A szavaink, legyenek azok szemtől szemben kimondva, vagy egy poszt alá odavetve, nyomot hagynak. Jelzik, hogy mi az, ami oké, amit bátran mondhatunk egy másik embernek – akkor is, vagy kiváltképp akkor, ha nem értünk vele egyet. Megmutatják azt, ami elfogadható, innentől pedig két út áll előttünk…
Elvárhatom-e másoktól, hogy tudják, nekem mi a jó, hogy hol vannak a határaim, mi az, ami oké, és ami már nem? Vagy ha nem tudják, legalább tiszteletben tartsák, ha mondom? Mondhatom-e egyáltalán, ér-e nemet mondani? A WMN és a Viasat3 közösségi talkshow-ja, a Ki vele! következő adásában a határhúzás lesz a téma, amellyel mindenkinek dolga van – ez alól pedig Mózes Zsófi sem kivétel.
A katalán képzőművész maga volt a megtestesült szürrealizmus. Ez az irodalmi és képzőművészeti műfaj 1924-ben vált ismertté: minden tabut elutasított, minden normával szembeszegült, és semmilyen elfojtást nem tűrt az alkotótól.
A nagy történelmi események kapcsán ritkán esik szó nőkről. Így vagyunk 1848. március 15-ével is. Minden éveben megemlékezünk róla, ismerjük a nap fontosabb eseményeit, de hogy mi volt az egészben a nők szerepe, arról nem sok tudásunk van. Pedig nagyon is fontos volt a jelenlétük.
Jocó bácsi szűk fél éve hagyta ott az iskolai tanítást, ami gyerekkori álma volt. Most elmeséli, mi történt vele azóta.
Teljesen hétköznapi emberek, akikről, ha szembe jönnek veled az utcán, talán el sem tudod képzelni, hogy szabadidejükben fétisklubba járnak. Persze, hiszen legfeljebb abban különböznek, hogy számukra kiemelten fontos a szabadság, mások határainak tisztelete és az elfogadás.
A ti életetekben is van olyan helyszín vagy elfoglaltság, ami maga a megtestesült szabadság?
Mi értelme van a szenvedésnek? És az életnek? Vágyunk a szabadságra vagy rettegünk tőle? Honnan tudhatjuk, hogy nem azok vagyunk, akik lehetnénk? Mit jelent a kreatív élet? Húsba vágó kérdések, meghökkentő válaszok dr. Kőváry Zoltántól.
Te is úgy emlékszel a gyerekkori nyarakra, mint egy csehszlovák tévéfilm megvalósult változatára?
Iliás-Nagy Katalin olyan fiatalokkal beszélgetett, akik Európát járják, és földeken végzik el napszámban az idénymunkát. Önként választották a megélhetésnek ezt a módját, mert vonzotta őket a szabadság. De vajon milyen az életük, ha a romantikus közhelyek mögé nézünk?