Hogyan lesz divatos, ami nem mindenkinek áll jól? – ciklikusság, korrajz és hétköznapi igények a divatban

–

Emlékszem, középiskolás voltam, amikor mindenki elkezdte betűrni az egyenes szárú nadrágját a csizmájába, én meg teljesen kikészültem tőle, hogy ki találta ki ezt a hülyeséget: biztosan nem állok be a sorba. Azért egy-két év múlva már hasonlóan tettem, és észrevétlenül a világ egyik legjobb dolgának kezdtem érezni ezt a megoldást. Mi történt közben? A divat változott: a trapéz meg a bő nadrág helyett az egyenes lett a természetes, ez sorakozott a boltok polcain, ebben jött szembe mindenki az újságokban és az utcán. Így szépen bekúszott a tudatunkba: ez az, ami igazán esztétikus. Később pedig már röhögve néztük vissza a gyerekkori képeinket: mégis hogyan voltunk képesek trapéznadrágot húzni?

A divatot kár lenne a hiúsággal azonosítani: az alakulását ugyanis nagyban befolyásolja az aktuális kor, az éppen lezajló társadalmi változások, a mindennapi emberi igények.

Gondoljunk az első női nadrágokra, amelyek viseléséért akadt, akit még bebörtönöztek, vagy a szabadság ízét elhozó miniszoknyákra, majd a tőlük való búcsúra a kényelem diadalának jegyében. „A divat gondolkodás nélkül való követése inkább a kamaszkor sajátja kellene hogy legyen, amikor egy szubkultúrához tartozást, a nővé válást, a közösségben való létezést, illetve az identitáskeresést éli meg ezzel a tinédzser. Húsz-, harminc-, negyvenévesen már jó esetben a divat csak egy alap, amiből aztán tudatosan használok olyan dolgokat, amelyeket a saját ízlésemre, alkatomra, adottságaimra formálok” – kezdi Gellért Éva szín- és stílustanácsadó.

Húszéves körforgás a divat alapja

„A tyúk volt előbb vagy a tojás?” kérdése a divat kapcsán is sokszor felmerül: vajon a divatszakmából indulnak ki adott trendek, vagy maguk a társadalmi változások, a hétköznapokban való igények alakítják a „fenti” elképzeléseket? „Mindkettő igaz: persze hogy számít az aktuális kor, nem véletlenül vannak ruhadarabok, amelyekhez máig társul egy pluszjelentés. Egy miniszoknya, egy kis fekete, egy női kosztümnadrág valahol mindig magában hordja majd az emancipációt vagy a női szabadságot. A divatot ennek ellenére, ha bizonyos hatásokra is, de sokáig nagy részben a divatszakma alakította. Mára a közösségi médiának köszönhetően akár egy-egy népszerű poszt vagy influenszer is képes hatalmas befolyást gyakorolni rá” – mondja Gellért Éva.

A divat kapcsán az is sokszor felmerül, hogy nincs új a nap alatt. Ami tulajdonképpen igaz, ám a benne rejlő ciklikusság sok izgalmas lehetőséget rejt magában.

„A divatban körülbelül húszéves ciklusokban számolhatunk: valami beindul, csúcsra fut, hanyatlani kezd, majd eltűnik, és aztán kicsit újragondolva megint visszaköszön. Ha körülnézek a boltok polcain, éppen abból tudok válogatni a gyerekeimnek, amit a kamaszkoromban láttam: bő szárú vagy trapéznadrág, haspóló, magas talpú cipő.

A divat számára egy másik nagyon fontos lehetőség a nosztalgiafaktor: könnyebben nyúlsz azután, amihez van érzelmi kötődésed és emlékeid, még ha újragondolt formában látod is viszont” – magyarázza a szakértő.

