Vámpírszerelem és nílusi romantika – Könyvek, amiket letagadnánk, hogy olvastunk
Nemrég megvallottuk ITT, hogy milyen könyvekről hazudjuk rendszerint, hogy olvastuk őket, amire felvetettétek ti, kedves olvasók, hogy írjunk azokról a könyvekről is, amiket „letagadnánk, hogy valaha olvastunk”. Ez a lista pedig az előzőnél is hosszabb lett. Vámpírszerelemtől a nílusi romantikáig minden van itt, mi szem-szájnak ingere. Íme, szerzőink válaszai a kérdésetekre. Szőcs Lilla gyűjtése.
–
Filákovity Radojka – Ernyey Péla: A pasi
Én sosem olvastam Ernyey Béla A pasi című művét. Soha.
Szabó Anna Eszter – Alkonyat
Twilight-trilógia, egyértelműen. Nem tagadom le, csak nem hozom fel magamtól.
Szőcs Lilla – Coelho-könyvek
Először is azt szeretném mondani, hogy TEAM EDWARD! A Twilight-sorozat nekem is megvolt, imádtam és vállalom. És elolvastam azokat a bizonyos Coelho-könyveket is, amik egy időben nagyon futottak. Így már hitelesen mondhatom, hogy rettenetesek. Idevágóan van egy vicces sztorim is: miután kiolvastam, feltettem a Jófogásra őket. Egyből jelentkezett is érte egy pasi, tökre meglepődtem – valamiért azt feltételeztem, hogy nők fognak egyből lecsapni rájuk. Megbeszéltük az időpontot, hogy hol adom oda a könyveket.
Megérkeztem a helyszínre, nem volt ott senki, leszámítva egy feltűnően menő, piros Porschét. Amíg várakoztam, nézegettem az autót unalmamban. Egyszer csak lehúzták az ablakot, és egy durván kigyúrt, kitetovált kopasz pasi szólt ki belőle: „Én jöttem a Coelho-könyvekért”.
True AF. Azóta is mindig ez a jelenet jut eszembe, amikor Coelho nevét meghallom.
Kégl Ágnes – A szürke ötven árnyalata
Többször elolvastam az elsőt. Nem azért, mert jó könyv, (nem is sorolnám az irodalom kategóriába, inkább olyan, mint egy forgatókönyv), hanem rosszabb napjaimon tök jól ki tudtam általa szakadni a valóságból.
Both Gabi – Tiffany és Júlia
Én huszonéves koromban nemcsak hogy olvastam, hanem még írtam is pár ilyen júliás, tiffanys történetet. Bocs, de szerintem ezt nem igazán lehet überelni… Oké, fiatal voltam, és kellett a pénz!
DTK – Claire Kenneth: Neonfény a Nílus felett
Claire Kenneth örökbecsű ponyvái. Neonfény a Nílus felett. Randevú Rómában. Holdfény Hawaiiban. Pont olyanok, mint a címük. De! Sosem tagadtam le. Hát, hiszen most is büszkén írom e sorokat!
Marossy Kriszta – Catherine M. szexuális élete
Egyáltalán nem emlékszem, de találtam egy bérelt nyaralóban Balatonon egy csomó rózsaszínű vastag, ámde rongyosra, vizesen összeragadtra olvasott romantikus regényt, és mivel egy hétig esett az egyhetes nyaralás alatt, sokat elolvastam belőle. Az a „Nílus dolog” is ismerős. Tökéletesen jól mulattam, de még soha nem került szóba azóta semmilyen baráti beszélgetés, netán könyvklub során. Amúgy meg, amit abba is hagytam, mert ótvar szekunder szégyenérzetem volt (és nem a prüdéria miatt) az a Catherine M. szexuális élete volt. Mentálisan betegnek láttam a nőt, és fájt, ahogy kiszolgáltatta magát ezreknek, mondván, hogy élvezte.
Szentesi Éva – Danielle Steel-könyvek
Én voltam tizenévesen a legnagyobb Danielle Steel-rajongó. Imádtam a könyveit.
Természetesen Danielle a felelős azért, hogy vakon hiszek az elcseszettül reménytelen, giccsesen romantikus szerelemben.
Fiala Borcsa – Kovi: Bűnös élvezet – Egy szexiparos titkai
Én sem titkolom, de szerencsére nem szokott előjönni társaságban (és nem azért olvastam, mert magamat kerestem benne.) Ja, és a régebben nyaranta unalomból elolvasott Denise-ek, Júliák és Tiffanyk sora, amiket a nyaralóban találtam. Ezt, mondjuk, simán letagadom.
Évi coming outja juttatta eszembe: Claire Kenneth (szül. Kölcsey Kende Klára) pár regényét is olvastam. Csupa romantikus cím: Éjszaka Kairóban, Május Manhattanben, Randevú Rómában, Neonfény a Nílus felett… Már nem sok mindenre emlékszem belőlük, csak arra, hogy mind könnyed és édes, mint a vásári vattacukor, de most utánanéztem, ilyen idézeteket találtam:
„Az olyan asszony, aki még nem találta meg az igazi szerelmi partnert, olyan, mint egy hangszer, amelyen még sohasem játszott igazi művész…”
„Az életben minden a véletleneken múlik. És az, hogy élünk, az is csak véletlen…” – Most már legalább tudom, ki volt Oravecz Nóra előző életében. (O. N.-t nem olvastam!)
Pásztory Dóri – Coelho: 11 perc
Ráadásul a könyvklubban olvastuk! Csak azért nem bánom, mert azóta nem kultúrsznobságból fikázom Coelhót, hanem valóban tudom, hogy mennyire szar.
Dián Dóri – Neveletlen hercegnő
Kiskamasz koromban a Neveletlen hercegnő-sorozat volt a minden, mind a tizenakárhány részt elolvastam egyenként vagy százszor. Eddig oké, büszkén vállalom, a Szent Johanna Gimi helyett csak a Team Mia! De azt már sosem vertem nagydobra, hogy amikor 2015-ben kijött a legújabb (és eddig utolsó) rész, én a 18 éves fejemmel hanyatt-homlok rohantam a könyvesboltba beszerezni. Már nem volt az igazi, mint amikor 13-14 évesen olvastam, és idősebb fejjel újra belelapozva Mia inkább idegesítő, mintsem jó fej csaj, de akkor faltam az egészet, és hiába voltam már 18, tudni akartam a sztori végét.
Tóth Flóra – Richard Castle-könyvek
Úhh, ez a lista nálam elég hosszú. Tiniként megvolt minden, amit a ponyvarajongó nagymamám polcain megtaláltam: Romana, Tiffany, Julia, Claire Kennethek hosszú sora.
Az előbbiek jelentős részéből csak a szexjeleneteket olvastuk az unokatesóimmal nyaralások alkalmával, az uncsi romantikus részeket átlapoztuk (bocs, Gabi!).
Aztán megvolt az Alkonyat-sorozat is, annak a húgom az oka, aki pont abban a korban volt a megjelenés idején, hogy teljesen rákattant, engem meg nagyon érdekelt, hogy mi olyan vonzó ebben (a konklúziót már akkor is levontam: semmi). Felnőtt életem legcikibb olvasmányai a Castle című sorozat alapján készült krimiszerűségek. A sorozatnak nagy rajongója voltam, a könyvekre az a mentségem, hogy két – három év alatti – gyerekem volt. De amúgy nem is kell mentség, nyilván mindenkinek van olyan időszak, hangulat az életében, hogy nem képes fajsúlyosabb olvasmányok befogadására. Akkor jönnek ezek.
Tudjátok folytatni a sort?
