Megint lány

1817-ben az idősödő sátoraljaújhelyi Kossuth-házaspár három lány és egy már csaknem felnőtt fiú után ismét gyermekáldás elé néz. A kicsi február 19-én, Szent Zsuzsánna napján jön a világra. „Megint lány” – ez az anya, Karolina első mondata, amikor meglátja az újszülöttet. A bábák szerint a „suta kis lény” talán a reggelt sem éri meg. A latrina mellé akarják tenni, hogy a hideg megerősítse, ha meg nem, hát az is isten akarata. Karolina azonban nem hallgat rájuk, és a kicsi valóban megéri a másnapot.

Az eszétől lehetne akár ügyvéd is

Hamar megmutatkozik, hogy a kislány nemcsak életképes, de okos is. Négyévesen már folyékonyan beszél németül, pedig csak hallgatja a házitanítót, aki a nővéreit oktatja a nyelvre. Nem sokkal később valósággal falja a könyveket. Karolina újfent bosszankodik, hogy Zsuzsanna lánynak született, hiszen az eszétől nyugodtan lehetne akár ügyvéd is, mint az apja és Lajos bátyja.

Aggódik amiatt is, hogy Zsuzsanna pártában marad – kinek kell majd egy nem különösebben előnyös külsejű, de annál élesebb elméjű lány?

Lajosnak azonban ő a kedvenc húga, aki addig könyörög a férfinak, amíg az a munkájába is bevonja. A tizennégy éves Zsuzsanna már boldogan másolja Sátoraljaújhely új kaszinójának alaptörvényét. 

 

A politika jobban érdekli, mint a szerelem

1831 nyarán, amikor betör Zemplénbe a kolera, a halottak összeírásában segédkezik, folyamatosan rosszulléttel dacolva. A pusztulásnál is megrázóbb élmény számára, hogy a járvány okozta nyomorúság miként képes kifordítani magukból az embereket. Ha pedig mindez nem lenne elég, kiderül: imádott bátyja táblabíró létére a kártya rabjává vált, és sikkasztásba keveredett. A hiányzó pénzt a föld alól is elő kell kerítenie, így nehéz napok jönnek az egyébként viszonylagos jóléthez szokott családra.

Lajos hamarosan nem egészen makulátlan reputációja ellenére is vissza tud térni a politikába, a Kossuth-házban pedig megint egymásnak adják a kilincset a látogatók. Így aztán Zsuzsannának, akit korábban az anyja a vénlányságtól féltett, egyre több udvarolójelöltje lesz. Egyikükkel, bizonyos Vörös Antallal komolyra fordul a kapcsolatuk, a lány azonban inkább afféle második bátyjaként tekint a fiatalemberre – később szakít is vele.

Lelkesen sokszorosítja viszont a megyegyűlésekről beszámoló Tövényhatósági Tudósításokat, hogy a kiadvány minél többekhez juthasson el, idővel a szerkesztésben is közreműködik.

Később ő menti meg az utolsó szám kéziratát a házkutatás elől.

Mindennél rosszabb a tehetetlenség

A család egzisztenciája ismét meginog: Lajost ellenzéki tevékenysége miatt letartóztatják, az apa pedig, aki már jócskán benne jár a korban, nemigen kap ügyvédi megbízást. A jobb élet reményében Pestre költöznek, Zsuzsannát azonban hidegen hagyja a nagyvárosi forgatag. Sokkal inkább foglalkoztatja az ország sorsa, miközben nyomasztja a saját tehetetlensége, hiszen bátyja, aki korábban ellátta feladatokkal, most börtönben ül.

A nagy árvíz után a pesti lakbérek megugranak, Kossuthék egy könnyebb élet reményében Alsódabasra mennek. Az apát hamarosan elviszi az agyvérzés. Lajos viszont háromévi raboskodás után amnesztiát kap, és újult erővel veti bele magát az események sűrűjébe.

