Még harminc perc a hepiendig (Olvasói történet)
A kapcsolatokat ápolni kell, és szükség van a közös programokra is, hátha azzal vissza lehet csempészni a régóta szunnyadó romantikát a viszonyba. Olvasónk, Szilágyi József novellája.
–
Péntek este volt, a szokásos mozis este. Igaz, a férfi és a nő a mozi helyett inkább otthon, a takaró alatt összebújva nézték a tévét. Hisz úgysem a film volt a lényeg. A nő találta ki az egészet néhány héttel ezelőtt. Kellett valami közös program. A nő olvasta valamilyen magazinban, hogy nem szabad hagyni, hogy kihunyjon a parázs. Hogy időnként rá kell fújni a szikrára, hogy újra fellobbanjon a láng. A férfi nem ellenkezett. Szerette a lángokat, bár már csak mértékkel. Tulajdonképpen neki ugyanúgy megfelelt az elszenesedett fatörzsek között való dagonyázás is. De nem akart az elrontója lenni a lelkesedésnek. Belement. Már csak olyan dolgot kellett találni, amit mindketten élveznek. A péntek esti közös filmnézés nyert. Amolyan mozis randi. Mint régen. Csak ahelyett, hogy drága mozijegyre költötték volna a pénzt, inkább kényelmesbe’ tolták a kanapén. Home movie night.
A nő a szabályokat is kitalálta. Az egyik héten ő választott filmet, a másik héten a férfi.
Így még jobban megismerhetik egymást – ez volt az egyik legfontosabb érv. Ezen a héten a nő volt a soros. Egy héttel ezelőtt ugyanis a férfi döntött a műsor felől. A Predatort nézték, Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben. A nő még nem látott ennyi töltényhüvelyt egyetlen filmben sem lehullani a földre. Mindenfelé folyt a tesztoszteron. A férfi élvezte. Azt is, amikor a félelmetesebb részeknél a nő összerezzent. Akkor kicsit közelebb húzódott hozzá. A férfi jó választásnak gondolta a műsort. Bár azt is sejtette, hogy meglesz a böjtje. Hogy a következő héten bizonyosan valamilyen nyálas filmet kell majd cserébe végigszenvednie. Talán még énekelni is fognak benne. Bármi jó, csak ne musical legyen. Vagy ne a Szex és New York.
Végül nem Carrie Bradshaw férfiügyi vívódásai kerültek képernyőre. A nő a Pretty Womant választotta. Romantikát akart. A férfi még örült is neki.
Hiszen a film főszereplője mégiscsak egy utcalány, akit a gazdag férfi már a film elején „levarr”. Az pedig, akárhogy is nézzük, egy jó kezdet.
A nő persze, a kissé őszülő herceget látta Richard Gere-ben. Aki ugyan eleinte még nem mindenben szimpatikus, de utána ő lesz a főnyeremény. Aki megmenti a szegény lányt.
A férfi a film közepén kezdett kicsit mocorogni. „Van itthon chips?” bökte ki végül, de csak egy szúrós szempárt kapott rá válaszul. „Akkor mindegy. Majd venni kell.”
Richard Gere a hitelkártyáját is odaadta Julia Robertsnek, hogy azt vásárolhasson magának, amire szüksége van. Igaz, ő nem rágcsálnivalót vett, hanem mindenféle flancos kalapot meg ruhát. Na ja, hisz a miniszoknyából kilátszott a Julia Roberts segge. Egyébként, milyen formás ez a Julia Roberts, gondolta a férfi, majd eszébe jutott, hogy a nőnek is mennyire gömbölyű feneke volt régen. A takaró alatt megsimogatta. Most se rossz, gondolta. A nő közelebb húzódott.
Kezdődik a szikrafújás, gondolta.
A lábfeje hozzáért a férfihoz. „Jézusisten, de hideg a lábad!” fordult el a férfi, majd elkezdte masszírozni saját magát. Vissza akarta terelni a vért a lefagyasztott testrészbe. A nő megsértődött. Magára húzta az egész plédet, majd olyan szorosan becsavarta a takarót, hogy senki más ne férhessen be alá. A filmből még több mint harminc perc volt hátra a hepiendig.
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Tetra Images