Aki Isten tenyerén ült – Ismerd meg Pöttyös Panni és Mosó Masa rajzolóját, F. Györffy Annát

 –

Nehéz megmondani, hogy mitől jó egy gyerekek számára készült illusztráció

Talán maga F. Györffy Anna sem tudta volna megfogalmazni, de nem is volt erre szüksége. Ő ugyanis pontosan ÉREZTE, hogy milyen színek, formák, tárgyak, ruhák, frizurák és arckifejezések mutatják meg egy mese lényegét. Belebújt a mesébe, újra gyerekké vált, és megmutatta azokat a belső történéseket, amelyek megképződnek egy gyerekben a mese hallatán.

Ő nem felejtette el az olvasás és az írás elsajátítása után azt a képi gondolkodást, ami minden gyerekre jellemző az első hét évében, amíg „Isten tenyerén ül”.

Mesés gyerekkor

Persze ahhoz, hogy ezeket a káprázatos képeket megalkothassa, elengedhetetlen volt a – kimagasló kulturális közegbe ágyazott – támogató családi háttér is. 1915. június 18-án született középső gyerekként és egyetlen lányként a Kolozsvár melletti Szucságon (Suceagu). Édesanyja, a sugárzóan szép és rendkívül kreatív Papp Anna volt, édesapja pedig a neves néprajztudós professzor, Györffy István. Bátyja, ifj. Györffy István később szemészprofesszor lett, öccse, Györffy György pedig elismert történész.

Karcagi születésű édesapja 11 nyelven beszélt, aki még bölcsészdoktori diplomával is vállalta a múzeumi segédőri munkát, később pedig rengeteg tudományos könyvet írt, egyetemen oktatott, kutatott, és elképesztő gyűjteményt hozott létre a magyar népi tárgyakból.

Síremlékét tavaly avatták fel a Fiumei úti sírkertben: F. Györffy Anna kisebbik fia, a Kossuth-díjas szobrászművész, Farkas Ádám tervezte, a sírfeliratot pedig dédunokája, a szintén szobrászművész Farkas Zsófia faragta.

F. Györffy Anna gyerekkorának nyarait az erdélyi nagyszüleinél töltötte, ahol a hatalmas gazdaságban nagyon sok állat vette körül, tobzódott a természet szabadságában, és a kalotaszegi népi hagyományok is mélyen hatottak rá: ezeket az élményeket később mind beépítette a művészetébe.

Még kislány volt, amikor a felnőttek már csodájára jártak kiforrott formakészségének és érett rajztudásának. Volt kitől örökölnie a tehetségét, mert mindkét szülője kiválóan rajzolt, a korábbi felmenők pedig szűrszabóként szintén ügyes kezük munkájából éltek.

A tárgyi környezet is meghatározta kivételes esztétikai érzékét. Édesapja gyűjteménye, de az erdélyi autentikus környezet is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elmélyülten tanulmányozhassa az ornamentikát és a népművészetet.

Holland kaland

Az Országos Gyermekvédő Liga a háború utáni szegénységen úgy próbált segíteni, hogy kisgyerekeket utaztatott ki Európába, ahol átmenetileg jómódú nevelőszülők gondozták, taníttatták és etették az itthon nélkülöző kicsiket. F. Györffy Anna is többször járt Rotterdamban, ahol folyékonyan megtanult flamandul, de franciaórákat és zongoraleckéket is vett.

Tízéves kora után másfél évet töltött a Moll van Charante-családnál, akik annyira megszerették a kislányt, hogy akár szívesen örökbe is fogadták volna.

Anna még éveken keresztül visszajárt Rotterdamba szeretett „második” családjához. Nagyon sokszor elvitték múzeumba is, ahol a németalföldi és holland mesterek képei már gyerekkorában mély benyomást tettek rá, ahogy a holland gyerekkönyvek is. Ezek az élmények nyitottá tették a világra, és később ugyancsak beépültek a művészetébe.

Sokrétű érdeklődés, nyílegyenes pálya

Bár édesapja nem támogatta abban, hogy a Mintarajziskolába járjon (ez lett később a Képzőművészeti Főiskola), helyette háztartási továbbképzésre iratkozott be, ahol tanultak a divatról és az öltözködésről is. Kiderült, hogy ehhez is kiváló érzéke van a fiatal lánynak. Később az Iparrajziskolában divattervezést tanult és különfoglalkozásokra járt Molnár C. Pálhoz, akitől az alakrajzolás titkait sajátíthatta el. Több pályázaton is díjazták munkáit, így a divatlapok is szívesen foglalkoztatták. Sok ruhát tervezett magának, édesanyja pedig nagyon szépen kivitelezte ezeket a terveket, mert bármit meg tudott varrni.

F. Györffy Anna talán a holland mintának és a családi nyitottságnak is köszönhetően, már igen korán elhatározta, hogy önálló alkotóként próbál egzisztenciát teremteni magának.

Még csak húszéves volt, amikor a Goldberger Textilgyárhoz került textilminta-rajzolónak. A kreatív csapat tagjaként sikert sikerre halmozott, és a vágyott önálló egzisztenciát is elérte ezáltal.

Ez a két világháború között még finoman szólva sem volt mindennapos gyakorlat, de ő hitt a tehetségében, és bátran belevágott az élete végéig tartó csodálatos kalandba. (Pályatársa, K. Lukáts Kató is ebbe a körbe tartozott, RÓLA már korábban írtam.)