Eljegyzés és esküvő

A család bevételét növeli, hogy kosztos nemes kisasszonyokat vesznek magukhoz. Egyikük, a már nem egészen fiatal, szálfa egyenes tartású, mindig kimért Meszlényi Terézia aztán Lajos felesége lesz. Terézia öccse, Rudolf sárbogárdi földbirtokos és ügyvéd pedig ellenállhatatlan vonzalmat érez Zsuzsanna iránt, aki lány létére nem átall politizálni, igaz, a fiú jelenlétében időnként belefagy a szó. Nem kizárt, hogy az ambícióval bőségesen megáldott Rudolf valójában a Kossuth iránti rajongását vetíti ki Zsuzsannára – mindenesetre a fiatalok egymásra találnak.

Rudolf hamarosan megkéri Zsuzsanna kezét. Az ifjú menyasszony szívében virágok nyílnak, a közelgő nászéjszaka gondolata azonban aggasztja. „Rudi, mi is azt fogjuk csinálni, mint a lovak?”

– kérdezi minden bátorságát összeszedve. Rudolf empátiájának és humorérzékének köszönhetően az esküvőre sikeresen megszabadul a félelmeitől.

Anyaként nem felhőtlenül boldog

Úgy tűnik, végre megkönnyebbülhet a család. Lajos a Pesti Hírlap főszerkesztője lesz, vezércikkeire mindenki kíváncsi. Bár a kiadó tulajdonosa, Landerer az udvar besúgója, a bevételnövekedés azért neki sincs ellenére – legalábbis egy ideig. Később ugyanis bécsi utasításra, egy provokált elszámolási vita kapcsán Kossuthot eltávolítják a lap éléről.

Zsuzsannáéknál megszületik Gizella, majd Ilka, a fiatal édesanya boldogsága mégsem felhőtlen. Ekkoriban veszíti el unokatestvérét és barátnőjét, Nellit, akivel évekig együtt voltak jóban-rosszban, és bármennyire is szereti gyermekeit, az ő nevelésük önmagában nem elégíti ki. Rudolf úgy gondolja, talán mindannyiuknak jobb lesz az ő birtokán, és Zsuzsannának sincs kifogása a vidéki élet ellen.

Forrás: Wikipédia

„Édes Bubám! Olyan büszke vagyok rád!”

Egyszer, amikor Sárbogárdról vásárolni mennek Fehérvárra, Zsuzsannát felháborítja, hogy az ottani textilboltban csak angol, francia és olasz áru található. Ennek okán férjével védegyletet alapítanak, az oda belépők pedig vállalják, hogy egy évig kizárólag magyar kelmét vásárolnak. Egyre népszerűbb lesz a kékfestő és a posztó, még a korabeli divatlapok rajzain is ilyesféle anyagból varrt ruhákat viselnek a politikusfeleségek és a színésznők.

A védegylet által szervezett farsangi bálon a férfiak atillában feszítenek, és a hölgyek öltözéke is jóval egyszerűbb a szokásosnál. „Édes Bubám! Olyan büszke vagyok rád!” – súgja Rudolf a feleségének.

A védegylet, ha alapvető változást nem is tud elérni, számos más hasonló szervezettel együtt hozzájárul az osztrák ipar tartós stagnálásához.

Halál és születés

Zsuzsanna egy vetélés után ismét várandós lesz. A nyolcadik hónapban jár, amikor szeretett férje agyhártyagyulladásban meghal. Az önkívületben zokogó asszonyba a biztonság kedvéért kihívott bába igyekszik erőt önteni: „Lelkem, életben kell maradnia.” Így is lesz. 1848 februájárban pedig hosszú vajúdás után megérkezik ifjabb Meszlényi Rudolf, aki nemcsak apja vonásait és alkatát, hanem sebezhetőségét is örököli.

