–

Többé-kevésbé tudatosan tartottam magam távol a Star Wars-univerzumtól. Egyrészt sokáig egyáltalán nem érdekelt ez a lézerfénykardosdi, ráadásul mi, húszas éveink végén járók már valószínűleg jóval azelőtt megtudtuk, hogy itt kicsoda kinek az apukája, mint hogy ténylegesen láttuk volna a filmeket, így ezek a fordulatok már messze nem ütöttek akkorát. Aztán amikor kezdtek meggyőzni arról, hogy nekem valószínűleg tetszene ez a világépítés, meg a sztori mögötti politikai berendezkedés, hiába akartam adni neki egy esélyt: a mából visszanézve a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején készült sci-fik – tudom, nem sci-fik, hanem kosztümös űrfantasyk és űrwesternek – egyszerűen nem öregedtek túl jól. Mondjuk ki: néha nézhetetlenül gagyinak hatnak. Ahhoz, hogy ezt az ember igazán élvezhesse, valószínűleg jókor kellett belépni ebbe a világba.

Aztán minél többen és minél intenzívebben próbáltak meggyőzni, annál távolabb kerültem tőle, mert egyszerűen nem tűnt megérősnek: túl nagy erőfeszítésnek látszott ahhoz képest, hogy mekkora a jutalom. Kívülről egészen nehéz megtalálni a megfelelő belépési pontot: egyre másra érkeznek az újabb trilógiák, előzmények, folytatások, sorozatok, rajzfilmek, közben pedig még a fanbase sem ért teljesen egyet abban, hogy mi számít bele a kánonba, és mi nem. És egyébként is minden rajongónak megvan a tévedhetetlennek hitt elképzelése arról, hogy hogyan kell ebbe beleugrani, melyik filmet a melyik után kell nézni, hogy az jó legyen. Nem mindegy, melyik filmmel kezdi az ember, de azt is tudni kell, hogy ki kinek a kicsodája, melyik bolygóról származik, melyik kipusztított nép melyik fajjal volt évezredes háborúban.

Minden ellenszenvemet félretéve azonban, a barátommal kötött valamilyen megállapodás részeként belenéztem néhány sorozatba – már nem tudnám megmondani, hogy én cserébe mit nézettem meg vele. És bár Az akolitussal és az Andorral valamelyest közelebb kerültem a Star Wars-univerzumhoz, áttörésnek azért nem nevezném. Pedro Pascalt ugyanakkor mindenki szereti, a bébi Yoda cuki, miért ne adhatnék egy újabb esélyt, épp a most mozikba kerülő A mandalóri és Grogunak? Ezzel a megközelítéssel futottam neki az új filmnek, hogy kiderítsem:

2026-ban, kvázi Star Wars-szűzként még be lehet lépni ebbe az univerzumba? Még inkább: megéri-e?

A házi Star Wars-rajongómat pedig arról is megkérdeztem, mit tud adni ez az évtizedes fanoknak.