–

Nehéz eset, de épp ezért szeretjük

Harrison Ford híresen nehéz interjúalany. Az Esquire szerzője, Ryan D’Agostino idén májusban készített a színészről nagyszabású portrét, amelyben kiemeli, hogy a legtöbb anyag, amit Fordról olvasott, nagyjából arról szólt, hogy milyen Harrison Forddal interjút készíteni. Hogy mennyire nehéz eset:

türelmetlen, zsörtölődik, és általában nem hajlandó magáról beszélni, az újságírók pedig vért izzadnak, hogy mégis megpuhítsák és rávegyék, hogy felfedje a valódi énjét.

D’Agostinónak a színész már az egyeztetések során jelezte, hogy ezeknek a beszélgetéseknek általában az a céljuk, hogy a kérdező olyan okosan tegye fel a kérdéseit, hogy a színész naivan megossza a titkait, a nyilvánosság elé tárja a legbelsőbb démonjait, olyan intim részleteket áruljon el magáról, amelyeket korábban soha senkivel nem osztott meg, miközben csak az aktuális filmjét igyekezne reklámozni. Ennek ellenére a színész a szokásosnál jóval nyitottabban állt D’Agostinóhoz, mint korábban a kollégáihoz, és valóban partner volt abban, hogy egy igazán tartalmas anyag jöhessen létre.

Ford nem most jött le a falvédőről, pontosan tisztában van vele, hogy ki is ő valójában, és semmilyen elvárásnak nem akar megfelelni

Olyannyira, hogy a Hollywood Reporter februárban megjelent portréjának is konkrétan az volt a szalagcíme: Harrison Ford: „I Know Who the Fuck I Am”, azaz Harrison Ford: „Tudom, ki a fasz vagyok”. A színész az Esquire-nek elárulta, hogy a felesége, Calista Flockhart azóta is méltatlankodik amiatt, hogy nem fogta magát vissza abban a beszélgetésben, és a cikkbe minden egyes f betűs káromkodás bekerült. Ugyanakkor

a nyolcvanegy éves Ford már nem tud, és nem is akar kibújni a bőréből: ami a szívén, az a száján,

így a három hónappal később megjelent Esquire-interjú ugyanúgy hemzseg a fuckoktól.

Öt évvel ezelőtt Gyárfás Dorka kolléganőm írt születésnapi portrét, ahol ezzel a bevezetővel mutatta be Fordot: „[…] akár az is megtörténhetne, hogy a huszon- és harmincévesek már csak egy levitézlett, megroggyant sztárt látnak benne, aki egykori sikerei folytatásaiból tartja fenn a nimbuszát a harmadik évezredben. Csakhogy

aki Han Solo és Indiana Jones bőrébe bújt, az sosem megy ki a divatból, így Ford még a mai tinédzserek szemében is élő legenda.

Egy dolog majdnem biztos: olyan férfias jelenség, rejtélyes személyiség és sikeres színész, mint ő, nem született az utóbbi évtizedekben. Harrison Ford a régi nagy hollywoodi csillagok »utolsó mohikánja«.”

Sokoldalú tehetség

Harrison Ford azonban bármilyen meglepő is, nem színészként szeretne meghalni. „Nem fognak egy sírkő alá temetni, amelyen az áll, hogy színész!” – mondta az előbb említett Esquire-cikkben. Ford több mint huszonnyolc éve repül, ami puszta hobbinál sokkal több számára. Folyamatosan képzi magát, oktatja a fiatalabb generációt.

Véleménye szerint az általános repülés elképesztő jelentőséggel bír gazdasági szempontból: ez teszi lehetővé, hogy orvosok, kereskedők, önkéntesek eljussanak A-ból B-be – őt pedig éppen ezért bosszantja, hogy a kormány csak a kereskedelmi repülésre helyez hangsúlyt. „A repülés a szabadság és a felelősség közötti feszültség” – teszi hozzá, amikor azt hangsúlyozza, hogy egy pilóta kötelessége a fedélzeten lévők épségéért felelni.

2015-ben, 72 évesen, az ő épsége is veszélybe került, amikor balesetet szenvedett repülés közben. A színész egy golfpályára csapódott a meghibásodott gépével.

A gépen egyedül utazott, a szerencsétlenség mértékéhez képest pedig a színész – akarom mondani, pilóta – enyhe sérülésekkel megúszta a balesetet, írta akkor az Index.

De ha azt gondolnánk, hogy a repülés az egyetlen nem hétköznapi hobbija Harrison Fordnak, akkor jobb, ha azzal is tisztában vagyunk, hogy a sztár eredetileg asztalos volt, és ezt a tudását akkor is kamatoztatta, amikor Los Angeles-i otthonának felújítására került sor.

Nem mellesleg a világhírnevét is részben ennek a képességnek köszönheti

Kezdetben Ford rendre csak kisebb szerepeket csípett meg, és színészi pályája nemcsak eseménytelennek, de bizonytalannak is tűnt. 1973-ban egy fiatal rendező, bizonyos George Lucas második filméjben, az American Graffitiben kapott egy kisebb szerepet, de hogy gondoskodhasson a családja megélhetéséről, mellette asztalosként dolgozott.

