibontani a csőrükkel, tehát hamar megfelelő mennyiségű energiához jutnak belőle egy hideg téli napon. 

Aztán ki lehet egészíteni a napraforgómagot mindenféle olajos csemegével, például dióval, mogyoróval. Ezek drágábbak, úgyhogy inkább csak kiegészítőként adjuk a madaraknak, mert könnyen elérhetjük, hogy válogatóssá váljanak, és a napraforgót ne fogyasszák el. 

Az egész diót is meg tudják törni erős csőrükkel a harkályok, vagy a varjak. Ledobálják magasról a termést, és így föltörik a héj. A legtöbb madárnak nem elég erős a csőre a bontogatáshoz, úgyhogy nekik a diót, mogyorót megtörve helyezzük ki a madáretetőbe. A nagyon kis csőrű madaraknak még mákot is szórhatunk a magkeverék közé, ennek is magas az olajtartalma.

Hogyha nem egészítjük ki mákkal a magkeverékünket, akkor ezek a kis csőrű madarak gyümölcsöket, bogyókat tudnak fogyasztani télen, és a pintyek által lepotyogtatott magtöredéket. Mert a pintyek úgy törik a napraforgómagot, ahogy mi szotyizunk. Csak ők nem foggal, hanem a két csőrkávájuk közé fogva roppantják meg, és a nyelvükkel kipiszkálják belőle a tápláló szövetet. Miközben eszegetnek, lepotyog egy pici napraforgótöredék az etetőben, és a kis csőrű madarak ezt szokták feleszegetni. 

A pintyek, verebek, galambok számára tehetünk ki kölest, kukoricát, búzát. Ezeknek az olajtartalma kisebb, emiatt inkább csak kiegészítésként kerüljenek a madáretetőbe. Mindezek mellett lehet gyümölcsöket, bogyókat is kihelyezni, például felezett almát, 

Felmerülhet bennünk, mit keres az állati zsiradék a madáretetőben.

„Aki olvasott Fekete Istvánt, az biztos tudja is erre a kérdésre a választ – mondja sejtelmesen Benedek Veronika, aztán kifejti:

a kis testű énekesmadarak télen a természetben nemcsak a terméseket fogyasztják, hanem sokszor elhullott állatok húsát, zsírját is. Ezt utánozzuk azzal, hogyha faggyút, vajat vagy sótlan (sótlan!) szalonnát rakunk ki az etetőbe.”

A szalonnát főzéssel lehet sótlanítani, de a szakember inkább azt ajánlja, hogy a madaraknak ne rakjunk ki főtt, feldolgozott eleséget. 

Amikor enyhül a tél és előbújnak a rovarok, a rovarevő madarak találnak maguknak táplálékot a természetben is, a magevők viszont tipikusan tél végére szoktak bajba kerülni, mert ilyenkorra megfogyatkozik az ősszel megérett termés. 

„Ha a fák rügyezni kezdenek – magyarázza Benedek Veronika –, az éhes tollasok csipegetni kezdik a rügyeket. Ez viszont egy kertésznek nem öröm, ezért lehet egy kicsit javítani a helyzeten, segíteni a magevőknek is meg a gyümölcsfáinknak is azzal, hogy zöldeleséget rakunk ki a madáretetőbe.

Hogy ez mi lehet? Alma, reszelt sárgarépa, vagy tyúkhúr is, ami hóolvadáskor már a kerítés tövében elkezd nőni. Össze lehet gyűjteni, betenni a madáretetőbe. 

Amivel tilos etetni

Kenyérrel soha ne etessünk! Ez vonatkozik a vízparti kirándulások során a vízimadaraknak hajigált kenyér- meg lángosdarabokra, chipsre stb. is.

A vízimadarak etetése a Magyar Madártani Egyesület hivatalos álláspontja szerint kifejezetten kártékony dolog.

Benedek Veronika azt mondja, noha szakmailag némileg megoszlanak a vélemények a kérdésben, az tény, hogy a vízimadarak, amikor zordra fordul az idő és táplálékhiány van, akkor elrepülnek és más táplálkozóhelyet keresnek. Ha viszont etetéssel ott tartjuk őket, akkor mind nagyobb számban gyülekeznek az etetőhelyre a könnyű táplálék reményében. Túl nagy tömegben viszont összeverekszenek, betegségeket is átadhatnak egymásnak, ráadásul a víznek sem teszünk jót azzal, hogyha túl sok szerves anyagot juttatunk be. 

A nem megfelelő tápanyagok bevitele akár betegséget is okozhat: az angyalszárnybetegség például egy csont- és tollfejlődési rendellenesség, amit feltehetően a nem megfelelő tápanyag-összetételű, szélsőséges kenyérdiéta okoz.

