…„a lány, az csak éppen hogy van” – Varrógéppel rajzolt cérnaportrék

–

Nőtörténeti arcképcsarnok cérnaportrékkal

Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert című monumentális, több mint 1300 odalas könyvéből kölcsönözte kiállításának címadó mondatát Csapó Ida: a varrógéppel készült cérnarajzok 30 olyan hazai és külföldi nő portréját mutatják meg a látogatóknak, akik jelentős szerepet játszottak a feminizmus történetében.

A Kesztyűgyár Galériája (VIII. ker. Mátyás tér 15. 1. emelet) ideális helyszín ehhez a kiállításhoz, pezseg az élet, folyamatosan jönnek-mennek a gyerekek és a szüleik a különböző programokra, a tárlat pedig akadálymentesen is megközelíthető.

Csapó Ida nagyon sok közösségi programot szervezett a kiállítása köré, ottjártamkor épp Antoni Rita interaktív tárlatvezetése zajlott, így a cérnaportrékon szereplő nők életéről és a feminista mozgalom történetéről is átfogó képet kaphattunk általa. Előtte pedig közösségi varrás keretében az óvodaalapító Brunszvik Teréz, illetve a kisgyerekes anyák helyzetét szintén a szívén viselő forradalmár, Alexandra Kollontáj cérnaportréját varrták átlátszó függönyanyagra a résztvevők. 

A kiállítótér igen sokféle funkcióval bír, a textilképek és az alkotósarok mellett áll egy könyvespolc is, csupa olyan kiadvánnyal, ami bevezeti a látogatókat a XIX–XX. század nőtörténetébe. 

Egyetlen vonallal varrott sors

Csapó Ida szerkesztette a Feminista Almanach című kiadványt, ami húsz évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Feministák Egyesülete megalakulásának 100. évfordulójára. Saját elmondása szerint „élete harmadik harmadában”, pályaelhagyó újságíróként ébredt rá arra, hogy nőügyi aktivistaként nem csupán a közösségépítéssel szeretne aktívan foglalkozni, hanem sokoldalú, kreatív alkotóként is szívesen megmutatja műveit. 

Csapó Idának ez már a sokadik önálló kiállítása, aminek fókuszában a nők szerepelnek: Oltai Kata feminista galériájában, a FERi-ben, 2019-ben az Egy -né a sok közül című kiállításában kollázsokkal állított emléket édesanyjának. Mostani munkájának pedig egyik fontos előképe volt Judy Chicago Vacsoraparti című feminista installációja. 

Csapó Ida a cérnaportrékat egyetlen vonallal varrta/rajzolta meg: így írt erről a módszerről a kiállításra invitáló anyagában: 

„ […] rájöttem, milyen remek cérnával »rajzolni«. Így kezdtem mások által haszontalannak ítélt, gyakran kidobott, illetve megörökölt ruhaanyagokra varrógéppel és kézzel varrni a családunkban fellelhető régi fotókról, valamint cérnaportrékat készíteni példaértékű nőelődeinkről. Tanulmányaim során kedvencem volt, amikor folyamatosan, egyetlen vonallal, megszakítás nélkül kellett rajzolni, ezt a módszert vittem át a gépi, illetve kézi varrottaimra, a papírhímzéseimre.” 

Az újrahasznosított párnahuzatok, táskák, lepedők, abroszok olyan – háztartásban megtalálható – textilek, amelyekhez többnyire a nők munkáját társítjuk. Azt a láthatatlan munkát, amit szinte semmire nem becsül a társadalom nagy része. A használt textileken megjelenő nők cérnaportréi pedig csupa olyan hős alakját idézik föl, akik amellett, hogy természetesen háztartást vezettek, (többnyire) szültek, rengeteget tettek az egyenlőségért, és maradandó alkotások fűződnek a nevükhöz a saját területükön.

Amilyen egyszerű az installáció, épp annyira nagyszerű is. (Kurátorok: Lődi Virág és Tar Enikő. Művészeti asszisztens: Reizingerné Fejes Tünde.)

Kiteregetni a…

Szó sincs arról, hogy a szennyest teregetné ki Csapó Ida, hisz ezek a textilek második vagy sokadik életüket élik, és nagyon is tiszták, ahogyan maguk a cérnaportrékon szereplő nők szándékai is azok voltak: a saját korukban határozottan felléptek a nők helyzetének javításáért, nekik is köszönhetjük, hogy eljuthattunk a valamennyire egyenlőbb jövőhöz, amiben most élünk.

Persze a valódi egyenlőség sajnos még százhúsz évvel a Magyar Feministák Egyesületének megalakulása sem valósult meg.

Csapó Ida cérnaképeinek a színét és a visszáját is láthatjuk a kiteregetett képeken. Ez a gesztus természetesen metaforikusan is erős jelentéssel bír. (Richter Sára pár évvel ezelőtti kiállításán is hasonló volt az installáció koncepciója, amiről szintén ÍRTAM akkoriban.) 

Nőtörténeti arcképcsarnokában nem csupán a feminizmus, az aktivizmus, a közélet és a politika fontos szereplői jelennek meg, hanem az irodalom, a matematika, a számítástechnika, az egészségügy, a színművészet, a képzőművészet vagy a szobrászat jeles képviselői is láthatók. Többnyire azok a nők kerültek egymás mellé a kiállításon, akik hasonló témában küzdöttek a közös célokért.

A teljesség igénye nélkül íme, a tárlaton szereplő nők, róluk írtunk már korábban is: Elizabeth Cady Stanton, Susan B. Anthony, Glücklich Vilma, Kossuth Zsuzsanna, Florence Nightingale, Slachta Margit, Karig Sára, Hannah Höch, Hedy Lamarr, Gobbi Hilda, Hugonnai Vilma, Kaffka Margit, Szendrey Júlia, Simone de Beauvoir vagy Virginia Woolf. 

Ha ellátogatsz a kiállításra, illetve a finisszázsra, ami február 7-én, pénteken 17.30-kor kezdődik, lehet, hogy te is megkaparinthatsz a kiállításra készült mindössze 40 fanzinból egyet.

Ha pedig belenézel a példa/képek cérnaszemébe, ők visszanéznek rád, és azt üzenik: minden apró lépésünknek súlya van.

Both Gabi