–

Beléivódott képekkel, illatokkal és érzetekkel tudja felidézni Szirtes Ági a régi emlékeit, amelyekről beszámolt D. Tóth Krisztának. Azt is gyorsan előrebocsátotta, mikor édesapjáról, Szirtes Ádámról kérdezte Kriszta, hogy „nem könnyálló szempillafesték van rajtam”.

Valami nagyon mély nyugalom és melegség képződik meg benne, amikor az édesapjára gondol, mondja: „Minden kiterjedésében színész akart lenni”.

Szirtes Csomós Maritól vagy talán Molnár Piroskától hallotta, hogy amikor először szerepelt a Nők Lapja címoldalán még főiskolásként, édesapja kirakta a mellére a lapot, föl-le flangált, és azt mondogatta a Rádió épületében: „Itt van az én Kossuth-díjam!”

Bár Ági ebből a büszkeségből keveset tapasztalt, mert Szirtes Ádám minden emberi kapcsolatában nagyon szemérmes volt.

„Sőt, mindig mondott egy szellemesnek szánt megjegyzést, ami borzalmasan bántó volt. Nem mérte föl, hogy mennyire bántó”.

Szirtes Ági talán éppen ezért saját lányával, Pálmai Annával kapcsolatban – akivel együtt erősítik a Katona József Színház társulatát – már egyáltalán nem visszafogott, ha az elismerésről van szó:

„Tényleg nagyon büszke vagyok rá, mert jól játszik, és sokszor gondolok arra, hogy apám is nagyon büszke lenne rá, ha látná”.

Nehéz elvárások

Nagyon irigyli Szirtes Ági Frances McDormand színésznőt, aki képes humorral teljesíteni azokat az elvárásokat, amiket egy színésznőre ró a környezete. Róla sokan gondolják a Portugálban alakított szerepe miatt, hogy kiváló a humora, de ez Ági szerint a rendező, Lukáts Andor érdeme, és ő egyáltalán nem olyan a valóságban, mint az szerepe, amit két évtizeden keresztül játszott, és aminek a legendás biciklis elesős jelenetéhez Bán Jánostól kapott pontos instrukciókat.

Ez a szerep egyébként, a közhiedelemmel ellentétben, egyáltalán nem elégítette ki a színészi ambícióit, mert közben rengeteget változott, érett a személyisége, és talán pont e szerep miatt elesett más olyanoktól, amikre vágyott volna.

Az Elnöknők vagy a Közellenség című darabokban játszott szerepeit viszont maradandónak érzi a Katona József Színházban eltöltött 42 éve alatt, ahogy A három nővér Irináját is. Ugyanakkor sosem elégedett a munka mennyiségével, minőségével, de leginkább önmagával kapcsolatban.

„Nagyon gyorsan múlik az élet […] bár… hogyha belegondolok, minden mindegy, mert olyan rosszak a kilátások” – mondja keserűen.

Ági úgy látja, hogy az emberiség minden erejével azon van, hogy tökretegye a bolygót, amin él.

Határhúzás 

Kriszta rákérdezett arra is, mennyire tudott Ági az elmúlt években nemet mondani, határt húzni.

„Talán egyszer mondtam azt a színházban, hogy »na, most már elég«. Gyáva vagyok.”

Ági emlékei szerint édesapja, Szirtes Ádám is csak másokért tudott kiállni, magáért sosem.

Ezzel ellentétben Kriszta azt mesélte, hogy amikor korábban a Katonában forgatták az Elviszleket Székely Krisztával, akkor Pálmai Anna volt az, aki nagyon kedvesen, de ugyanilyen határozottan azt kérte a forgatócsoporttól, hogy ne szerepeljen az a próbarészlet az adásban, amit rögzítettek, mert nincs abban a fázisban, hogy nyilvánosan meg lehessen mutatni. Ez Krisztának nagyon imponált, és Ági is elégedetten nyugtázta, hogy lánya, Anna, két lábbal áll a földön, elég nehéz megingatni.

Ebben pedig Áginak igen nagy szerepe volt anyaként. „Igyekeztem az ő önbecsülését nem letörni”.

Máig megvan köztük a titkos szövetség. „Amikor Anna megjelenik, akkor kisüt a nap!” – mondja Ági.

Fájdalmas emlékek

Szirtes Ági egyik legfájdalmasabb emléke, hogy 11 éves korában, amikor eltört a sípcsontja, a hathetes kontrollon az édesapja egyedül hagyta a kórházban, pedig kiderült, hogy rosszul forrt össze a törés. „Egy 11 éves gyereket otthagyott abban a nagy bajban a nagybátyám miatt, mert segítséget ígért neki” – fakadt ki Ági. Amikor évtizedek múlva szembesítette ezzel a történettel  az apját: „Nagyon megdöbbent, nem is gondolta, hogy ilyen mély nyomokat hagyott bennem, pedig ez egy luk volt a szívemben” – mesélte.

Áginak az is nagy fájdalmat okozott utólag, hogy a saját édesanyjával idős korában ő is hasonlóan érzéketlen volt, mert igen szigorú nevelést kapott tőle, és haragudott rá:

„Sokszor eljárt a keze, és amilyen buta voltam, felnőttkoromban ezt levertem rajta. Magára hagytam, és nem kellett volna. Nem gondolkodtam el az ő életén.”

Az igazi munka fejben történik

„A munka java az nekem a morfondírozás a szerepen. Az elején olyan, mintha kulékavicsot kellene lapátolnom, de a főpróbahetet nagyon szeretem. […] Mindig százszázalékosan kell csinálni” – állítja.

Még sok apró részletet elmesélt Szirtes Ági édesapjával és lányával közös munkáiról, és arról is beszélt, hogy a nagy női szerepek elkerülték, amit ő az alacsony termete számlájára ír. Sokkal több „trotlit” játszott, mint amennyit szeretett volna. A „házmesterasszonyokból” is több volt a kelleténél.

„Szerettem volna én is nőket játszani, de lehet, hogy ezt sugalltam magamból” – mesélte.

Sokszor és nagy szeretettel emlegette Törőcsik Marit, aki szintén elég alacsony volt, mégis játszott nagyasszonyokat.

Szirtes Ági annak ellenére, hogy ennyire elégedetlen önmagával és a pályájával, minden lehetséges díjat megkapott körülbelül tízévente, emlékeztette rá Kriszta, amire Ági csak annyit mondott lakonikusan: „Nagyon szemét leszek: azt a tíz évet ki kellett húzni valahogy”. 

Kalandok és barátságok

A kalandok is vonzzák még Szirtes Ágit, tervezi, hogy elmegy Kaliforniába, a Yosemite Nemzeti Parkba, és a Half Dome-ot is szeretné megmászni hátulról, kötélkapaszkodók segítségével. (A Csak neked mondom! című korábbi adásunkban is elmesélte egy görögországi hegymászó kalandját, nézzétek meg, ha még nem láttátok, igazán érdemes!)

„Nem szeretnék úgy meghalni, hogy oda ne menjek föl, de nagyon kell készülni rá” – mondja. 

Szirtes Ági: „Most már tudok kussolni” – Elviszlek magammal

Elviszlek magammal – 2024. június 5.

Jázminról, a kutyájáról is esett még pár szó: „Minden más, ha a Jázmin itt van” – meséli Ági, és azt is elárulja, hogy összesen két igazi barátja van, az egyik egy ügyvédnő: „Ez az ő érdeme, az ő kitartása, mert én kiállhatatlan vagyok sokszor, és ő megbocsátja.” – „Mert szeret” – válaszolja Kriszta, – „ilyen ez a szeretet!”

Az adás végén egy pillanatra az is látható, hogy milyen még a szeretet, amikor a Katona József Színház társulatának egyik próbájára érkezve Pálmai Anna átöleli az anyukáját, Szirtes Ágit. Tényleg kisüt a nap! 

Both Gabi