Inniuk is kell!

Az itatásról jóval kevesebb szó esik, pedig legalább olyan fontos, sőt: akár gyorsabban is odacsalogatja a közelünkbe a madarakat, mint egy madáretető. 

A madáritatót a madarak nemcsak ivásra, hanem fürdésre is használják. Ez nagyon fontos nekik, hiszen a tollazatukat rendben kell tartaniuk: mindennap tisztálkodnak. Szakértőnk azt mondja, gondoljunk úgy erre, hogy nekik a tollazat a kabátjuk, az esőkabátjuk, a napernyőjük, és természetesen a repülésüket is ez szolgálja. Emiatt a madárvédelmi szakemberek azt szokták kérni, hogy akár több madáritatót is helyezzünk ki olyan helyekre, ahol nincsen patak, tó stb.

Madáritatókra egész évben szükség van, nem csak a nyári melegben, mert a madarak a téli, szárazabb időszakokban a pocsolyákból nem tudnak inni, illetve nem tudnak fürdeni, tisztálkodni. 

A szakértő azt javasolja, ne bonyolítsuk túl ezt sem: madáritatónak egy műanyag virágcserép-alátét is tökéletes. Az itató vízmélysége 4-8 centiméter legyen, és fontos, hogy mindennap cseréljük a vizét, ne csak feltöltsük, hanem öntsük is ki a vizet belőle. 

Az itatót olyan helyre kell helyezni, ahonnan a madarak jól belátják a területet, viszont szükség esetén valami közeli bokros sávba el tudnak menekülni, hogyha ragadozó közelít. 

Hogyan helyezzük ki az eleséget?

Ha valakinek ragadozóktól (macskáktól!) védett udvara, kertje van, szórhat madáreleséget a talajra. Ez egy picit rendetlennek tűnik, közösségi helyen lehet is belőle vita, viszont fontos, hogy a talajra is kerüljön legalább hulló mag a madáretetőből, mert bizonyos madárfajok kifejezetten szeretnek földről táplálkozni – például a vörösbegy.

A tálcás etető pofonegyszerű, viszont figyeljünk arra, hogy a madarak kipotyogtatják a magokat belőle, s például a cinegék, nem helyben törik föl a magot, hanem elrepülnek vele, elviszik kedvenc ágvilláikba, és ott bontogatják. Hogyha ez a kedvenc bontogatóhely a szomszéd erkélye, akkor abból lehetnek lakóközösségi konfliktusok…

A fedett etetőtípusok előnye, hogy a hó nem tudja befedni bennük az eleséget. Léteznek az úgynevezett állványos dúcetetők, vannak függesztett etetők – Benedek Veronika szerint mindenféle dizájnt ki lehet próbálni. A madaraknak az a fontos, hogy táplálkozás közben jól belássák a környéket. Nem szeretnek szűk nyílású etetőkbe bebújni. Az ideális madáretetőnek több nyílása van, sok madár odafér egyszerre, és jól belátják a környéket róla. Sokkal kevésbé fontos, hogy szélvédett legyen. 

Vannak még kiegészítő eleségek: a cinkegolyó is egy függesztett etetőtípus igazából. Hálóban vagy valamilyen más módszerrel függesztik ki az ágakra, korlátokra a táplálékot. Ez zsiradékból és magokból áll – annak pedig, aki zéró waste szemléletet követ, a Madártani Egyesület boltjában elérhető a háló nélküli cinkegolyó. Ne lepődjünk meg viszont, ha a nagyobb madarak, például a varjak, egészben elhordják.

  

Okos enged

Benedek Veronika felhívja a figyelmünket rá, hogy bizonyos esetekben akkor is többet árthatunk a madárvédelem ügyének, mint amennyit használunk a madaraknak, ha ökológiai szempontból kifogástalanul járunk el.

Tetszik vagy sem, vannak ugyanis, akik nem szeretik a madarakat, viszolyognak, félnek tőlük – és ezt érdemes tiszteletben tartanunk. Ha valaki a környezetünkben nagyon rossz szemmel nézi azt, hogy madarat etetünk, és emiatt a madarakat mérgezni, lövöldözni kezdi, akkor hiába a jó szándék. A szakértő arra int, hogy ilyen esetben inkább adjuk föl egy időre a dolgot a saját magunk és az állatok biztonsága érdekében.

További információkat az MME oldalán találtok.

Köszönjük a Zöldítők segítségét!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash / Lidia Stawinska

Csepelyi Adrienn