Eleget tépett minket a balsors! – Szőcs Lilla mosolyt csalt a búsuló magyarok arcára
Nem is olyan rég egy vicces pasi az amszterdami Rijksmuseumban egy FaceApp nevű alkalmazással mosolyt csalt a németalföldi festők leghíresebb alkotásaira. Ezen felbuzdulva azt gondoltam, én is adok egy okot arra, hogy a búskomor magyar népet megmosolyogtassam. Szó szerint. Szőcs Lilla írása.
–
Személy szerint hiszek abban a mondásban, hogy „nyelvében él a nemzet”. A magyar néplélek lenyomatai, mint a Himnusz, a Szózat, és a Nemzeti dal után nem csodálom, hogy a leginkább búval baszott nép vagyunk. Tételmondataikban ott van minden szenvedésünk; a soha véget nem érő küzdelem, csörgő láncok leverése, tüzes kardú magyarok, véres zászló és zivataros századok. „Balsors, akit régen tép”... és még mindig... és még mindig... és még mindig.
Ha valamivel lehet ezen még többet rontani az az, hogy minden a város utcáira kikerülő szobrokon, emlékműveken ugyanezek a gondolatok köszönnek vissza, ami csak tovább erősíti azt a búval baszottságot, ami miatt tép minket a balsors. Elég csak elmenni, és megnézni a parlament előtti szoborcsoportot vagy a nemzeti nagyjaink nevét öregbítő festményeket. Harc, vér, küzdelem, szomorúság, küzdelem, harc, vér... meg néha egy kis gazdagság és selyemgúnya.
Szóval azt gondoltam, hogy ennek most már kurvára legyen vége. Nemzetünk nagyjai és uralkodói sokszor olyan fanyarú pofával pózolnak a portréikon, hogy tejes dobozra lehetne tenni az arcukat. Eltűnt II. Rákóczi, várják otthon a gyermekei és szerető felesége – például. Úgyhogy kezembe vettem a sorsomat, sőt, nem is csak az enyémet, hanem a komplett népemét, és mosolyt csaltam a honatyák arcára.
II. Rákóczi Ferenc
Széchenyi István
Kossuth Lajos
Deák Ferenc
Batthyány Lajos
Erkel Ferenc
Hunyadi Mátyás
Könyves Kálmán
Szent István
Luxemburgi Zsigmond
Nevessetek ti is, jó?
Képek: Wikipédia
Szőcs Lilla
