-

Szülinapokban iszonyú béna vagyok. Marcival nem nagyon pörögjük túl egymás szülinapját sem. Ha épp meg tudjuk oldani, akkor elmegyünk egyet ebédelni vagy vacsorázni együtt, de meglepi ajándékokban sem vagyunk erősek. Az ismerőseim szülinapjáról is totál megfeledkezem, és valahogy nem tudom rávenni magam a sablonos üzenetek küldözgetésére. Mindig elszomorít kicsit, amikor realizálom, hogy van jó pár olyan Facebook-barátom, akivel a szülinapi üzenetváltáson kívül semmilyen interakció nincs köztünk évek óta. Bevallom töredelmesen, hogy van, akit a szülinapján törlök az ismerőseim közül. Tudom, hogy ez állati nagy parasztság, de csak akkor veszem észre, hogy olyasvalaki az ismerősöm, akiről fogalmam sincs kicsoda, amikor megvillan az értesítés az évfordulójáról.

Olyan emberek szülinapja, akikhez sem érzelmileg, sem virtuálisan nem kötődöm, tényleg totál hidegen hagynak. Ahogy a királylányos tündérmesék is. Ezért is volt meglepő, amikor azon kaptam magam, hogy némi izgalommal várom az angol királynő 90. születésnapját.

A reggeli kávé mellé bekapcsoltam a BBC-t, hogy végre ne egy terrortámadás miatt menjen a tévé a bebootolásom ideje alatt, hanem lufikkal, tortákkal, konfettivel, szép ruhákkal, kalapokkal és kedves családi fotókkal dobja fel a napomat.

Mivel totál érthetetlen számomra ez az egész uralkodói kultusz, elkezdett érdekelni, mivel lehet 2016-ban még mindig elkötelezetté tenni az embereket a királyi család iránt. Nyilván van benne egy csomó irányított propaganda, hogy az egész hóbelevansz úgy van tálalva, mint egy hatalmas, habos-babos, édes sütemény. Mindenki szép, okos, kedves, szereti egymást és a csodás népet is. A szeretet, a családi értékek, az elegancia, az összetartás és összetartozás szimbóluma a királyi család. A tabu téma, amiről vagy jót vagy semmit. Szidni vagy kritizálni őket a rajongók szemében felér egy istenkáromlással. Nincs rossz oldaluk, és ha van, az is nagyon szépen retusált.

Két napja néztem azt a dokumentumfilmet, amelyben olyan embereket mutatnak be, akik személyesen találkoztak „Bözsi nénivel". Mindenki olvadozva mesél róla, miközben én minden idegszálammal a képernyőre koncentrálok, hogy csak egyetlen gesztust is észrevegyek abból a meleg, kedves, emberi viselkedésből, amelyről a riportalanyok áradoznak. Hiába.

Nem ebben a kultúrában, nem ebben a rendszerben nőttem fel, nem az anyatejjel szívtam magamba a királyi család iránti tiszteletet és rajongást, úgyhogy

nehezen tudom elengedni azt a feltételezést, hogy ez egy tökéletesen kitalált, megírt, megrendezett és vizuálisan megjelenített mese, amiben mindenki tudja, mi a szerepe... és ehhez tartja is magát.

A külsőségekre és hagyományokra épül minden: a festményeket idéző fotóbeállítások, amelyeken mindenkinek élre vasalt ruhája van, minden cipő csillog-villog, a mosolyok pedig egy fogfehérítő reklámot idéznek, a rezidencia által kiadott közlemények, amelyek többsége politikailag korrekt, nagy horderejű kérdésekben szemérmesen visszafogott (például az EU referendummal kapcsolatban), a bulvár jellegű kérdésekben is elegáns és tapintatos. Talán Katalin hercegnének vannak még emberi pillanatai, kicsit Dianára emlékeztető megnyilvánulásai, de félek, csak idő kérdése, hogy őt is teljesen beidomítsák.

Ha esetleg ezek ellenére valakinek a figyelmét elkerülné a királyi család unalmas, fordulatokban szegényes hétköznapjai, annak ott vannak az utcák és közterek, amelyek 70 százaléka a Queen Elisabeth nevet viseli.

Mindezek ellenére ez a szülinapozás elég kedves és szívet melengető ünnep lett. Olyan sokat emlegették az elmúlt napokban, hogy elkezdtem bekajálni: ő egy kedves, aranyos, idős néni, aki megveregeti a vállát a háborúból visszatért katonáknak, bemegy a kórházba meglátogatni a terrortámadás sebesültjeit (és tánctudásuk miatt aggódik), aki kimérten örvend unokája esküvőjén és dédunokája születésekor. És aki jövőre ünnepli 70. házassági évfordulóját az ő egyetlen Fülöpével.

Próbálom cáfolni, de valamiért összességében mégis megy az egész királyi gépezet. Talán azért, mert fontos az embereknek ez a tradíció, szeretik szeretni a Royal Familyt, úgy, mintha valami közeli rokon lenne, akiről jó néha pletykálni... meg persze távolról csodálni őket...

Még szkeptikusként is jó volt ennek a részévé válni néhány napra. Szóval, tényleg Isten óvja a Királynőt!

Kiemelt kép: Getty Images/Adrian Dennis - WP Pool