Balatoni József: A hittanra szánt plusz milliárdok még több feszültséget szülnek
Mai hír, talán ti is láttátok már: „A legfrissebb Magyar Közlönyben megjelent határozat kimondja, hogy a kormány jóváhagyta a hit- és erkölcstanoktatás, hittanoktatás és tankönyvtámogatás költségvetési jogcímcsoport kiadási előirányzatának legfeljebb 4,2 milliárd forinttal történő túllépését – írja a hvg.hu. A 2024-es költségvetés szerint ennek a jogcímcsoportnak 22 milliárdot szánt a kormány, így ez körülbelül 20 százalékos többletet jelent.” Amennyire csak lehet, megpróbálok rá objektíven, az érzelmeimet háttérbe szorítva reagálni. Jocó bácsi gyors véleménycikke egy mai rendelet kapcsán.
–
Cseppet sem mindegy, hogy hittan vagy erkölcstan
Az alapkérdés, ami félreértésre adhat okot, az maga a tantárgy megnevezése. Jelenleg a magyar oktatási rendszerben – az általános iskolában – a gyerekek szüleinek kötelezően választani kell a hit- és erkölcstan, valamint az etika-erkölcstan (ez sok helyen csak erkölcstanként szerepel) tantárgyak közül.
A hittant választók a felekezetüknek megfelelő hittanra, a többiek pedig ugyanabban az időben erkölcstanórára mennek heti egy órában.
Ha bárki is azt hinné, hogy a fent nevezett összeg mindkét tantárgyra vonatkozik, az sajnos téved, mert kizárólag a hitoktatást érinti.
Ugyanis az erkölcstan az órarendben szintén szereplő, az iskola pedagógusa által tanított tantárgy, amire semmilyen plusz költség nincs, ugyanolyan, mint bármelyik másik. Évekig tanítottam általános iskolában erkölcstant, így első kézből tudom, hogy az égvilágon semmilyen plusz ráfordítás nem volt rá.
A vélemény szabad, és elég változó
A téma kapcsán felmerült az is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2022-ben azt mondta, a magyar fiatalok fizikai és lelki egészsége a két legfontosabb kérdés, vagyis szerinte a két pillér a testnevelés és a hittan.
1992-ben még egészen másként fogalmazott, amikor kijelentette: „[...] nagyon-nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy beengedünk-e bármifajta ideológiát az iskola falai közé. [...] Én nem vagyok a hitoktatásnak egyébként ellenfele, azt gondolom, hogy arra szükség van, plébánián, az egyház saját helyiségeiben, és semmiképpen nem az iskolában.”
Azért a két nyilatkozat között eltelt idő eléggé megváltoztatta az ő, és ezáltal a kormányzat véleményét, amivel alapvetően nincs baj, hiszen az ember változik, a véleménye is alakul idővel. Valószínűleg én is találnék több olyan dolgot, amit húsz évvel ezelőtt még teljesen másként gondoltam.
Az én véleményem – persze ha lehet ilyet egyáltalán mondani – valahol a két nyilatkozat között van.
A valódi hit valódi közösséget épít
Leszögezem, hogy nekem semmi bajom a hittel és a hitoktatással, sőt: több egyházi intézményben is dolgoztam, együttműködöm velük, így aztán világosan látom az egyházi közeg előnyeit is. A hit mindig ad egyfajta megtartó erőt, közösséget a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt, persze csak akkor, ha az a közösség valóban jól működik. Ami egy egyházi intézményben, annak szellemiségében hatékony lehet.
Sokkal nehezebb azonban hitet tanítani – ez eleve erős kérdés, hogy lehet-e ezt tanítani egyáltalán, vagy inkább példamutatással kellene nevelni – akkor, amikor heti egyszer megjelenik a hitoktató az állami iskolában. Arról nem szeretnék most beszélni, hogy hány helyről lehet hallani, milyen minőségű a hitoktatás, és néhány hitoktató milyen stílusban tanít, valamint mennyire erős ellentétek feszülhetnek a világi tantárgyak és a hittan között, mert nem ez a célja ennek a cikknek, de azért erről is tudnék mit mesélni, méghozzá elég hosszasan.
Nagyon jó megoldásnak tartom, hogy akinek nincs lehetősége, vagy nem szeretne egyházi iskolába járni, de a hitét mégis gyakorolná, tanulná, az kap erre lehetőséget, van választási joga.
Azt gondolom, hogy a XXI. században is nagyon fontos a hit, és jó, ha a gyerekek is kapnak ebből ízelítőt. Én történelemórákon mindig behatóan foglalkoztam a különböző vallásokkal, mert nagyon komplex világnézetet kapnak általa a gyerekek, ahogy a jól működő hittanórán is ez történik – bármely adott vallás szabályrendszerén belül.
Más tárgyaknak is jól jönne néhány százalékos többlet
Azzal viszont nem értek egyet, hogy épp a hittan az oktatás egyik legfontosabb eleme, mert kapásból fel tudnék sorolni még egy csomó másikat is. Azzal sem értek egyet, hogy ötödével megemelkedik a hitoktatásra szánt pénz.
A hitoktatók bérét az állam fizeti, amit az adott egyház vagy kiegészít, vagy nem. Viszont az egyház mindenképpen profitál ebből, hisz ha többen járnak hittanra, akkor több hívője lesz az adott vallásnak, így még több állami támogatás, még több egyházadó és még több felajánlás érkezik/érkezhet be hozzájuk. Kvázi a hittanóra gazdasági szempontból tagtoborzásként hat, ami hosszú távon anyagi előnyökkel és haszonnal járhat az egyház számára. Mindezt pedig állami pénzből teremti meg magának.
Szerintem cseppet sem igazságos, hogy az összarányokat tekintve, ennyivel többet fordítanak hittanra, és ez a pluszpénz csak azoknak jár, akik ezt a tantárgyat választják.
Az más kérdés, hogy ez a pénz kihez kerül, és mire költi el: ugyanis félek, hogy nem jut el ténylegesen a gyerekekhez, nem ők lesznek a haszonélvezői, hanem mások. Hogy kik, azt mindenkinek a fantáziájára bízom, én nem mernék ebben állást foglalni. Igen, vallom azt, hogy ha az egyházaknak a saját hitük neveléséhez még több pénzre van szüksége, akkor azt ne az állami költségvetésből tegyék hozzá, hanem hosszú távú befektetésként a saját büdzséjükből pótolják ki.
Kapja meg minden egyház az oktatási feladatellátásért jogosan járó alapösszeget, de ezen felül ne kapjanak többet, mint ami a matematikára vagy a magyar irodalomra jut.
Mert ez (is) igazságtalan helyzetet, és még több feszültséget szül. Annak a pénznek pedig bőven lenne helye máshol az oktatásban. Gondolom, ti is kapásból felsorolnátok pár dolgot, ha bárki is megkérdezne erről benneteket rajtam kívül. Vajon mire mehetne még ez az összeg a hittanon túl? Meg a hittanon innen is.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Nikada