Nők által írt könyveket olvasni még mindig nem elég „férfias” – ez pedig a társadalmunk egészére kihat

–

A felmerülő nehézségek ellenére jónéhány nőből vált író, akiket úttörőnek tekinthetünk: Aphra Behn 1689-ben megjelent Oroonoko című regényét egyes történészek az első angol nyelven megjelent regénynek tartják, míg Mary Wollstonecraft Shelley Frankensteinjét gyakran a világ első sci-fi regényeként emlegetik.

Az első nő, aki írással kereste a kenyerét, a kései középkori írónő, Christine de Pizan lehetett, aki részben kényszerből kezdett írni – háromgyerekes özvegy volt, aki örökség és jövedelem nélkül maradt. Az ő nevéhez fűződik az első olyan mű, A nők városának könyve, amely az ellen a tévhit ellen szólalt fel, hogy a nők a férfiaknál „természetüknél fogva” alacsonyabb rendűek lennének.

Ma már a nők több könyvet írnak és adnak el, mint a férfiak

Világszerte nagyobb valószínűséggel olvasnak naponta, és nagyobb valószínűséggel olvastak több könyvet az elmúlt évben, mint a férfiak – egy amerikai felmérés szerint átlagosan tizennégy könyvet olvasnak el évente, míg egy férfi átlagosan kilencet.

Van azonban egy másik nemek közötti különbség az olvasási szokások között, ami még aggasztóbb, bár nem feltétlenül meglepő. A Women's Prize Trust nevű brit jótékonysági szervezet a szépirodalmi és – most először – a non-fiction díjak nyerteseinek bejelentése előtt nemrégiben új kutatást tett közzé az olvasási szokások nemek közötti különbségéről.

A 2023-ban megvásárolt közel 54 000 könyvből álló mintán alapuló kutatás azt mutatja, hogy míg a nők nem válogatnak, és egyaránt olvassák mindkét nem alkotásait, a férfiak túlnyomórészt elutasítják a nők által írt könyveket, méghozzá a férfi szerzők javára.

Konkrétabban: az elemzés azt mutatja, hogy a 20 legkelendőbb, 2023-ban az Egyesült Királyságban megvásárolt 20 női szépirodalmi és non-fiction író – köztük Agatha Christie, Harper Lee, Lisa Jewell és Rhonda Byrne – esetében a vásárlások kevesebb mint 20 százalékát jelentették férfiak. És ezeknek a vásárlásoknak a többségét inkább klasszikusok, mint kortárs művek alkották.

Ezzel szemben a 20 legkelendőbb férfi szépirodalmi és nem szépirodalmi író – köztük Charles Dickens, George Orwell, Stephen King és Robert Kiyosaki – esetében a vásárlások 44 százalékát nők tették ki. Összességében a 20 legkelendőbb női író közül csak egyet, Harper Lee-t vásárolták többnyire férfiak, míg a 20 legkelendőbb férfi író közül hetet nők.

A Women's Prize Trust korábban készíttetett egy másik kutatást is, amely kimutatta:

a szépirodalmi szerzők közötti bérszakadék egyre nő. A női szerzők átlagkeresete 16,6 százalékkal csökkent az elmúlt öt évben, a nemek közötti bérszakadék pedig ugyanebben az időszakban 33,3-ról 35,7 százalékra nőtt.

A kutatásból kiderül továbbá, hogy a női non-fiction-írók a szakmai díjazottak között és a médiában is kevésbé jelennek meg, mint férfitársaik: az elmúlt tíz évben non-fiction-díjat nyert könyveknek mindössze 35,5 százalékát írták nők, és a brit újságok non-fiction kritikáinak mindössze 26,5 százaléka szólt női szerzők könyveiről.

Ez összhangban áll a korábbi kutatásokkal is – különösen, amikor a nemek közötti elfogultságról van szó az olvasás terén

A Nielsen Book Research által megrendelt tanulmány szerint a tíz legkelendőbb férfi szerző olvasóközönsége nagyjából egyenlő arányban oszlik meg nemek szerint: 55 százalék férfi és 45 százalék női olvasó. A tíz legkelendőbb női szerző olvasóinak azonban csak 19 százaléka férfi, míg 81 százaléka nő.

A nem szépirodalmi könyvek esetében is hasonló a helyzet: a nők 65 százalékkal nagyobb valószínűséggel olvasnak el egy ellenkező nemű szerzőtől egy nem szépirodalmi könyvet, mint a férfiak.

Ráadásul, ha a férfiak olvasnak is, jellemzően csak a férfi főszereplőkkel rendelkező könyvek után nyúlnak, ami részben azért van így, mert sokkal több az olyan könyv, amelyben férfi a főszereplő. Egy tanulmány, amely több mint százezer, 1780 és 2007 között íródott szépirodalmi művet vizsgált, kimutatta, hogy a nők valójában többször szerepeltek a – kapaszkodjatok meg! – viktoriánus regényekben, mint a modern regényekben. Azt is megállapította, hogy a férfiak által írt könyvekben a nők ritkán kapnak nagy szerepet, míg a nők által írt könyvekben a megoszlás közel egyenlő.