Az art deco is nagy hatással volt rá, munkáiban pedig a népművészeti elemeket is felhasználta. Jól felismerhető, mégis sokrétű grafikai világa igen sok megrendelést hozott neki. A legelső könyvét 1937-ben, 22 éves korában illusztrálta.

Az igazi társ

A jómódú erdélyi családból származó közgazdász, Bisztrai Farkas Ferenc egy életre meghódította F. Györffy Annát, akivel 1939-ben kötöttek házasságot.

Az elkötelezett kultúratámogató nagyon sok népi írónak segített abban, hogy megjelenhessenek kivételes színvonalú műveik, a háború után pedig gazdaságpolitikusként dolgozott. 1956-ban, Bibó István mellett államminiszterként szolgált a Nagy Imre-kormány idején, később a frissen alakult OTP egyik részlegvezetőjeként ő vezette be a takarékbélyeget. (Még nekem is volt ilyen albumom!)

Szentendrén, a Bükkös-patak partján épített a fiatal pár egy házat, 1949-ben költöztek oda Budapestről, ide született két kisfiuk, ifj. Farkas Ferenc (Fetó), aki agrárszakemberként a magyar lóversenysport egyik jelentős figurája lett, és a már említett Farkas Ádám szobrászművész. 

Óriási társasági életet éltek Szentendrén, baráti körükhöz tartozott a szellemi élet színe-java, például: Bernáth Aurél, Bibó István, Ferenczy Béni, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Németh László, Ottlik Géza, Sárközi Márta, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, de Weöres Sándor és Károlyi Amy is sokszor megfordult náluk.

Az illusztrátor

Bár F. Györffy Annának már a harmincas években is megjelentek gyönyörű rajzai különböző magazinokban és könyvekben, mégis csak az ötvenes években köteleződött el végleg az illusztráció mellett.  

Talán a Varga Katalin által írt Mosó Masa mosodája, ami már a negyvenedik kiadást is megérte, és Szepes Mária 15 részből álló könyvsorozata, a Pöttyös Panni a legismertebbek ezek közül. De a Dörmögő Dömötörnek is rengeteg címlapot rajzolt. (Én is a lelkes előfizetők közé tartoztam, egyszerűen imádtam azt a magazint.) Emellett Benedek Elek, Szabó Magda, Sulyok Magda, Gazdag Erzsi, Zelk Zoltán, Károlyi Amy, Nemes Nagy Ágnes és még számtalan neves szerző mesekönyveit is ő illusztrálta. 

A Minervánál, a Corvinnál, a Tankönyvkiadónál és az Ifjúsági Kiadónál, amit mi már Móra Ferenc Könyvkiadóként ismerünk, hamar ráébredtek, mekkora kincs F. Györffy Anna, és élete végéig elhalmozták munkával, a mi nagy szerencsénkre.

A Magyar Diafilmgyártó Vállalat pedig 1955-ben kérte föl arra, hogy a Hófehérke és a hét törpe című diafilmhez ő tervezze meg a figurákat. Az ikonikus képkockák mindannyiunkba beleégtek. Én is ezeken a filmeken nőttem föl. Harminc diafilmnek álmodta meg a képkockáit. A Hamupipőke is ezek közé tartozott, ami az abszolút kedvencem volt mind közül. 

Cuksika

Gyermekei és unokái csak Cuksikának hívták családi körben, mert hallatlan derűvel és mérhetetlen sok szeretettel árasztotta el őket, de süteményei és házi főzésű lekvárjai is legendásan finomak voltak. A korabeli fotókról csak úgy árad a harmónia.

Megtanította az unokákat mindenféle kézimunkára, papírbútorokat kreált nekik, és rengeteg saját készítésű játékkal halmozta el őket.

Egyetlen dologban volt csak szigorú az unokákkal: a hatalmas biedermeier íróasztalához és a nehezen beszerzett eszközeihez nem nyúlhattak hozzá, hiszen ezekkel kereste a betevőt.

Minden ünnepi alkalomra kézzel rajzolt gyönyörű képeslapokat ajándékozott nekik, köztük volt Farkas Anna tervezőgrafikus is, aki gyönyörűen gondozza nagymamája emlékét EZEN az oldalon.

F. Györffy Anna szép, gazdag és hosszú élete után 2006. szeptember 3-án hunyt el.

Mosó Masa és barátai

A családi összefogásnak köszönhetően nagyszabású kiállítást rendeztek születésének 100. évfordulóján a PIM-ben, és egy könyv is megjelent Mosó Masa és barátai címmel, amelyet irodalomtörténész unokája, Farkas Judit Antónia írt, és Farkas Anna tervezett.

Unokája egyébiránt idén megkapta a Szép Magyar Könyv-különdíjat, a Tamás-díjat a legszebb borítóért, korábban pedig ő volt az első magyar alkotó, aki a szakma nemzetközi csúcsdíját, a Red Dot: Grand Prix-elismerést is kiérdelmelte.

A vér tehát nem válik vízzé!

F. Györffy Anna képei pedig örökre megmaradnak a szívünkben.

(Kérem, nézzétek meg még egyszer a kiemelt képet! Ugye, ti is látjátok, hogy F. Györffy Anna, miközben látszólag komolyan belemerül a festésbe, a másik kezével játékosan és jókedvűen fityiszt mutat a fotósnak és a világnak.

Na, hát valahogy így kellene élni, ahogy ő tette!)

Both Gabi