Tavaly leteszteltem a sikeres emberek napi rutinját, és azóta is érzem a hatását. Most pedig a kreatív emberek napi rutinja nyomába eredtem. Egész pontosan arra kerestem a választ, hogy kinek hol támadnak a legjobb ötletei? Feldobtam a kérdést a WMN-es kollégáknak; szerkesztőknek, fotósoknak, újságíróknak. 

Ha a válaszaikat átlagolnom kéne, akkor a következőképp nézne ki egy tökéletesen kreatív nap:   

Egész éjjel forgolódsz az ágyban, eszedbe jut egy ötlet. Leírod, majd a következőt, és az azt követőt is. Ha külső tényező (gyerek, férj, főnök, teendők, posta, önkormányzat, bank, állam, szülők) nem állnak utadba, ki sem kelnél az ágyból. Iszol egy kávét, utazol a BKV-n, nézed az emberek arcát, és jönnek a jobbnál jobb történetek. Már majdnem kész a sztori, valami hiányzik. Beérsz végre a munkába, ahol beindul a traccsparti. Kész. Megvan. Leírod. Este pedig minden kezdődik elölről. Forgolódsz az ágyban, eszedbe jut egy ötlet…

Persze mindig van valaki, aki más, mint az átlag. Fiala már korán reggel a szigetköröket futja, DTK szintén korán kel, és jaj annak, aki késik.

Szentesi íróasszonyság pedig már fél hatkor csicsereg. A legjobb ötletek sosem úgy, és ott születnek, ahol várnál rá. A WMN szerzőinél például a következő helyeken: 

Kerepeczki Anna – Irány a tömegközlekedés!

Régen nagyon sokat jártam busszal haza vidékre, azalatt a két és fél óra alatt született rengeteg ötletem. Most már kevesebbet utazom haza, helyette több időt töltök békávézással, úgyhogy általában olyankor jön az inspiráció, amikor csak bámulok ki az ablakon.

Fiala Borcsa – A sztori az utcán hever, a 86-os buszon hever

Én futás közben kerülök olyan flow-ba, hogy vagy új ötleteim lesznek, vagy a már meglévőket „patent” ki tudom dolgozni. De nagyon szeretek békávézni is, tele a város szuperjó sztorikkal, csak meg kell hallani őket.

Az egyik örök kedvencem, amikor a 86-os buszon három óbudai nyugdíjas néni hat megállón keresztül főzött fejben.

Megdiskurálták, mit lehet kihozni egy kis maradékból, csirkefarhátból, mivel lehet felpimpeplni az amúgy nagyon szegényes fogásokat. Mindezt olyan ízzel és lelkesedéssel, hogy komolyan, összefutott a szájamban a nyál!

Kurucz Adrienn – Megy a padlásra, megy serényen…

Nekem leginkább írás közben lódul meg a fantáziám. Általában úgy ülök le a gép elé, hogy van egy mondatom, ami ott ficereg bennem egy ideje. És ebből a mondatból bomlik ki aztán a történet vagy a riport. És hogy maga az ötlet hol születik? Bárhol, magasztos és prózai helyszíneken egyaránt.

Mivel sokat teregetek, és ilyenkor van időm mélázni – lévén nagyon monoton foglalatosság. Szívügyekben tárcázó alteregóm neve, Madame Fregoli.

Both Gabi – Alvás előtt, futás közben, séta alatt

Nekem alvás előtt meg futás közben jönnek a legjobb gondolataim, de mostanában kutyasétáltatáskor „támadnak meg komplett mesék”. Ezeket ma már rögtön elfelejtem. Viszont mind a három mesekönyvemet közös séta közben találtam ki a gyerekeim segítségével. Ezek legalább megmaradtak…

 DTK – Vezetés közben

Autóvezetés közben. A Budapest–Kaposvár–Budapest útvonalon születtek eddig életem legjobb ötletei. Például a WMN is.

Tóth Flóra – Fürdés közben HOPPÁ!

Nekem legtöbbször a fürdőkádban támad ihletem. Ez eléggé nehezített pálya, mert, ugye, se telefont, se papírt nem lehet odakészíteni. Pedig nekem a fürdés tipikus saját idő, amikor gondolkozom, és előkészülök a napra vagy a másnapra. (Gyakran zuhanyzom/fürdök este és reggel is – tudom, rossz a bőrnek, sokat kell hidratálni, és tudom, rossz a környezetnek is, dolgozom rajta, nyugi).

Szóval általában mantrázgatom a szuper ötleteket fürdés közben, és aztán gyorsan kirohanok a telefonomért, majd fogmosás közben beleírom.

A másik, ahol az ötletek áradásával küzdök, az a WMN-meeting (meg úgy általában a meetingek), ahol nem lehet telefonozni…

Gyárfás Dorka – Beszélgetésekkor

Nekem is Flórához hasonlóan az interakció indítja be az agyam. Beszélgetések közben jutnak eszembe ötletek, vagy olvasás közben, ami – tudom – arra utal, mintha nem tudnék elmélyedni a műben, de nem, csak a művészet rám tényleg inspiráló hatással van. Filmnézés közben is szoktam heurékát érezni.

Kégl Ági – Ágyban, párnák közt

Nekem hajnalban (sokszor az inszomniás forgolódás közepén) jönnek remek ötleteim, amiket aztán az iPhone jegyzettömbjébe mentek el. Az első WMN-es írásom is így született – egy álmatlan éjszaka közepén. Hajnalban valahogy sokkal tisztábbak, „készebbek” a gondolataim, mint bármikor máskor a nap folyamán.

Marossy Kriszta – Elalvás előtt: RIP, legjobb ötletek 

Pont az elalvás előtti pillanatokban jönnek az ötletek, amikor már nem tudom sem a telefonba, se papírra írni. Annyit még elhatározok, hogy ahogy felkelek leírom, de persze addigra elfejtem a nyolcvan százalékát…

Szőcs Lilla – Az utca és az emberek

Azokat a helyzeteket keresem, amelyek kimozdítanak a komfortzónámból, és próbára tesznek.

De van, hogy nem akarok a sztori részese lenni, és csak tisztes távolságból figyelem a történéseket. A hétköznapokban imádom a BKV-járatokon hangosan beszélő embereket, a gyorséttermekben ülő családokat hallgatni, és sokszor van, hogy megállok az utcán, ha elképesztő fazont látok, és egyből elkezdek jegyzetelni. 

A HVG Extra Pszichológia szakértője szerint ezen az öt helyen (vagy helyzetben) érkezhetnek a legjobb ötletek, nem lövöm le a poént. Itt elolvashatjátok. 

És te hogy vagy ezzel? 

Szőcs Lilla