Manapság a legfőbb mozgatórugó a kényelem

Vajon az évekig egyeduralkodó skinny farmer, a jelenleg visszatérő trapézszár, a haspóló vagy a számomra mai napig megszokhatatlan bokanadrág azért divat, mert mindenkinek előnyös? Persze hogy nem.

De akkor miért lesz valami hosszú távon divattá, ha keveseknek állhat jól?

„Érdekes kérdés, és a már említett körforgás biztosan szerepet játszik ebben. Mint ahogy manapság az is nagyban formálja a divatot, hogy az életünkben egyre nagyobb teret kap a kényelem. A magas sarkú cipő helyett jöhet a sneaker akár a félhivatalos megjelenésben is, vagy a platformcipő, ami már a sportcipők között is hódít. A magas talp egyébként kifejezetten előnyös lehet: egyrészt a manapság divatos bő szárú nadrágokat így nem a földön húzzuk magunk után, másrészt az alacsonyabb lányok is nyernek pár centit és optikai lábnyújtó hatást a magas sarkú cipők kényelmetlensége nélkül” – hangsúlyozza Gellért Éva.

A szakértő szerint a Covid nagyban hozzájárult az egyébként is hétköznapibbá váló elegancia további lazulásához: a mackónadrágban létezés, a rendezvények hiánya, az ing–tréningnadrág kombináció az online meetingekhez az öltözködés trendjeiből sem múlt el nyomtalanul. Számos cég jött ki új melegítőkollekciókkal a karanténok idején, a sportosabb, kényelmesebb hozzáállás pedig valahogy az élet része maradt, és a mai napig érezteti hatását a divat alakulásában.

Gellért Éva egy másik fontos változásra is felhívja a figyelmet: „Egy új projektem kapcsán különböző korú nőkkel, lányokkal beszélgetek a divatról: a veterán generációtól az alfáig. Itt került szóba, hogy

a kényelmesebbé váló divat egyik oka az egyre bővülő női szerepek sora a felgyorsult mindennapjainkban.

Reggel meeting, délben üzleti ebéd, délután játszótérre viszem a gyereket, este esetleg színházba megyek: egyre nagyobb gondot jelent, hogy a ruháink kényelmesen tudják követni ezt a sok szerepet egy napon belül is, de mégis csinosnak érezzük benne magunkat” – hangsúlyozza a szakértő.

A divat nem mindig előnyös, vagy csak nem jól használjuk?

A magas derék a tapasztalataim szerint mai napig ellentmondásos jelenség, pedig már jó pár éve alapvetés a létezése, sőt a térhódítása. Ezzel kapcsolatban gyakori a tévhit, hogy a modellalkatú lányoknak áll csak jól a köldöknél való gombolás. Gellért Éva szerint a magas derék jól kihasználható elem a divatban, de persze ez sem működik mindenkinek ugyanolyan jól. „A csípőnadrághoz képest például tudja formálni a hastájékot, jobban összetart, mint egy alacsony derékmagasságú fazon.

Viszont az sem mindegy egy farmer derékmagasságának kiválasztásánál, hogy milyen az alsó- és felsőtestünk egymáshoz képesti aránya. Akinek például hosszabb lábai vannak, de a felsőteste arányaiban rövidebb, ott a magas derék helyett érdemes maximum középmagasságig elmenni” – fejti ki a szakember.

Hozzáteszi: a betűröm vagy nem tűröm be visszatérő problémájának megint csak nem divatbeli, hanem optikai, illetve alkati kérdésnek kellene lennie. „Akinek kevésbé van meg a homokóra ív a derék–csípő vonatkozásában, tehát inkább az egyenesebb felé közelít ez a vonal, számára előnyösebb, ha nem teljesen, hanem félig betűrve hordja a felsőit” – mondja a szakember.