Amikor Zsuzsanna képes átnézni férje hagyatékát, döbbenten látja, hogy Rudolf fiókja adósságlevelekkel van tele – a férfi, hogy családja kedvére tegyen, túlköltekezte magát, bár ezt senki nem várta tőle.

A létbiztonságuk újra veszélybe kerül, így visszatérnek Pestre.

„Ha a haza nem szabad, mi sem vagyunk azok

Ekkor már javában zajlik a 1848–49-es szabadságharc. Az utánuk küldött termés nagy részét Zsuzsanna továbbítja a hadseregnek. „Ha a haza nem szabad, mi sem vagyunk azok” – magyarázza az elképedt cselédeknek. Szerencsére Lajos ekkor már pénzügyminiszter, így tőle és a követőitől is kapnak támogatást.

A schwechati vereség után az oszták csapatok ellenállás nélkül haladnak Pest felé. Kossuthot azonban ugyanennyire aggasztja az egészségügyi ellátás helyzete:

„A sérülteket nem tudjuk ellátni, feleslegesen halnak meg olyanok, akik bátran harcoltak a hazáért!” – háborog. Az asszonyban mély nyomot hagynak a szavai.

Özvegy Meszlényiné tábori főápoló

Amikor az országgyűlés Debrecenbe költözik, Zsuzsannáék követik Lajost a cívisvárosba. Az úton a kis Rudi megbetegszik, és a szervezete rövidesen feladja a harcot. Szolnokon helyezik örök nyugalomra. „Ijf. Meszlényi Rudolf nemes földesúr, élt egy évet” – áll a sírján.

Debrecenbe érve az asszony, akit annyi veszteség ért már, ismét képes talpra állni. Elhatározza, hogy gyűjteni fog: pénzt, ágyneműt, élelmet, tépésnek valót. Nőtársait is megszervezi, hamarosan együtt gyártják a kötszert is. Mindezek láttán Lajos, aki egyetlen kilincselő rokonnak sem adott pozíciót, kormányzóvá választása után két nappal kinevezi a húgát tábori főápolónak.

Minket ne ápoljanak nők!

Zsuzsanna egy percig sem tétlenkedik: a Közlönyön keresztül minden magyar asszonyt felszólít kórházi munkára – minden kézre szükség van, ők pedig végre a háztartáson kívül is hasznosnak érezhetik magukat.

Barna Ignác orvossal első „hivatalos” útjuk a gyöngyösi kórházba vezet, ahol leírhatatlan kosz és bűz fogadja őket. Nem csoda, hiszen a sérültekről csupán két ápoló gondoskodik, azok is lábadozó katonák. Másnapra Zsuzsanna öt helybéli asszonyt szerez segítségnek. A betegek ellenségesen fogadják őket:

„Minket ne ápoljanak nők! Hát hová tűnt a tisztesség?”

Sebaj, takarítani azért lehet... Estére rá sem ismerni a kórházra: a padló felsúrolva, az ágyak rendbe téve, friss illat lengi be az épületet.

Mindegy, hogy osztrák vagy magyar

Három hónapig járják fáradhatatlanul az ország kórházait, és hetvenkét új tábori kórház elindításához is hozzájárulnak. Zsuzsanna nem csak afféle korabeli menedzserként tevékenykedik: maga is ápolja a betegeket, és még arra is figyel, hogy az egy faluból valók lehetőleg egy szobába kerüljenek. Nem tesz különbséget a különböző nációk között – ugyanolyan lelkiismeretesen gondoskodik az osztrák, mint a magyar katonákról. A szabadságharc bukása előtti hetekben azonban a helyzet mind reménytelenebbé válik: kifogy a kötszer, a gyógyszer, az élelem, és a kolera is felüti a fejét.

