Nagyjából 5 perc alatt elkészíthető vendégváró valamik

–

Textúrák és ízharmóniák egy falatban lustáknak

Ez valójában nem egy konkrét recept, hanem egy módszer, aminek fontos része, hogy az utolsó pillanatban kell elkészíteni, és az is, hogy a legtöbb alapanyag nagyon jól eltartható, szóval csak be kell tárazni belőle, és bármilyen váratlan vendégséget megold. Előételnek, és ital vagy kávé mellé is tökéletes.

Négy fő összetevője van: ropogós kekszalap, valamilyen sajt, gyümölcs vagy zöldség, és egy csepp lágyabb ízű ecet. Magvakkal és/vagy zöldfűszerrel (az újhagyma szára is annak számít) lehet extrázni, de nem kötelező. Amit a fotón láttok, az natúr keksz, camembert sajt, vegyes bogyós lekvár, gránátalmás balzsamecet, rozmaring és törökmogyoró.

Konkrétan elképesztő ízharmónia, és valójában csak kész cuccok összepakolása.

Lekvár helyett mehet rá gyümölcs is, szőlő vagy alma például. Szoktam almás-tormásat is csinálni, ott krémsajtba keverek egy kis ecetes tormát (néha lehet venni készen is, de én nem sűrűn futok bele). De a lehetőségek tárháza végtelen, szinte bármit rápakolhatunk egy kekszre, amit találunk otthon. Azért nagyon fontos, hogy az utolsó pillanatban készítsük el, mert ha sokáig áll, megpuhul a keksz a többi hozzávalótól. Persze úgy is finom, de a textúrák akkor már nem lesznek tökéletesek.

Ünnepi maradékmentés

Ha semmi ötleted nincs, egyszerűen gyűjts össze mindent, amit hidegen meg lehet enni (zöldség, gyümölcs, magvak, tapas, krém, felvágott, sajt), rendezd fenyőfa formába őket, és kínálj mellé pirítóst. Amiből kevesebb van, az megy a felsőbb ágakra, amiből meg több, az az alsóbbakra.

Ha több időd van, süss valamit kész tésztából

Bevallom őszintén, rajongója vagyok Fanny néni kész tésztáinak, és imádom, hogy a vajas leveles mellett van kelt, linzer, pizza, és ilyenkor még néhány ünnepi is. Ezt az ételt pizzatésztából készítettem el, nagyjából 15 perc alatt, majd megsütöttem (ez fél óra volt).

Két pizzalap kell hozzá – az alsót megkentem pizzaszósszal (de ez elhagyható vagy ketchupra cserélhető), tettem rá szeletelt sonkát és szeletelt sajtot (úgy, hogy beborítsa), majd kétujjnyi csíkokra vágtam, fenyőfaszerűséget formáztam belőle, és beletűztem egy saslikpálcát. A tetejébe tettem egy kis rozmaringcsomót, már csak azért is, mert ettől az egész lakásban jó illat lett. A fácskákat egy fejére fordított, majd sütőporral borított tepsin rendeztem el (így ugyanis jobban elférnek, mintha a mélyített részét használnám), majd megkentem tojással és megsütöttem őket. Mivel a pizzatészta nő a sülés során, egy picit nagyok lettek, de ez legyen a legnagyobb baj.

Ha nem akarsz a fákkal szórakozni egyszerűen tekerd fel a szószos, sajtos, sonkás tésztát, szeleteld ujjnyi darabokra, és készíts belőle pizzás csigát.

Amikor vendégségbe készítek valami ilyesmit, mindig úgy időzítem, hogy az utolsó pillanatig süljön, mert attól, hogy meleg, még inkább házinak tűnik. Ez persze elvben hülyeség, de valamiért mégis mindenki megjegyzi.

Gyümölcsszósz + puding + babapiskóta

A legegyszerűbb desszert a pohárkrém, és ha igazán extrának szeretnéd, akkor forró gyümölcsszószból és hidegen felverhető pudingból készíted el, így még a különböző hőmérsékletek is extra élményt adnak. A gyümölcsszósz nálam bármilyen gyümölcsből lehet 300–400 gramm (akár fagyasztott meggyből is), 100 gramm cukorral és egy kis vaníliával és/vagy fahéjjal összefőzve. 

 

A házi puding is szuper, de ilyenkor időszűkében jobb a bolti, még inkább a hidegen felverhető verziót választani. Ha nagy a baj, akkor a gyümölcsszósz is lecserélhető lekvárra (esetleg érdemes egy kevés gyümölcslével vagy akár vízzel hígítani, hogy ne legyen olyan sűrű és édes). Ha lekvárt használtok, abból kevesebbet tegyetek bele, mint gyümölcsszószból. A két hozzávalót egy pohárba (boros a legjobb) rétegezem és a végén beleszúrok egy babapiskótát.

Kamu ischler vagy cake pop

Nálunk nagyon sokszor szerepel a repertoárban a kamu ischler, ami valójában bolti keksz lekvárral megkenve és csokiba mártva. Még soha senki nem vette észre, hogy a „tésztát” nem én sütöttem.

Ennek a még durvább verziója, hogy egy töltött kekszet (bármilyen márkát, én Oreót szoktam) felszúrsz egy saslikpálcára, majd csokiba mártod. Egyperces „sütinyalóka”.

Én ilyenkor egy hosszabb pohárban olvasztom a csokit, amibe épphogy belefér a keksz, így tényleg egy perc a mártás, nem kell forgatgatni. Csokiba mártás után egy sütőpapírral fedett tálcára fektetem a „cake popot” és feldíszítem valamivel (akár csak aprított magvakkal, de ilyenkor jöhetnek a dekorgyöngyök vagy akármi. Ennek egyik alternatívája, ha a fehér csokiba zöld ételfestéket teszel, és a saslikpálcát csak a mártáshoz használod, utána pedig karácsonyfa formájúra rendezed a kekszeket. Ha igazán pro vagy, csinálsz barna törzset is sima csokival, és úgy díszíted fel dekorgyöngyökkel, mintha karácsonyfa lenne.

Végül kell egy kész tésztás édesség is: mogyorókrémes/lekváros karácsonyfa

Ezt vajas leveles tésztából készítem, aminek a felét megkenem Nutellával, lekvárral vagy akár mogyoróvajjal, ráhajtom a másik felét, és csini kis karácsonyfát vágok belőle. Ha ez megvan, a képen is látható módon bevagdosom az „ágakat” és megcsavarom őket. Utána megkenem a művemet tojással, és szórok rá mindenfélét: csokidarabokat, asztalt gyümölcsöt, magokat. Természetesen a levágott részt sem dobom ki, azt is megcsavarom, és a karácsonyfa mellé teszem. Fél óra alatt megsül. 

A képek a szerző tulajdonában vannak

Tóth Flóra