Egyetlen képbe sűrített végtelen: a silent bookról

–

Itt az ideje, hogy megtanuljunk képeket olvasni a silent bookokból

Magyarországon még a könyvszakmai körökben is ingadozik a műfaj megnevezése. Vannak, akik csendeskönyvnek nevezik, mások képkönyvnek hívják, de talán az a legjobb, ha mi is a nemzetközi terminológiához igazodunk, és egyszerűen azt mondjuk rá, ami: silent book.

Oké, belátom, egyelőre nagyon furcsa ragozni: „silent bookok, silent bookká, silent booknak”… de majd megszokjuk ezt is, mint oly sok más jövevényszót.

Lehet persze vitatkozni azon, hogy miért nem keresünk neki valamilyen magyar nevet, de fölösleges, ha egyszer ez az egyezményes elnevezése. A sci-fi itthon is sci-fi, és a fantasy is fantasy…

Ne felejtsük el, hogy ma már az egyik legnagyobb online könyvkereskedést is teljes jogú „magyar” kifejezésként ismerjük el, amiben szintén szerepel a book szó, úgyhogy abban reménykedem, előbb-utóbb tényleg mindenki tudni fogja, hogy

a silent book olyan könyvet jelent, amiben EGYÁLTALÁN nincs szöveg. Képekkel meséli el a történetet.

Magyarországon egyelőre arra szocializálódtunk, hogy csak azt ismerjük el (mese)könyvként, amiben lehetőleg jó sok szöveg szerepel. Kivételt jelentenek ez alól a böngészők, amik körülbelül ugyanakkor kezdték el nemzetközi könyvpiaci szárnyalásukat, mint a silent bookok. Nálunk azonban a silent book csak mostanában kezdi bontogatni a szárnyait, míg a böngésző nagyon keresett a műfaj, szerintem már eléggé túl is telítődött vele a piac.

Rejtély, hogy az egyik miért igen, és a másik miért nem. Talán az lehet az oka, hogy a böngészőkhöz idejekorán készültek módszertani leírások, és nagyon egyértelműen kiderült, mennyiféle kompetenciát épít a (közös) böngészés, a szülők pedig nem sajnálják az anyagi áldozatot, ha arról van szó, hogy valamilyen módon fejlesszék a gyerekeiket.

Nos, a silent book még ennél is többet ad a család minden tagjának. Hogy miért?

Kezdjük ott, hogy a kultúránk is óriásit változott az internet térhódítása óta, hiszen sokkal dominánsabbá vált a vizualitás, a képolvasói intelligencia pedig abszolút fejleszthető a silent bookok által.

Ez a műfaj megköveteli az időt és az elmélyülést, hiszen a képi narrációt nem lehet olyan gyorsan befogadni, mint a betűket.

Vizuális történetmesélés, amihez mindenki maga találja meg a saját szavait

Végtelenül izgalmas szellemi kaland egy ismeretlen történet felfedezése. Tulajdonképpen alkotótársa lehet a néző/olvasó az illusztrátornak, hiszen kettejük közös története elevenedik meg a lapokon. Mindenki azt olvassa ki belőle, amit ő lát, így rengeteg narratívája lehet egy-egy silent booknak.

Talán az a legcsodálatosabb benne, hogy az éppen aktuális állapotunknak megfelelően, mindig másképp alakulhat a történet.

A silent book szabadságot ad

Sok alkotó ismert történeteket alakít silent bookká, ilyenkor persze az alapsztorit ismerjük, mégis kiolvashatjuk belőle a képek által azt, ahogyan ő látja ezt a mesét.

Remek példa erre Gabriel Pacheco képköltészete, amely a Piroska és a farkast meséli el. (Cappuccettorosso (primo sogno) (Piroska – első álom) Gabriel Pacheco; Logos, 2021.)

A vizuális nyelv ugyanolyan értéket képvisel, mint az írott, és ugyanúgy meg lehet tanulni, mint a betűket. A silent bookban tehát a képek a főszereplők, és mi magunk is azokká válhatunk, ha elsajátítjuk a képolvasást. Persze ez nem megy gyakorlás nélkül. Soha nem egyértelmű, amit látunk, ezerféle jelentése lehet egyetlen képnek, épp ezért nevezem bátran a legszabadabb könyvműfajnak, hisz egyszerűen nem létezik „rossz” olvasat. 