Ez alól a gyerekkönyvek sem jelentenek kivételt, egy másik tanulmány szerint ugyanis a 100 legjobb gyerekkönyv között a férfi karakterek – emberi és nem emberi – főszereplői kétszeres arányban vannak többségben a női karakterekhez képest.

Más szóval, a férfiak nemcsak hogy jelentősen kisebb valószínűséggel nyitnak ki egy nő által írt könyvet, de még annak is kicsi az esélye, hogy nőkről szóló történetet olvassanak.

A regényolvasást egykor szintén elsősorban „női” tevékenységnek tekintették

Jellemzően a nők azon rétegének volt fenntartva, akik nem részesültek formális tudományos oktatásban, és ezért a hiedelmek szerint nem tudtak megbirkózni az „intellektuálisabb” irodalommal.

A nemek közötti különbség a szépirodalmi olvasók körében ma is jelentős, a felmérések szerint a női írók a szépirodalmi könyvek eladásának akár 80 százalékát is kiteszik, és hogy a legtöbb kategóriában – a fantasy, a sci-fi és a horror kivételével – a vásárlóik száma meghaladja a férfiakét.

Ebben szerepet játszhat az a feltételezés is, miszerint a szépirodalom olvasása „nőies”, ami miatt kevésbé tűnik értékesnek és fontosnak.

A heteronormatív elvárások továbbra is hatással vannak arra, hogy a férfiak mit élvezhetnek „biztonságosan” anélkül, hogy „férfiatlannak” tűnnének, és ez sajnos már nagyon korán kezdődik. Az olvasási szokások témája pedig messze túlmutat önmagán.

A kutatások ugyanis azt is feltárták, hogy míg a nők összességében gyakrabban olvasnak a gyerekeiknek, mint az apák, addig a férfiak ritkábban olvasnak a fiaiknak, mint a lányaiknak. És ez bizonyára kihat a férfiak későbbi életére is.

Hallottátok már ti is, hogy „a férfiak egyszerűen nem értik meg a nőket” és „nehezen képzelik magukat más helyébe”, ugye? A férfiak empátiájának hiányát gyakran úgy állítják be, mintha annak biológiai okai lennének, és nem valami olyasmi, amit meg lehetne változtatni.

A férfiak empátiakészségének hiányára van azonban egy elég egyszerű – és élvezetes – megoldás: az olvasás. Különösen olyan emberek által és olyan emberekről írt művek olvasása, akiknek a tapasztalatai különböznek a sajátjuktól – beleértve a nőket is.

Az olvasás ugyanis, különösen a szépirodalmi művek olvasása, bizonyítottan aktiválja a halántéklebenyt – az agy nyelvi feldolgozó központját –, és az agy fizikai mozgásokkal, valamint érzékszervi ingereivel kapcsolatos területeinek fokozott aktivációjához vezet.

Nagyon leegyszerűsítve: a szépirodalmi művek olvasása valaki más helyzetébe lépteti az olvasót – neurológiai szempontból is –, így pedig segít növelni az empátiát.

Ha például arról olvasunk, hogy egy szereplő almát eszik, az az agyunknak azt a részét dolgoztatja meg, amely akkor aktiválódik, amikor valami savas ízű dolgot kóstolunk. Talán még a nyálunk is összefut a szánkban.

A szépirodalmi művek olvasása valóban növelheti az empátiát, a proszociális viselkedést és az érzelmi intelligenciát

Ehhez képest egy tanulmány, amely három csoportot vizsgált – azokat, akik gyakran olvasnak szépirodalmat, akik nem olvasnak szépirodalmat, valamint egyáltalán nem olvasnak –, azt találta, hogy az utóbbi két csoport sokkal alacsonyabb pontszámot ért el az empátiát mérő tesztben.

Nem meglepő tehát, hogy a férfiak olyan gyakran szinte kizárólag a férfiak szemüvegén keresztül látják a világot, és nem értik meg a nők által megélt tapasztalatokat, ami aztán kihat a kapcsolataikra, sőt előítéletekhez és megkülönböztetéshez vezethet, ami az egész társadalmunkat érinti.

Ha olyan emberek történeteit olvassuk, akik különböznek tőlünk – akár a nemük, bőrszínük, társadalmi osztályuk, származásuk vagy a szexuális irányultságuk tekintetében –, akkor más szemszögből láthatjuk a világot.

Ez a felismerés pedig többet tehet a nemi egyenlőség elérése érdekében, mint sok más dolog. 

Az irodalomban sincs helye a nemi alapú hátrányos megkülönböztetésnek. Az, hogy a női szerzők sok esetben máig kevésbé megbecsültek, mint a férfi szerzők, mindenkinek rossz. A férfiak lemaradnak arról, hogy megértsék a világ másik felét, és empatikusabbá, érzékenyebbé váljanak. A nők veszítenek azzal, hogy munkájukat inkább hiánypótlónak, mintsem mainstreamnek tekintik, és néha még mindig „alacsonyabb értékűnek” tartják.

Mindezek fényében, amikor legközelebb új könyvet olvasnál, miért ne keresnél egy olyan nézőpontot, amelyet korábban még nem ismerhettél meg?

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Culture Club / Contributor

Mózes Zsófi