Ha megbetegszik vagy stressz éri, inkább visszafiatalodik – matuzsálemi korú állatok
2023. augusztus 25.
|
SzAE
| Olvasási idő kb. 4 perc
Ha matuzsálemi kort megérő állatok jönnek szóba, a legtöbben azonnal az óriásteknősökre gondolnak. De rajtuk kívül van még pár olyan állat (vagy legalábbis élőlény), ami legalább addig él, sőt akár még sokkal tovább, például örökké. Szabó Anna Eszter írása.
–
A leglazább páncélosok
Kezdjük a legismertebbel, bemelegítésképp. A Némó nyomában fontos kérdése, vajon meddig él egy teknős. Nos, bizonyos típusú óriásteknősök akár 150-200 évig is elélhetnek! A Seychelle-szigeteken honos aldabrai óriásteknősöket olyan nagy becsben tartják, hogy az ott élő példányok közül párat családtagként kezelnek. Ez olyannyira így van, hogy a jámbor páncélosok akár a hozomány része is lehetnek, és generációról generációra öröklik őket az utódok.
Emberek születnek és halnak meg, világok fordulnak meg a tengelyük körül, de a teknősök csak lazán legelészik a füvet, majszolják a gyümölcsöket a maguk ráérős tempójában.
Forrás: Getty Images / Chalabala
Mi van a grönlandi levegőben?
Először azt hittem, félreolvastam, de többszöri ellenőrzés után megbizonyosodtam róla, hogy két rekorder állat is Grönland környékén honos. Ki tudja, mi van arrafelé a vízben, vagy a levegőben, de tény, hogy a grönlandi bálna és a grönlandi cápa a leghosszabban élő gerinces állat.
A grönlandi bálna 100 évig vígan, de akár 200 évig is elélhet! Erre egyébként egy génmutáció révén képesek, ami miatt helyre tudják állítani a sérült DNS-üket, és ellenállóbbak a daganatos megbetegedésekkel szemben is. Egy másik génjük pedig a sejtek növekedésében, helyreállításában és az öregedés folyamatának lassításában játszik fontos szerepet.
A grönlandi cápa jelenleg a legtovább élő emlősállat, ez akár 270 év is lehet, ám egyes vizsgált példányok életkora majdnem elérte a 400 évet is!
Érdekesség, hogy nagyjából 150 éves korukig még az ivarérettséget sem érik el, szóval mondhatjuk, hogy elég későn érő típusok.
A gyors tempó amúgy sem az ő műfajuk, meglehetősen lassan úsznak. (Lassan ússz, tovább érsz, ugye…) Jellemzően nagyjából ezer méter mélyen élnek a Jeges-tenger vizében, szóval nem csoda, ha eddig kevesen találkoztak vele.
Boldogan élt, míg… jött az ember
A sellőkagylók akár 500 évig is élhetnek. 2006-ban az Észak-atlanti-óceánban találtak rá a Ming névre keresztelt sellőkagylóra, ami a héja tanulmányozása alapján 1499-ben születhetett. (Pont lecsúszott Amerika felfedezéséről, a csudába!)
Ott hevert a mélyben, míg javában zajlottak a boszorkányégetések, nagy forradalmak, világháborúk jöttek egymás után, és Ming csak úgy elvolt, mintha mi sem történne. Aztán jött az ember, persze, aki jól megörült az aggastyán kagylónak, és magával vitte, hogy megvizsgálja. Ez volt Ming veszte: nem jól tartották, és belepusztult a vizsgálatokba. No comment.
Aggastyánok a vaksötétben
Az ökoszisztéma szempontjából kulcsfontosságú korallok óriási telepeken képesek elterjedni a tengerben (kivéve ott, ahol a kipusztulás fenyegeti őket), közülük a legtovább a fekete korall él. Ez azért is lehet így, mert a fekete koralloknak nincs szükségük fényre, kifejezetten igénytelenek, ezért képesek elélni a mélyben, a vaksötétben is. De mégis meddig?
Nos, hatalmas szintugrás következik az előzőekhez képest, ugyanis itt már nem „csupán” száz évekről beszélünk, hanem évezredekről!
A legidősebb fekete korallt 2009-ben találták Hawaii partjainál, és egész konkrétan 4265 évesnek saccolták.
