-

Felmondtam. Megírtam, kinyomtattam, leadtam a nyilatkozatot.

„Noooormális?" Tehetném fel a kérdést, illetve tették is fel az ismerősök, talán nem hangosan, de akkor is hallottam. Nem tudom, hogy mi a normális, de napi nyolc órát eltölteni egy olyan helyen, ahol se kreatívnak, se hasznosnak, se önkifejezőnek nem kell lenni... na, ez biztos nem az. Továbbá lélekgyötrő órákat tölteni egy szobában, ahova már bemenni fizikailag megterhelő, ahonnan nyolc órán keresztül elvágyódom, és ahol legszívesebben csak néznék ki az ablakon.

Arról, hogy merre tovább... vagy mi lesz a következő fejezet, fogalmam sem volt, annyit tudtam tenni, hogy anyagilag rákészültem. Majd amikor eljött a pillanat, két kezemmel T betűt formáltam, - pont úgy, ahogy egy sportmérkőzésen időt kér az edző – és bemutattam az univerzum nagy játékvezetőjének jelezve, hogy akkor most egy kicsit megállnék, kiszállnék, megpihennék.

Sokat álmodoztam arról, milyen lenne, ha nem kellene bejárni a munkahelyre, és amióta ez megvalósult, azt kell mondanom, hogy pont olyan jó érzés, mint amilyennek elképzeltem.

Na, de mik ezek az apró, ám mégis csodaként megjelenő dolgok az életben, amellett persze, hogy lett idő a befelé fordulásra, éberségre, saját magam meghallgatására:

1.

Nyugodt, hosszú, bőséges reggelik.

2.

Alaposan, lelkiismeret-furdalás nélkül, betűről-betűre végig tudok olvasni egy hírt, egy hosszabb cikket.

3.

Kigondolom, kiválasztom, majd friss alapanyagból megfőzöm az aznapi ebédet, és akkor eszem meg, amikor éhes vagyok, nem pedig a kötelező ebédidőben.

4.

Sportolás, jóga, futás a jó levegőn, otthoni torna – ezek mind bekerülnek a napi rutinba.

5.

Tudatosan, gazdaságosabban vásárolok ahelyett, hogy a sushi-to-go-t gyorsan levadásznám a polcról.

6.

Múlnak az apró visszerek, amelyek a sok ülés miatt keletkeztek.

7.

Végre bele tudok vágni a lakás szortírozásába, kidobhatom vagy eladományozhatom a felhalmozódott, érzelmileg és esztétikailag jelentéktelen tárgyakat.

8.

Tudok figyelni a barátaimra, meg tudok írni egy hosszabb e-mailt, a találkozókról nem kell elrohannom, illetve nem ásítozom az esti programon.

9.

Addig olvashatok, ameddig szeretnék.

10.

Rögtön meghallgathatom a zeneszámokat, amiket átküldenek a barátok.

11.

A rég megszakadt, de fontos barátságokat is újraélesztem.

12.

Ha utazni szeretnék, nem kell a kollégákkal egyeztetni.

13.

Végre kipróbálhatom a régóta vágyott recepteket.

14.

Megint küldök hagyományos postai képeslapokat születésnapra, karácsonyra e-card helyett

15.

A régi hobbik újra előtérbe kerültek.

+1.

Figyelem, merre nyílnak az ajtók, de nem dőlök be mindenféle lehetőségnek, ami nem az enyém, nem nekem való. Kivárok. Mert tudom, hogy jön. Vagy majd én megyek felé. Igazából már el is indultam!

Barbara