A karácsony, amelyben jó gyereknek lenni – Dr. Gyurkó Szilvia öt tippje

–

Minden olyan dolog, ami ennyire fontos – vagy éppen „fontos”, világnézet és/vagy hit kérdése, melyiket érzed közelebb magadhoz, az idézőjeleset vagy az anélkülit –, tele van hagyományokkal, egyéni és családi szokásokkal, meg egy csomó elvárással. Ezek egy jó része még akkor keletkezett, amikor a gyerekjogok témája a kanyarban sem volt, azaz ritkán merült fel, hogy egy gyereknek valójában mi a szükséglete, igénye. Ami akkor is igaz, ha amúgy a karácsony klasszikusan a gyerekekről szól. (Erről majd írok egyszer egy cikket, hogy ez szerintem miért kamu). 

Most viszont, amikor itt vannak már a fejünkben (remélem,) a gyerekjogok – és ezzel együtt az a gondolkodás, hogy legyen a karácsony egy olyan ünnep, ami a gyerekek szükségleteihez is alkalmazkodik, érdemes végiggondolni néhány dolgot.

Nem elvárásként. Nem számonkérésként, hanem, mondjuk, úgymint: „dolgok, amikben eddig nem voltunk tudatosak, de tök jó, hogy mostantól így csináljuk”, vagy pedig úgy, hogy: „eddig erre nem is gondoltunk, de milyen fontos, tényleg, figyeljünk oda rá, csináljunk ebből hagyományt!”.

Ez tehát az én öt pontom, ha úgy tetszik: egy gyerekbarátabb karácsonyért

1. Ki hozza az ajándékot? 

Minden gyereknek joga van a saját életkorának megfelelő információhoz, ami karácsonykor nyilván nem úgy jelenik meg, hogy pontos leírást adunk arról, hogyan szereztük be az ajándékot. Bármi is a családi hagyomány (ki hozza a fát, ki hozza az ajándékokat), azok a mesék, az a mágikus gondolkodás, amiben a gyerek azt érezheti, hogy ő annyira különleges és fontos, hogy egy csodálatos lény hoz neki ajándékot, a gyerekkor fontos része.

Nem kell a gyereket „felvilágosítani”, nem szükséges kioktatni, mert furcsa mód pont a mesék készítik fel legjobban a gyereket az élet racionalitására, és nem az, ha elvesszük tőle azokat.

Egyszerű az egész: kövesd a gyerek szükségleteit, figyelj rá, és ebből pontosan tudni fogod, hogy mikortól csengnek hamisan a varázslataink, és mikor érdemes elengedni azokat. Addig viszont legyen annyi misztikum, varázslat, mese és csoda a karácsonyban, amennyi csak belefér! Ha a nagyobb gyerekek trollkodnak is, higgyétek el, a szülőknek kisgyerekkorban komoly hatalmuk van, és ha mesélnek, azok a mesék működni fognak. (Ráadásul ki nem látott még nagykamaszt egy pillanat alatt kiskölyökké változni, amikor csengetnek az angyalok?)

2. Vásárlás vs. idő 

A karácsony nagyon sokba kerül. Sok pénzbe, sok időbe és sok figyelembe. Ez az egyik legkomolyabb befektetésünk az évben, és az egyik legfájdalmasabb veszteség, ha nem tudjuk megadni a gyereknek és a családnak mindazt, amit szeretnénk. Érdemes ezért gyerekjogi szempontból ránéznünk az ajándékozásra, hogy némi segítséget kapjunk.

Ugyanis nincs olyan gyerekjog, amely azt írná elő, hogy a gyereknek „dolgokat” kellene kapnia. Nincs olyan, hogy „tárgyakhoz” való jog.

A Gyerekjogi Egyezmény játékhoz, szabadidőhöz, pihenéshez való jogról beszél, és a szövegből pontosan kiolvasható, hogy ha mérlegre kell tenni a negyedik Barbie babát és a szülőkkel közös kirándulást, akkor utóbbi felé fog elbillenni a nyelve. Egy átlagos magyar gyereknek rengeteg játéka van. Számtalan dolog veszi körül, amelyek nagy részéhez nem kapcsolódik valódi élmény, emlék, szükséglet. 

A modern korban sok dolgot akarunk, és sok dologról gondoljuk, hogy kell – a valóságban viszont kevesebb mindenre van szükségünk. A felnőttnek és a gyereknek is. A gyerekeknek pedig kifejezetten jót tesz, ha nem lepik el a tárgyak, és ha több időt tölt a szüleivel. Szóval ha tudtok, adjatok olyan ajándékot, ami közös élményt jelent, közösen eltöltött időt. Annak lehetőségét, hogy egymáshoz kapcsolódjatok. A gyerekeknek minőségi együtt töltött időre van szüksége, nem dolgokra. (Ez amúgy nagyon trendi, zöld hozzáállás is. Lehet így promózni a környezetvédő rokonok felé.)

3. Ajándékmennyiség. Ki hozza a toronyórát lánccal? 

Szorosan kapcsolódik az előző ponthoz:

a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy az értük felelős felnőttek úgy szervezzék a karácsonyt (is), hogy az a gyerekeknek jó legyen.

Ehhez nyilván kell némi együttműködés meg kommunikáció, és persze annak elfogadása, hogy vannak helyzetek, amikor az, hogy én felnőttként mit szeretnék, nem feltétlenül esik egybe azzal, ami a gyereknek jó lenne. Szóval érdemes félretenni a felnőtt elképzeléseket. Például ha a nagymama leszereli a toronyórát, láncra rakja, és becipeli a gyerekekhez, az sajnos jó eséllyel a nagymamáról szól, és nem az unokákról. Tehát felejtős.

