Amikor Marilyn Monroe a második világháborúban megjelent az amerikai hadsereg koreai hadiszállásán, a katonák arcáról nemcsak a vágy sugárzott, hanem hazatalálás és hála is. A pokol kellős közepén belibbent, és magával hozta a harmónia illúzióját, ehhez pedig elég volt csak jelen lennie. Senkinek nem kellett megérintenie hozzá.
Egy életük van az anyáknak is, és igenis vágyhatnak a nyári szabadság ízére, a láblógatásra, a tombolásra egy fröccsel a kézben! Legalábbis Anna Eszter szerint.
A „slut era” – szabad fordításban „ribanckorszak” – angolszász kultúrkörben elterjedt kifejezés, a „hot girls summer” és az amerikai filmekből ismert „ami Vegasban történik, az ott is marad” női, modern kori megfelelője. Az(ok) az időszak(ok) egy nő életében, amikor függetlenként, kötöttségek és szégyenérzet nélkül, szabadon éli meg saját szexualitását. Ahogy az elnevezés is mutatja, súlyosan stigmatizált jelenségről van szó.
Tudjuk, hogy a családi minták erősen meghatározzák a sorsunkat, de sokszor akkor sem vagyunk képesek szabadulni tőlük, ha igyekszünk tenni ellenük. Pedig a válasz ott van bennünk. Csak mélyen.
Az életközepi válságról valószínűleg mindenki hallott már, egy új kutatás azonban arra is rávilágított, mely életkorban kell fokozott figyelmet fordítanunk rá.
Brezina Kinga Nia oktató szerint ez a tános mozgásforma „az önismeret, az öngyógyítás és az önfejlesztés megvalósításának útja a mozgáson keresztül”.
Az elme működésének természetes jellemzője a gazdaságosságra való törekvés, csak jó lenne, ha az nem mások kárára történne. Tulajdonképpen azt mondhatjuk: más munkájának megítélésekor nettóban értékeljük a számunkra fontos teljesítményt, saját munkánk kapcsán azonban könnyebben számolunk bruttósítva.
„Egy éve ilyenkor olyan mélyponton voltam, hogy nemcsak a szeretteimmel és a családommal való kapcsolatom, de még az önmagammal való viszonyom is veszélybe került” – írja Steiner Kristóf, aki azt is elmeséli, mi történt vele ezután.
Több mint száz éve alkotta meg a családi tudattalan fogalmát a világhírű magyar pszichiáter, Szondi Lipót. Élete bővelkedett különös fordulatokban, álmokban, találkozásokban, de ő sosem hitt a véletlenekben.
„Ha naplót írsz, végig tudod nézni, ahogyan felnőttél. Ez a hely, ahol őszinte lehetsz, minden előítélet nélkül beszélhetsz.”