Az új irányvonal a bő és trapézszár, amelyet sokan homlokráncolva fogadtak, hiszen hosszú évekig a trapéz egyenlő volt a megboldogult kilencvenes évekkel. Ha nem húzza is magára mindenki azonnal, már az mindenképpen üdítő, hogy a trapéz, illetve bő szár visszatérésével legalább a választék szélesebbé vált. „A trapéznadrág annak ellenére, hogy sokszor hiszik róla az ellenkezőjét, valójában sokak számára előnyös fazon. Többeknek, mint például a sokáig egyeduralkodó skinny, ami azért néha még a bőrhibákat, testfelszíni egyenetlenségeket is képes kihangsúlyozni.

Ha valaki erősebb csípőben, és rövidebbek a lábai, annak kifejezetten jó választás a trapéz, hiszen a kifelé bővülő szár ellensúlyozza a szélesebb csípőt, nyújtja a lábakat és kiemeli a derekat” – magyarázza a stílusszakértő.

És akkor jöjjön a bokanadrág!

Mindenképpen szeretném tisztázni, hogy az egész cikket a bokanadrág miatt kezdtem megírni, vagy egyáltalán a témába ásni magam: évek óta morgok ugyanis amiatt, hogy a legjobb fazonokat, színeket csak és kizárólag bokáig érő hosszban lehet megkapni, amiben én személy szerint úgy érzem magam, mintha még a próbafülkében állva kinőttem volna a nadrágot. Persze látok embereket, akiknek még jól is áll ez a fazon – hallani pedig főleg az alacsonyabb lányoktól hallom, hogy üdvözítő nekik –, mégsem érzem annyira jolly jokernek, hogy ezek uralják a kínálatot.

„Érdekes, mert a bokanadrág valóban főleg a petite size (alacsony, kicsi méret) körében lehet jó megoldás, én személy szerint nagyon szeretem a 165 cm-es magasságommal, mert végre nem kell levágatni vagy feltűrni a nadrág szárát. A magas és hosszú lábú lányoknak azonban vigyázniuk kell vele, hol vágja el a lábukat optikailag, hogy ne hozza a kinőttnadrág-érzetet” – mondja Gellért Éva.

A bokagatya után ott az oversize: hatalmas divat, pedig nem mindenkihez passzol. A népszerűsége talán összefügg azzal az igénnyel, hogy elbújjunk, beburkolózzunk, kicsit önmagunkban legyünk, és ne adjunk ki mindent a külvilágnak. Miközben inkább a magas, vékony lányokon mutat jól, a súlyfelesleg eltakarására például kifejezetten alkalmatlan a közhiedelemmel ellentétben, hiszen alapvetően nagyobbnak tünteti fel a viselője testét.

A kilencvenes évek újraélése a haspóló is, amely tömegekben árasztotta el az üzleteket az elmúlt években: viselése pedig nem feltétlenül csak a kamaszok, illetve az edzettek kiváltsága. Bár elsőre én például biztosan ezt gondolnám, Gellért Éva szerint éppen a magas és extra magas derekú nadrágfazon teheti validdá újra a haspólót, a kettő kombinálva ugyanis nem feltétlenül tesz láthatóvá többet, mint az egyszerű farmer–fehér póló együttes. Egy csípőnadrág–haspóló kombót pedig meghagyhatunk a bátraknak vagy az edzett hasúaknak, mert ott biztosan minden látható lesz.

Gellért Éva a gyakran szóba kerülő, örökké divatos alapdarabok kapcsán mindig azt hangsúlyozza az ügyfeleinek, hogy mindent magunkra kell adaptálni. „Jó ötlet lehet egy a ballonkabát tavasszal, de nagy mellekkel lehetőleg ne a dupla sorost válaszd, petite alkattal pedig jóval előnyösebb lehet a rövid, mint a hosszabb fazon. Apróságok, de nagyon sokat számítanak az összképben” – hangsúlyozza.

