A gyerekek rendszeres sportolása sokszor rettentő költséges, mindenki részéről rengeteg áldozatokkal jár, bonyolult logisztika elé állít minden résztvevőt, és a hétvégéket is taccsra teszi. Kérdés, hogy megéri-e mindez a végeredményért? Z. Kocsis Blanka sportoló gyerekek szüleit kérdezte a tapasztalataikról.
Hat év után élete első, 28 órás anyaszabijára ment Kőrizs Kata. Megírta, mi vezetett idáig, és milyen volt az egyébként teljesen kompetens férjére hagyni a belázasodott gyereküket.
„Ahol nagy a szükség, közel a segítség.”
Első a munka, aztán a pihenés? Mennyire tartható ez a mondás egy olyan korban, amikor minden eddiginél nehezebb letenni a feladatainkat? Vizsgáld felül a szabadidővel kapcsolatos hiedelmeidet, egy új kutatás szerint nagyon megéri.
Napjainkban is élnek olyan negatív hiedelmek a szabadidővel kapcsolatban, hogy értéktelen, haszontalan napok azok, amelyek nem munkával telnek, pedig a feltöltődés elengedhetetlen a testi-lelki egészségünk érdekében. De hogyan változtathat a szemléletén, aki képtelen pihenni? Ennek jártunk utána.
Ha nincs mögötte teljesítménykényszer, ha akár kimondott célja sincs, pusztán a mozgás szabadsága és öröme, akkor bárkiből előtörhet a rég eltemetettnek hitt gyerek!
„…a korábban fennálló világban minden nap a versenyfutásról szólt. Napi hat-nyolc feladatról, amiknek a felét már tegnap vagy tegnapelőtt kellett (volna) végrehajtanom” – most meg lehet tanulni tényleg a pillanatban éli.
Nocsak, a tanulás hirtelen belső késztetés lett a diákoknál!
Mindenkinek ismerős a jelenetsor, amikor már a küszöbön lennétek, de akkor hopp!, vissza a startmezőre…
Lehet-e túltolni az anyaságot?