Balatoni József: Mit kíván a magyar pedagógus

–

Harminc éve ünnepeljük ezt a napot, már akinek van mit ünnepelnie egyáltalán…

1994-ben az UNESCO javaslatára október 5-ét a pedagógusok világnapjává kiáltották ki. Ezen a napon világszerte a pedagógusokat ünneplik, fejet hajtanak az áldozatos munkájuk előtt, megköszönve azt, amit a jövő generációinak kineveléséért tesznek. Már ahol, és már aki megköszöni.

Ennek apropóján fogalmaztam ezt a kiáltványt arról, hogy „mit kíván a magyar pedagógus”. És mit kívánok én nekik – egytől egyig mindenkinek, országszerte.

1. Teljes nyugalmat!

Ma az iskolákban nincs nyugalom, mindig történik valami, ami felkavarja a kedélyeket. Gondolok itt a sorra megjelenő, agyament rendeletekre, az újabb és újabb elvárásokra, terhekre, a ki nem nevezett igazgatókra vagy éppen a kinevezettekre, és persze a legújabb „találmányra”, a NAT-vizsgára, amiről bővebben is írok hamarosan.

Jelenleg a tantestületek többsége elképesztő feszültségben dolgozik.

Nem csoda, ha olykor már egymással sem türelmesek a kollégák. Tudom, a pedagógusi munka amúgy sem a nyugalomról híres, de az efféle rendeletek teljesen feleslegesen és mesterségesen gerjesztik a feszültséget a tantestületekben.

2. Lelkes, jókedvű diákokat!

Szerintem ez volna minden pedagógus álma, hiszen többek között ezért választottuk ezt a szakmát. Hatalmas öröm számunkra, ha ilyen diákokat látunk, és velük dolgozhatunk. E pillanatban azonban sajnos sokkal inkább a túlterheltség és a kimerültség jellemző rájuk, valamint az ebből fakadó nihil.

Sőt, az óriási nyomás miatt a tanulók jelentős hányada a kiégés jeleit mutatja. Így pedig nagyon nehéz őket motiválni, ami ugyanolyan rosszul hat a gyerekekre, mint a tanárokra.

3. Szakmailag felkészült kollégákat!

Azt gondolhatjuk, hogy ez volna az alap, de sajnos a legtöbb helyen mégsem ez a valóság. Mindig is voltak és lesznek jobb és rosszabb tanárok, amivel semmi baj nem lenne, ha a mérleg nyelve a jobb tanárok irányába billenne el. Ma azonban egyre több helyen küszködnek azzal, hogy a pályára alkalmatlan emberekkel kell együtt dolgozniuk a kollégáknak, mert

már egyáltalán nem számít a szakmaiság. A lényeg, hogy az állás be legyen töltve, és kész.

Ezzel pedig még sokkal, de sokkal több feladat hárul a jól dolgozó pedagógusokra, hogy helyrehozzák azt, amit a felkészületlenebb kollégák elrontanak.

4. Minőségi tankönyveket!

Ilyen „egyszerű kívánalmak” teljesítése is hatalmas előrelépést hozhatna. A szabad tankönyvválasztás megszüntetésével ugyanis maradtak az összecsapott, többnyire használhatatlan tankönyvek, amikkel nehéz minőségi munkát végezni, és extra feladat a korrigálásuk.

5. XXI. századot!

Minden tekintetben. Tudom, ez már itt van, miért is kell ilyesmit kívánni? Azért, mert a felszereltség, a módszertani sokszínűség, a tanterv és a követelmények nagyon nem XXI. századiak a magyar oktatásban, hanem épp ellenkezőleg: rettenetesen elavultak.

A magyar oktatás nem igazodik a kor elvárásaihoz, nem reagál a kihívásokra, és nem a ma szükséges készségeknek megfelelően készíti fel a diákokat a munkaerőpiacra. 

6. Kulturálódási lehetőséget!

Egy értelmiségi számára elengedhetetlen, hogy eljuthasson színházba, koncertre, moziba, vagy éppen tudjon könyvet vásárolni. Ma sajnos sok pedagógusnak ez nem adatik meg. Csak akkor, ha például egy színház meghívja a diákokkal együtt kísérőnek, vagy éppen hatalmas kedvezmény van valahol. 

7. Társadalmi megbecsülést!

Ez az, ami régen evidens volt, aztán valahogy a pedagógus a falu első három emberének egyikéből „az ország napszámosa” lett. Nem most, már évtizedekkel ezelőtt. Senki nem azt várja el, hogy hajlongjanak előttünk, csak mert tanárok vagyunk. Szimplán annyi volna jó, hogy ne mi legyünk a gyűlölet tárgya, mert ez hihetetlenül megterhelő mindannyiunknak. 

8. Lehetőséget az önfejlesztésre!

Lehetőséget kellene adni arra, hogy aki szeretné, képezhesse magát. Nem az „ingyenes kötelező lehetőségekre” gondolok, hanem arra, amit valójában tanulni szeretne egy pedagógus, aminek szükségét érzi, és amihez igazán kedve van. Kapjon ehhez támogatást és időt. Ha nem is a Nyugaton bevett egy év fizetett szabadságot, de a képzések elvégzésének esélyét mindenképpen meg kellene kapnunk.

9. Egészséget!

Bár szerintem nem készült ilyen irányú átfogó felmérés, de a pedagógusok testi és mentális egészsége – ahogy sajnos a magyar emberek többségének – nincs túl jó állapotban. Fenyegeti őket a kiégés, a depresszió, a kimerültség, ami súlyos betegségeket is okozhat. Ahogy az sem tesz túl jót, hogy sokaknak az egészséges életmódra sincs lehetőségük, pedig alap lenne a minőségi étel és a sportolási, rekreációs lehetőség.

10. Rugalmasságot!

Mindenkitől, mindenben.

A mai oktatási rendszer túlszervezett, túlterhelt, túlközpontosított és túlvezérelt.

A pedagógiai szabadság minimálisra csökkent, sokakat felőröl a tudat, hogy folyamatosan darálva kell haladnia, mert a kötelezően előírt tananyag csak így fér bele a szűkre szabott időbe. Nincs lehetőség strukturálni, egyéni döntéseket hozni, adaptálni a dolgokat. Csak a merev nyomás van.

+ 1. A sztrájkhoz való alapjogot!

Ezt nem magyarázom, annyira egyértelmű.

+ 2. 

Inflációkövető és méltányos bérezést!

No komment!

Természetesen a sort még bőven lehetne folytatni

Az egyéni igényeket most szándékosan nem is érintettem, bár én már attól is nagyon boldog lennék, ha ez a 10 + 2 pont megvalósulna, méghozzá mindenkinek, mindenhol, az egyenlő esélyek elve alapján. 

Én ezt kívánom az összes kollégának, és végtelenül hálás vagyok mindenkinek, aki az ellehetetlenítés ellenére is tanít, és még mindig hisz abban, hogy a ma gyerekei is megérdemlik a holnap tudását!

Balatoni József