Egerben van a legnagyobb gyűjtemény

Az egri Bródy Sándor Könyvtár egyik volt munkatársa, Pauer Erika 2017 óta tudatosan építette a könyvtár állományát silent bookokkal. Konferenciát és kiállításokat szervezett kollégáival, módszertani ajánlót írtak, szakértőket, kutatókat kerestek, foglalkozásokat tartottak és recenziókat is írtak, érdemes végigböngészni ITT, milyen csodálatos ez a gyűjtemény, és mennyire sokrétűen alkalmazhatók a silent bookok akár a családi, akár iskolai körben.

Külföldön inkább a felnőttek tartoznak a silent bookok gyűjtői közé, de vannak persze olyan történetek, amelyek a gyerekekhez is szólnak. Erre ad remek példát az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) által közkinccsé tett Szöveg nélküli képkönyvek – Elmélet és gyakorlat című KIADVÁNY. 

Egy annotált életkori biblográfia is található benne, hisz nem mindegy, hogy egy adott témában milyen traumákat tár fel a silent book. Van, ami egyáltalán NEM való gyerekeknek.

Az OPKM egykori munkatársa és kötet egyik szerzője, Bakó Kata azóta már az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) könyvtárosaként, munkatársaival együtt kidolgozta és akkreditáltatta is a könyvtárostanároknak szóló silent book-módszertanát.

Ráadásul egy egész tanévre lebontva tanmenetet dolgozott ki az érdeklődő diákoknak, akik a különböző gyerekkönyves műfajokkal szeretnének mélyebben megismerkedni. (Ebben több szerzőtársa is volt, de a silent book területéért ő felel.)

Nálunk is megnyílik lassan a silent book számára tér

Az idei Aranyvackor meseíró és illusztrációs pályázat, amelyet a Pagony írt ki, idén először silent book kategóriában is adott ki díjat. 

A Csimota Kiadó a papírszínházak bevezetése mellett már a múlt évtizedben is kísérletezett a szöveg nélküli könyvek műfajában, de szintén idén először adott ki több nagyobb formátumú kötetet is, például Rácz Eszter Anna: Kőrizs kapitány és Kisjeges, Babarczy Myriam: Juharfa utca vagy Máray Mariann: Az a sok magányos ember és az Elérhetetlen című könyveit.

A Cerkabella kiadó pedig Maja Kastelic: Találj meg! című könyvét jelentette meg.

Hamarosan megalakul Magyarország legelső silent book kiadója

A Weeskinders kizárólag ebben a műfajban jelentet majd meg könyveket. A kiadó vezetője, a #fairytailproject ügyvezetője, Blaschke Zsuzsanna az élete felét nem Magyarországon töltötte, most azonban egy nemzetközi könyvkiadó létrehozásán dolgozik, amelyben befutott magyar illusztrátorok épp úgy részt vesznek majd, mint világhírű alkotók.

A #fairytailproject a Budapest Könyvfőváros programsorozat záróeseményén mutatkozik be ezen a szombaton egy különleges silent book-tárlattal, amit Göbölyös Luca nyit majd meg 15.30-kor, és amelynek kurátora Blaschke Zsuzsanna.

Ráadásul Gabriel Pacheco, a világhírű illusztrátor is részt vesz szombaton, 13.30-kor egy pódiumbeszélgetésen Az irodalom életre kel(l) című egésznapos rendezvényen. Szívből ajánlom, hogy akit egy kicsit is érdekel ez a műfaj, jöjjön el rá.

Tudom, nagy szavak, de nekem az egész világlátásomat befolyásolta, amikor megfigyelőként részt vehettem az egyik egynapos workshopján.

Akik pedig a gyakorlat után is érdeklődnek, azokat különböző illusztrációs foglalkozásokkal várják a #fairytailproject csapatának kiváló magyar tagjai a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központjában.

Az ünnep számomra sokszor azt jelenti, hogy van időm. Magamra. A gondolataimra. A világra. Ha pedig egy silent book kerül a kezembe, megszűnik az állandó hajsza.

Kikapcsolok térből és időből is. Ezért is ajánlom nektek, hogy ismerjétek meg a silent bookok csodálatos világát!

Both Gabi