Dizájnerszivacsok
Az üvegszivacsok úgy néznek ki, mint valami nagyon drága lakberendezési üzlet egyedi, csipkemintázatú gyertyatartói vagy dizájner-üvegpoharai csokorba gyűjtve. Ha már ilyen szépségesek, nyilván sokáig akarnak tündökölni, mégiscsak a tenger mélyére vannak méltatlanul száműzve. Egy 2012-es tanulmány egy tizenegyezer (!) éves példányt elemzett, de ettől függetlenül úgy tartják a szakemberek, hogy más szivacsfajok akár még tovább (?!) is élhetnek.
Létezik egy pár milliméteres élőlény a Földközi-tenger vizében, ami egész konkrétan képes visszafiatalodni. Medúzaként lát „napvilágot”, majd polipszerű lényként megkapaszkodik a talajban, ahol megkezdheti az ivartalan szaporodást, majd újra felveszi medúza alakját. Ám a többi medúzához képest ezután nem az öregedés és a halál következik. A Turritopsis dohrnii képes megállítani az öregedés folyamatát,
stressz, vagy bármilyen negatív inger hatására megfiatalodnak a sejtjei, újra fel tudja venni a polip formát, hogy mondhatni elölről kezdje.
Ezt a szuperképességét mi is tudnánk hasznosítani, hiszen az ember inkább megbetegszik, sőt, öregszik a stressztől, nemhogy fiatalodna.
A hidra egyszer nagy fennforgást okozott nálunk, mert a Vízipók csodapók egyszik részében ez a halhatatlan, csápos lény kavarja fel az állóvizet, amitől az egyik gyerekem úgy megijedt, hogy napokig nem tudott aludni. Nagy szerencséje, hogy a görög mitológiai megfelelőjével nem találkozott még, mert az azért ezerszer durvábban néz ki, mint az eredeti, mikroszkopikus változat. A hidra olyan édesvízi állat, aminek a sejtjei folyamatosan osztódnak, kiszűrik a szervezetből a káros anyagokat, és egyáltalán nem öregszenek.
Nagy meglepetés volt számomra, hogy háborítatlan körülmények között a homár is képes lenne örökké élni, de ahogy növekszik, cserélnie kell a páncélját, ami minél nagyobb, annál nehezebben álcázható. Szóval az örök élet előtt vagy elkap egy fertőzést, esetleg megeszi egy ragadozó, megtámadja egy állat, vagy ugye kifogja az ember.
Tudósok természetesen meglátták a potenciált ezekben az állatokban (nem csak a halhatatlanokban) és már jó ideje aktívan tanulmányozzák őket, hogy feltérképezhessék az örök élet titkát és bizonyos betegségek esetleges gyógymódjait.
Ezt persze jó hallani, hajrá, tudomány, de azért reméljük, hogy óvatosabban és több tisztelettel kezelik az emberiség történelmének tanúit, mint szegény kagylót, Minget.
Jogos a kérdés: ilyen sokakat érdekel az állatok öncélú mutogatása? Vagy épp ellenkezőleg: új ismeretekért, tapasztalatokért látogatnak el ezekre a helyekre? Az állatok csak eszközök? Létezik-e egy felsőbb értékű jó?
Isabella Rossellini olasz–amerikai színész nem hétköznapi, ám végtelenül természetes nő, aki egyszerre mozog otthonosan Oscar-díjasok, illetve tyúkok, kecskék társaságában – többek között ettől is annyira különleges és egyedi. 72. születésnapja alkalmából Kis Zsuzsa meséli el, hogyan lett ez a kivételes nő ünnepelt sztárok gyerekéből modell, aztán színész, majd farmer és etológus.
Sok száz évig úgy vélték, az állatokat alapvetően a lét- és fajfentartás, illetve az ösztöneik vezérlik. Az örömsportoló varjak, az igazságtalanságon felháborodó majmok és az egymást a maguk kárára is megsegítő patkányok ezt erősen cáfolják.
Mégis hova igyekezhet egy nő a házi hattyújával? Miért gyűlhetett össze egy helyen több, mint százötven fekete macska? Felmerül néhány kérdés a cikkben szereplő régi képek kapcsán, Anna Eszter pedig megpróbálta összeszedni a válaszokat.
Óriási várakozás előzte meg Gabriel García Márquez leghíresebb regényének filmadaptációját, már csak azért is, mert még az amúgy moziőrült író sem hitt benne, hogy megfilmesíthető a Buendíák szövevényes családtörténete. Nem is engedte, hogy kísérletezzenek vele – majd csak a halála után nyúljanak hozzá, így rendelkezett.