Egy barátja épp Francis Ford Coppola irodájának bejáratán dolgozott, amikor megkérte Fordot, hogy asztalosként segítsen a munkálatokban. Ford elvállalta a munkát, de azzal a kitétellel, ha éjszaka dolgozhat – nem akarta ugyanis, hogy bárki asztalosként tekintsen rá, ne pedig színészként.

Reggel, amikor az utolsó simításokat végezte, besétált George Lucas és Richard Dreyfuss, hogy megkezdjék a tárgyalásokat a Csillagok háborúja előkészületeiről.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Carrie Fisher (@carriefisher1956) által megosztott bejegyzés

Lucas akkor kijelentette, hogy új, friss arcokkal szeretne dolgozni, nem ugyanazokkal az emberekkel, akikkel az American Graffitiben. Harrison Fordot ekkor nem vették számításba, abban a pillanatban ugyanis egyszerű asztalosként állt ott a szerszámaival, aki szóba elegyedett az arra járókkal.

Később az egyik producer mégis arra kérte, hogy segítsen a szereplőválogatáson a jelölteknek a felolvasásban, az azonban fel sem merült, hogy őt is meghallgassák Han Solo szerepére – pusztán szívességet tett, hogy segítse a produkciót. A jócselekedet megtérült, hiszen végül ő alakíthatta az ikonikus karaktert.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

il (@spideyqween) által megosztott bejegyzés

Bár ez volt az első jelentős szerepe, a Luke Skywalkert játszó, akkor még szintén amatőr színész, Mark Hamill szerint Fordban már akkor, pályakezdőként megvolt az az átütő karizma. Igazi nagyágyúként lehetett tekinteni rá, aki ösztönösen jobban értett mindenhez mindenki másnál. „Azt gondoltam, ez a fickó olyan, mint… Steve McQueen? Gary Cooper? John Wayne?

Azonnal legendássá vált, pedig a világ még nem tudta, ki ő. Már akkor úgy véltem, hogy ez a srác kimagasló”

– nyilatkozta róla Hamill. 

Nehéz szétválasztani a színészt és az általa megformált karaktereket, hiszen egymásból táplálkoznak

És valóban legendává vált, felsorolni is nehéz lenne az ikonikus filmeket és szerepeket, amelyeket Han Solo óta Harrison Fordnak köszönhetünk. A teljesség igénye nélkül említhetnénk az Indiana Jones-sorozatot, a Szárnyas fejvadászt, A kis szemtanút, A Moszkító-partot, a Dolgozó lányt, az Ártatlanságra ítélve vagy a Csak egy lövés című filmeket, A szökevényt, vagy éppen Az ördög maga címűt.

Az Indiana Jones és a sors tárcsáját jegyző James Mangold így nyilatkozott róla:

„Harrison abban az értelemben nem különbözik Indytől, hogy az általa készített filmek sebhelyeit kivétel nélkül magán viseli – csakúgy, mint a saját magánéleti csapásait.

Ő a szó szoros értelemben vett megtestesítője mindazoknak a zúzódásoknak, csonttöréseknek, falakról való visszapattanásoknak és mélybe zuhanásoknak, amelyeken az elmúlt évtizedekben kereszülment.”

Amikor Ryan D’Agostino arról kérdezte, hogy ezeknek a történeteknek, karaktereknek az-e a céljuk, hogy önmagunkat fedezzük fel bennük, a színész bólintott, majd így felelt: „Önmagunkat keressük, és olyan hasznos kapaszkodók után kutatunk, amelyek segíthetnek minket eligazodni a saját kibaszott életünkben, és abban a világban, amiben vagyunk. Nem érzékeljük ezt a kutakodást, de mégis, ezekből a fantáziákból valami olyat próbálunk meg mindannyian magunkkal vinni, ami a hasznunkra lehet. És ami mindannyiunk számára hasznos lehet, az az, ha érzelmileg bevonódunk olyan dolgokba is, amelyek a saját életünkön kívül esnek.” 

Hétköznapok kaotikus börtönéből csodás nyaraló lett a lakás – novella

Kult – 2023. július 12. – SzAE

Bármennyire erőlködnek is évtizedek óta, Ford soha nem engedett igazán közel magához egyetlen riportert sem

És aki abban reménykedik, hogy esetleg ez majd egy életrajzi könyvvel megváltozik, annak ismét csalódnia kell. Amikor néhány évvel ezelőtt Stella McCartney ötvenedik születésnapi partiján járt, Elton John – aki Me címmel adta ki saját önéletrajzi könyvét – megkérdezte a színészt, miért nem jelentette még meg az övét, így felelt: „Gondolkoztam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy nem csinálom meg, mert nem akarom elárulni az igazságot. Láttam Elton arcán – aki egy velejéig őszinte ember – a csalódottságot, így engesztelőn hozzátettem, hogy hazudni sem szeretnék.

Ez az oka, amiért nem írom meg a könyvet: az igazat sem akarom elmondani, és hazudni sem fogok.”

Ezt a végtelenül tehetséges és titokzatos embert vélhetően csak a hozzá legközelebb állók ismerik igazán, nekünk, rajongóknak pedig be kell érnünk azzal a felbecsülhetetlen életművel, amelyet a munkásságának köszönhetünk. Isten éltesse még nagyon sokáig!

Kiemelt képünk forrása: Getty Images / Gisela Schober / Contributor

Krajnyik Cintia