A second hand felrázta a divatot

Bár a divat kapcsán gyakran felmerül, hogy a közösségi média hatásai nyomán feltűnik egy szomorú jelenség, az uniformizálódás, a divatiparba is beszivárgó fenntartható szemlélet talán nagyobb mozgásteret adott a divatos, de önazonos öltözködésnek, mint valaha. Népszerű lett a second hand, a vintage: ezzel együtt pedig a sokszínűség is.

Hiszen a húszéves ciklikusságnak köszönhetően egyrészt a használtruha-üzletekben rengeteg aktuálisan is divatosnak számító holmit találni, másrészt a divat határai közben rugalmasabbá váltak a régi, különböző korokbeli darabok újrafelhasználásával.

„A second hand lehetőséget ad a kísérletezésre, a saját stílus megismerésére bolygó- és sokszor pénztárcakímélő módon” – mondja Gellért Éva, aki a second handet azért is szereti, mert a legtöbb ember bátrabban vesz ki belőle egy-egy darabot, amit aztán, ha nem tökéletes méretben, egy jó varrónővel magára alakíttathat.

„Ez az egyik legfontosabb: ha nem konfekcióméret vagyok, nem velem van a baj. Mindig azt hangsúlyozom a hozzám fordulóknak, hogy az adottságainkat kell elfogadni: a csontozatot, felsőtest–alsótest arányt, a csípő, a derék viszonyait, a testmagasságunkat. Ezeken nem tudunk változtatni, bármennyit edzünk vagy fogyókúrázunk. Nem magunkat kell a divathoz alakítani, hanem fordítva” – jelenti ki Gellért Éva.

A ruhapiacon már minden ott van

A szakember egyébként nagyon szeret holisztikusan gondolkodni a stílusról, ezért kedveli, amikor valaki például a stílusesszenciák oldaláról közelíti meg az öltözködést. „A munkám során is tapasztalom, hogy nagyon hasznos visszamenni a gyökerekhez, és felfedezni, mit képviselünk legszívesebben, mi az, ami már bennünk van stílusesszencia szempontjából, csak felszínre kell hoznunk magunkból. Ezek a felismerések túlmutatnak a divaton, már a belső önismereti munkával is összefüggenek, és általában megtérül a beléjük fektetett idő és energia. Aki eljut odáig, hogy nem közömbösen, vagy szolgai módon követi a legújabb trendeket, hanem határozott irányban formálja a divatot a saját képére, az ritkábban fog túlvásárolni. Illetve nem esik abba a hibába, hogy neki előnytelen darabokat vesz és visel, csak mert éppen az a divatos” – mondja Gellért Éva.

Szerinte a mai gyerekekben azt érdemes tudatosítani, hogy a használtruha-üzletekkel, az adok-veszek appokkal már minden ott van a ruhapiacon, ami csak létezhet. Éppen ezért nemcsak elveszni könnyebb a kínálatban, de egyszerűbb megtalálni azt is, ami igazán hozzánk passzol.

„Ez a tudatosság megtanít helyén kezelni az aktuális divatot: mind a közérzetünket, mind a pénztárcánkat, mind pedig a megjelenésünket tekintve” – foglalja össze Gellért Éva.

Hozzáteszi: ma már nincsenek kötött szabályok, mint például, hogy a táska és a cipő színe egyezzen, vagy mi a dresscode a színházban. A legizgalmasabb kérdés pedig talán nem is az, hogy a ciklikusság visszahozza-e majd újra a lazább stílus térhódítása után az eleganciát. Sokkal inkább, hogy hogyan hat az egyre ritkuló offline találkozás és a sűrűsödő online megjelenés a divatra. Érdekel egyáltalán minket majd ötven év múlva, hogy mit húzunk fel, ha avatárokon és hologramokon keresztül kommunikálunk egymással? Vagy felesleges lesz azon gondolkodni, előnyös-e számunkra az aktuális divat?

Kiemelt kép: Getty Images / Tinatin1; EXTREME-PHOTOGRAPHER; Unsplash / Charles Fair

Széles-Horváth Anna