Az lenne a jó, ha a ritkán látott rokonok (meg mindenki más is), egyeztetnének a szülőkkel, hogy mi és hogyan lenne megfelelő. Ezzel is limitálva a tárgyak számát, és biztosítva azt, hogy ne kerüljön a gyerek elé olyan, amitől a szülőnek kihullik a haja idegességében (lásd még zenélő játékkonyha és hangot kiadó plüss „haszonállatok”) – mert a gyereknek az is fontos, hogy a szüleik karácsony után (is) megfelelő idegállapotban legyenek. 

4. No ciki puszi, no cry

Ha már a ritkán látott rokonoknál tartunk, érdemes felidézni azt a gyerekjogot, ami arról szól, hogy a gyereknek joga van a testi integritáshoz. Joga van ahhoz, hogy ne érjenek hozzá mások úgy, ahogy ő nem szeretné. Ez általában a távoli ismerősöknél és a furcsa szagú, kinézetű és állagú felnőtteknél szokott leginkább előfordulni (tehát a szülein kívül jó eséllyel elég sok mindenkinél).

A gyereknek joga van ahhoz, hogy ne kelljen puszit adni olyanoknak, akiknek ő nem akar. Joga van ahhoz, hogy ne kelljen az ölébe ülnie senkinek, akinek ő nem szeretne. Joga van ahhoz, hogy nemet mondjon. 

Megjegyzem, a gyerekek szexuális erőszaktól és visszaélésektől való védelme valahol itt kezdődik. Ha ezt sikerül tartani, az hatalmas megerősítés a gyereknek. Te pedig felnőttként annak adsz puszit, akinek akarsz. Ha neked fontos, hogy a másodunokatestvéred nagyobbik lányának barátja is kapjon puszit, miután belépett az ajtón, akkor adj neki. A gyereked pedig köszönthesse őt másként (kézfogással, integetéssel, fejbólintással – vagy azzal, hogy odanéz). 

5. Evés 

Neuralgikus pont a magyar karácsonyokon a „ki, mennyit, hogyan eszik” – és nyilván a hagyományok szerint mindenkinek sokat és kétpofára kell. Nem fogok elárulni nagy meglepetést, de az étkezési szokások (is) olyanok, amik gyerekkorban alakulnak ki. Az, hogy mi ízlik, mit eszünk, mi a finom, tanulás és mintakövetés kérdése. Szóval az, aki egészségesen étkező, a saját testi szükségleteire odafigyelő felnőttként látja maga előtt a gyerekét, annak érdemes úgy készülnie a karácsonyi étkezésekkel, hogy ezt tiszteletben tartsa.

A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy az egészséges életmód alapvető szabályaival már kicsiként megismerkedjenek.

Ennek része az is, hogy mondhassanak nemet ételre, dönthessenek úgy, hogy nem esznek meg mindent, amit a tányérjukra szedtek (egyáltalán, hogy megtanulják: szedhetnek kevesebbet). A gyerekeknek joguk van ahhoz is, hogy ne lássák a szüleiket és a számukra fontos felnőtteket kajakómában haldokolva fetrengeni karácsonykor. Miként ahhoz is joguk van, hogy az étel tiszteletét is megmutassák nekik (hogy nem főzünk túl sokat).

Tudom, hogy a kajáltatás szeretetnyelv is. De ha már tudjuk, hogy az étellel szeretetet adunk, akkor onnan már tényleg csak egy lépés végiggondolni, hogy milyen más szeretetnyelvünk van még, és hogyan tudjuk azokat egymáshoz passzintani. Például azzal, hogy időt és figyelmet közvetlenül (és nem a konyhán keresztül) adunk azoknak, akiket szeretünk.  

+1 Okoseszköz a fa alatt 

Nem tagadom, hogy ez a pont nekem személyesen fontos, és biztosan kevesebb gyereket érint, mint a korábbiak, de muszáj vagyok idetenni, mert misszióm, hogy a szülők és a gyereknek okoseszközt ajándékozó más felnőttek legyenek tudatosabbak. Mert persze rengeteg gyerek örül, ha kap valamilyen kütyüt karácsonyra, viszont ez az öröm nem lesz tartós, ha csak arra figyelünk oda, hogyan csomagoljuk be az ajándékot.   

Az okoseszközöket (és magunkat) megfelelően fel kell készíteni ilyenkor, mert minden gyereknek joga van ahhoz, hogy biztonságban és jól legyen az interneten és a digitális térben is. Telepítsünk szűrőprogramot, nézzük végig a beállításokat, legyünk ott a gyerekkel, amikor elkezdi használni. Beszéljük végig a biztonsági funkciókat, azt, hogy hogyan állítható privátra az egyes felületeken a profilja. Beszéljünk a jelszavakról, és arról is, hogy milyen gyakran kell azokat cserélni. Legyen a családban egy digitális „házirend”, ami keretezi és szabályozza a wifi használatát, az eszközhasználatot és minden mást is azért, hogy továbbra is jól tudjatok együtt lenni, digitális családként is. 

A karácsony csak néhány nap, de ami karácsonykor történik, az egész évben, sőt, akár egész életedben veled marad. A gyerekjogok ismerete abban segít, hogy ne csak az „itt és mostban”, hanem hosszú távon is öröm legyen az, ami ilyenkor történik. Ezzel kívánok mindenkinek olyan karácsonyt, amiben jó gyereknek lenni. 

Gyurkó Szilvia