„A sokáig áztatott szálas mentateáért (akkor a legjobb, ha mentolos az egész torkod tőle.) A városban sétáló agarak sznob pillantásáért. A régiségbolt kirakatában levő fura bohóc és a Zsolnay vázák kontrasztjáért.” Annyi apróság van, amiért érdemes… Titeket mi dob fel, mi tölt ezen a furcsa tavaszon?
A nő kétszer… és még sok ezerszer.
„Évente egyszer megélem, hogy úgy, ahogyan ő szeretett, soha nem fog szeretni senki.”
„Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet.”
„Nem eszem cukrot, tudod, most csinálom ezt a huszonegy napos fehérjediétát.”
És itt jön a millió dolláros kérdés: de honnan tudhatom, hogy pontosan mikor? A válasz a saját magunkkal szembeni őszinteségben rejlik.
„Mindig azt mondtam a hozzátartozóknak, hogy ne féljenek, ha szerettük azt akarja, hogy ott legyenek halála pillanatában, akkor ott is lesznek, ha pedig kötelékük túl szoros, akkor szökni kell.”
Mikor és mire mondtál utoljára nemet?
Sebek újranyitás idején
Ilyen (lesz nekünk is) az élet a karanténban: