A gyomorgörcs időszaka

Az április a fák virágba borulása, a kellemes napsütés és a szeszélyesség mellett másról is szól: a végzős diákoknak itt a véghajrá az érettségi megkezdése előtt. Néhányan lazán, többen pedig gyomorgörccsel vágnak neki ennek az időszaknak.

Tíz év után az idei az első, amikor nem a saját diákjaimért izgulva, vizsgáztató pedagógusként veszek részt ebben az egész folyamatban. Azért az érettségitől egyáltalán nem szakadtam el, mert egyrészt érettségire felkészítő tréningeket tartok kamaszoknak, másrészt pedig egy teljesen új szerepkörben leszek jelen ez évtől ebben a folyamatban. De ez utóbbi titok, amolyan #elnökiügy.

Igyekeztem összegyűjteni azokat a gondolatokat, amik a vizsgára készülő diákoknak és a szüleiknek is hasznosak lehetnek. Megfogadni nem kötelező őket, de azért elolvasni nem árt, hátha valamit hozzáadhatok még a felkészülés időszakához. A legfontosabb ebben az időszakban: a tudatos tervezés.

Tervezz táblázatban, méghozzá kétszer!

Sajnos ez az, amire a legkevésbé tanítják meg a diákokat a középiskolában, hiszen mindig megmondják nekik, hogy mikor mit tanuljanak. A hogyanra már sokkal kevesebb súlyt fektetnek, pedig az is nagyon fontos lenne.

Érdemes a hátralévő időt beosztani: készítsenek egy táblázatot a diákok, amiben mindennapra betervezik, mikor és mit fognak átnézni.

Ezt két etapra is meg lehet csinálni, hiszen van egy időszak az írásbeliig, aztán pedig egy másik a szóbeliig.

A két vizsgatípusra máshogy kell készülni, az írásbelire inkább gyakorolni kell(ene) a korábbi feladatsorok megoldásával (ezek mind elérhetők az oktatas.hu oldalon), míg a szóbelire a tételeket kell(ene) megtanulni.

Változatosság, rugalmasság, pihenés

A napi tervezésben az is fontos, hogy váltogassák a tanulnivalókat, mert könnyen ki lehet borulni, ha túl sokáig tanulják ugyanazt a témát.

Ezen belül is figyelni kell arra, hogy húsz-harminc perc intenzív odafigyelés után legyenek közbeiktatott szünetek, ilyenkor kicsit mozogjanak, igyanak egy pohár vizet, bámuljanak ki az ablakon, vagy menjenek levegőre. De a telefonjukat ne vegyék elő, mert akkor fuccs a tanulásnak!

A tervezés pedig most családilag a szülőknek is nagyon fontos: igen, a programokat próbálják meg a diák terveihez igazítani, őt megkérdezni a szervezés előtt. Így a felesleges konfliktusok is elelkerülhetők. Most azért sem szabad megharagudni a gyerekekre, ha éppen nem mennek el egy családi eseményre vagy egy korábban szervezett programra. Ebben az időszakban különösen (bár szerintem amúgy máskor is) hadd dönthessen úgy, hogy ezeket kihagyja. Lesz még ilyesmikre idő bőven később is, a vizsga után.

Hagyd békén!

A lehetőségekhez mérten stresszmentessé kell tenni ezt a két és fél hónapot a számukra.

Annak semmi értelme, ha a szülő naponta megkérdezi, hogy tanultál-e ma, és állandóan ez legyen a téma otthon. Bízzunk abban, hogy a gyerek tudja, mit és hogyan csinál. Attól nem fog jobban tanulni, ha minden áldott nap cseszegeti valaki, maximum csak még idegesebb lesz, ami árt a hatékonyságnak.

A nyugalom sokféleképpen elérhető.

Fontosak az alapvető funkciók, amit ilyenkor hajlamosak a tanulók háttérbe szorítani: a megfelelő alvás, az elegendő folyadékfogyasztás (víz!) és a kiegyensúlyozott táplálkozás. Tudom, tudom, ezeket mindenki hallotta már, mégis sokszor épp ilyesmiken csúszik el az egész.

Ezen kívül számtalan relaxációs, meditációs technika és gyakorlat elérhető a neten, amit érdemes elkezdeni, ha eddig nem tették volna.

A kiegyensúlyozottsághoz elengedhetetlenek a kortárs kapcsolatok

Biztosan sok szülő felhördül, de ebben a terhelt időszakban is szükség van a haverokkal való bandázásra, még akár egy-egy szombati bulira is. Egy felnőtt szemében ezek látszólag a tanulástól veszik el az időt (igaz), viszont lelkileg szükségük van erre a kis (ki)kapcsolódásra, így kisebb eséllyel fordulnak magukba, oldódik a szorongásuk, és a szellemi kapacitásuk is hatékonyabbá válhat attól, ha megoszthatják a többiekkel a kétségeiket vagy az örömeiket.

Sokan ilyenkor a sportot is elhanyagolják, mert „azzal is csak megy az értékes idő”. Ez így igaz, de a sport nemcsak viszi az időt, hanem bőven megtérül, az elhagyása ugyanis belső feszültséget okozhat a diákokban, szinte elvonási tüneteik lehetnek, ami a legkevésbé sem tesz jót nekik.

Annak pedig, aki nem sportolt eddig, érdemes beiktatnia a mozgást, mert a fizikai aktivitás a szellemi teljesítményt is növelheti.

Az pedig végképp nem tilos, hogy ezt adott esetben családilag tegyétek meg. Mindenkinek jót tesz, ezt garantálom.

A tanulás mellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez érzelmileg is terhelt időszak

Ezt bizony meg kell élnie minden végzősnek: az utolsó tanítási napok, a megszokott közösségtől való elválás, a gyerekkor egyik végpontja ez. Ezt pedig nem lehet másképp csinálni, csak úgy, ha teret adnak a fiatalok az érzelmeiknek.

A „nem megyek el a szerenádra, mert tanulok inkább” elég vitatható hozzáállás. Egyrészt így kimarad egy felemelő közösségi élményből az érettségiző, másrészt pedig úgysem tud tanulni rendesen, mert arra gondol, hogy mégiscsak ott kellene lennie a többiekkel.

Azt nem tudom, minden helyen van-e még egyáltalán szerenád, de szerintem az egyik legszebb szokás, ami a diákoknak és a pedagógusoknak is nagyon-nagyon jó érzés, és igazán emlékezetes élmény.

Szóval még nem késő megszervezni, ha esetleg nem lenne tervben. Ez az egyik, amire tíz, húsz, ötven év múlva is emlékszik majd mindenki.

A tanulás legtöbbször nem is csak a tanulásról szól: sokkal inkább az összes többi körülmény együttes hatása szükséges a sikeres felkészüléshez.

Rossz dumának tűnik, de már elég sokan sokan átestünk ezen, és utólag persze mosolygunk is rajta. Mindenki rájön nyilván, hogy nem ezen múlik az élete. Tényleg nem, de azért nem szabad bagatellizálni, mert a vizsgázók életében igenis meghatározó. 

És ahogy minden évben már több százan teszik a javaslatomra: a vizsgák előtt reggelente minél több diák hallgassa meg Survior klasszikusát, az Eye of the Tigert.

Mert Rockyk vagytok! 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Imgorthand

Balatoni József