A vád: hazaárulás

A szabadságharc bukása után Kossuth száműzetésbe kényszerül, Zsuzsannának gyermekeivel, édesanyjával és tágabb rokonságával menekülnie kell. Nagyváradon az oroszok, majd az osztrákok fogságába esnek – utóbbiak a budai várbörtönbe küldik őket. Útközben csatlakozik hozzájuk Jubál Károly, a Kossuth-fiúk házitanítója, akit szintén elfogtak, és a család „tartozékaként” felteszik melléjük a szekérre.

Zsuzsannát hazaárulással vádolják. Ügyvédje persze nincs, miből is lenne, neki kell védenie magát. A tárgyaláson megjelenik két császári tiszt is, akik szinte a teljes törvényszéknek feljebbvalói.

Hangos bokacsattogtatással tisztelegnek Zsuzsanna előtt, majd a magasabb rangú így szól: „Jelen lévő vádlott, özvegy Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna, a magyar felkelés főápolónője folyó év májusában az én és a társam egészségügyi ellátását a váci kórházban elrendelte és felügyelte. Ugyanolyan ápolást biztosított számunkra, mint a magyar sebesülteknek.”

Két hét múlva a csendőr a következő szavakkal lép Zsuzsannáék cellájába: „A mai napjuk van kiköltözni. Menjenek isten hírével.”

Megint menni kell – már az országból is

A szabadulás után a család sokadszorra is új életet kezd. Zsuzsanna magániskolát nyit Jubál Károllyal, ahol a normál tantárgyakon kívül hazaszeretetre oktatják a gyerekeket – nemsokára be is kell zárniuk. Majd kosztosokat tartanak, ám ettől a tevékenységtől is eltiltják őket. Mégsem adják fel: Zsuzsanna és Károly egyaránt részt vesznek az úgynevezett Makk József-féle szervezkedésben, amelynek célja, hogy Lajost visszahozva belső felkelést indítsanak az országban.

Zsuzsannát letartóztatják, ám végül szabadon engedik azzal a feltétellel, hogy a családjával együtt elhagyja a Habsburg Birodalom területét.

Brüsszel, New York

Az első állomás Brüsszel. A tüdőbeteg Zsuzsannát megviseli az út, de ahogy jobban lesz, nemcsak franciatudását frissíti fel, hanem a csipkekészítést is kitanulja – valamiből élni kell. Ám itt sincs nyugalmuk, naponta kapják az osztrák hatóságok távozásra felszólító levelét. Egy ideig még hivatkozhatnak Karolina megrendült egészségére, de amikor a nyolcvanon túli asszony örökre lehunyja a szemét, már nem lehet halogatni az indulást.

1853-ban érkeznek meg New Yorkba. Zsuzsanna önérzetesen visszautasítja az emigránsok által felajánlott segítséget:

„Nem azért jöttünk ebbe az országba, mert itt rokonszenvre számítunk, hanem azért, mert dolgozni akarunk.”

Ahogy korábban Brüsszelben, itt is csipkeverő műhelyt nyit, és varrást is vállal.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Florence Nightingale előtt járt

A kór azonban végképp elhatalmasodik rajta. Utolsó napjaiban már nem tiszta a tudata, hol Milit, hol Rudolfot, hol a kis Rudit véli látni a betegágyánál. 1854. június 29-én, mindössze harminchét évesen elhagyja a földi világot. New Yorkban temetik el.

Florence Nightingale, aki szintén azt hirdette, hogy az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek joga van, és akire a világ az első női hadiápolóként tekint, éppen ebben az évben hozott létre két kórházat a krími háború színterén. Zsuzsanna tulajdonképpen – jóval behatároltabb lehetőségek között – valamivel előtte járt. Az Egyesült Államokban még ma is tisztelet övezi. Sírhelyét a First Presbyterian Church bejáratánál emléktábla jelöli 2018. június 8. óta.

Mezei M. Katalin

Forrás: Berényi Anna: Kossuth Zsuzsanna regényes életrajza, Noran Libro Kiadó, 2019

Kiemelt kép: Wikipédia