Ezért beszélünk furcsábban otthon – Tényleg létezik a családi nyelv
Az otthoni dialektusunkat csupa olyan szavak és kifejezések alkotják, amelyek egyedi, számunkra fontos jelentést hordoznak. Ez a mi titkos, családi nyelvünk, ami tele van játékossággal és kreativitással, és amelynek története olykor generációkra nyúlik vissza. Ezek a kifejezések – bár sosem kerülnek be a nyelvi kánonba –, mégis fontos szerepet játszanak van a családok életében. Hogy pontosan milyet, az kiderül a The Atlantic cikkéből, amit Filákovity Radojka szemlézett.
–
A férjemmel gyakran viccelődünk azzal, ha egyszer gyerekeink lesznek, rajtunk kívül az elején nem sokan fogják érteni a beszédüket. Nemcsak azért, mert kettőnk családi nyelvezetében a magyarral olykor magabiztosan (és meglehetősen random módon) keveredik egy-egy szerb kifejezés, amit én hoztam a mindennapokba, hanem azért is, mert a közös nyelvhasználatunk tele van olyan általunk megalkotott szavakkal, becézésekkel (sőt még dalokkal is), amik más számára nem sok jelentéstartalommal (leginkább semmilyennel) bírnak. Ez a mi közösen megalkotott „törzsi” nyelvünk – az azzal korreláló humorral –, amit nem beszél más kettőnkön kívül ezen a világon. Ezzel azonban nem vagyunk egyedül.
Legyen az egy gyerekkorban kapott becenév, aminek története van (és ami elkísér felnőttként is), egy háziállat neve, egy régi közös vicc vagy utalás egy történetre, esetleg dalra, ezeket a kitalált szavakat, illetve kifejezéseket általában csak a beavatottak ismerik.
Cynthia Gordon, a Georgetown Egyetem nyelvész docense szerint minden olyan embercsoport, amely az idők során szoros kapcsolatot alakít ki, speciális nyelvhasználattal fog rendelkezni. „Más családokban készült felvételeket hallgatni épp ezért olyan, mintha egy teljesen más világban merülnénk el” – mondja. És milyen igaza van!
Az, hogy különböző helyzetekben és körülmények között másképp kommunikálunk (attól függően, hogy kihez szólunk és mi a célunk vele), nem meglepő és nem is újdonság. Legyen szó a főnökségnek szóló prezentáció formális nyelvéről vagy az első randi olykor tétova mondatairól, az aktuálisan használt nyelvezetünk annak megfelelően alakul, ahogyan a kontextus és a közönség változik.
A családi nyelvben használatos kifejezések azonban a nem nyilvános énünk részei, azok a bensőséges regiszterek, amelyekkel a „színfalak mögött” kommunikálunk a hozzánk legközelebb állókkal, legyen szó a családtagjainkról vagy a szoros baráti kötelékeinkről.
De vajon hogyan születik a családi nyelv?
Általánosságban elmondható: a legfontosabb kiindulópont a folyamat során, hogy elég időt töltsünk egymással és elég közös tapasztalaton osztozzunk.
Az új szavak megalkotói gyakran a gyerekek, akik a beszédelsajátítás során kísérleteznek a hangokkal és jelentésekkel. Az eredmény pedig sokszor olyan jól sikerül, hogy bizonyos szavakat az egész család átvehet, és generációkon keresztül megmaradhatnak, mintegy verbális örökségként.
De sok új kifejezés alakulhat ki egy kapcsolat kezdeti szakaszában az intimitás és a szeretet kifejezésének vágyából, vagy a speciális helyzetekben való eligazodás megkönnyítésére.
Minden sajátosan megalkotott szó és annak használata mögött külön történet rejlik, ami akár annak a közösségnek a dinamikájába is bepillantást engedhet, amelyben született. Mignon Fogarty, a külföldön népszerű Grammar Girl podcast műsorvezetője évek óta gyűjti ezeket a kifejezéseket, illetve azok történetét hallgatói segítségével, akik örömmel osztják meg vele saját családi „alkotásaikat”.
Így az a család is, amelynek tagjai a kutyafuttatóban egyszer arra csodálkoztak rá, mennyire hasonlít az egyik gazda négylábú kedvencére – aki nem mellesleg a Stanley nevet viselte. Így született meg számukra a Stanley-jelenség, amit minden alkalommal felidéznek, amikor egy olyan gazdát pillantanak meg, aki kiköpött mását sétáltatja maga mellett négy lábon.
Otthon – belső poénokkal teletűzdelt – édes otthon
És hogy miért ragaszkodunk annyira a családi nyelvünkhöz? Mert az magát a családot jelképezi számunkra.
A szűk csoporton belül használt privát nyelv elősegíti a kapcsolódást és megerősít az identitásunkban.
A párok esetében a kutatások arra mutattak rá, hogy a privát nyelv a közelség érzését táplálja, épp ezért gyakran használják a kapcsolatteremtés eszközeként, vagy olyan helyzetekben, amikor egy konfliktusból haladnának a békülés útja felé.
Amikor az emberek ezeket, a közösen megalkotott kifejezéseket használják, akkor azokra az emlékekre, élményekre, történetekre és rituálékra erősítenek rá, amelyek csoportként összetartják őket. Minden egyes alkalommal ugyanis, amikor a családi nyelvet használják, az magában hordozza az egész szó történetét, amire jó visszaemlékezni. Így pedig segít az egység megerősítésében.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Malte Mueller
