Az autója elé ugrott, és mellbe szúrta magát egy rajongója: Becker Bébi, az elfeledett szexszimbólum

–

Ma is áll Balatonszepezden egy pompás kúria a templomkert közelében, panzióként működik. Gróf Apponyi Henrik ajándékozta egy évszázaddal ezelőtt a kor szépasszonyának, Becker Bébinek. Bertha Bulcsu írja a Balatoni évtizedek című könyvében: „A pletyka szerint gróf Apponyi Henrik feleségül akarta venni Becker Bäbyt, de végül nem ő, hanem Heinrich Antal, a gazdag vasgyáros vezette anyakönyvvezető elé.”

De mást is megtudunk az írótól. Például azt, hogy a harmincas években tele volt a ház művészekkel, sportolókkal. Gyakori vendég volt a híres vívóbajnok, a társasági élet kedvence, Petschauer Attila is, aki eredetileg a vasgyárost tanította vívni. Aztán már nemcsak emiatt járt Szepezdre, hanem a szépasszony miatt is.

Amikor 1943-ban a fasiszták elhurcolták Petschauert, Becker Baby egy aranyláncon függő medált küldött neki, melyre a következő szöveget vésette: „Isten óvjon”.

Petschauer nem tért haza: a munkaszolgálatban elkapta a tífuszt, és belehalt. A napfény íze című filmjében Szabó István neki is emléket állított.

A háború vízválasztónak bizonyult Becker Bébi életében is. Túlélte a háborút, de a kommunista Magyarországon neki már nem termett többé babér. Pillanatok alatt elfelejtették, pedig nem sokkal korábban tele voltak nevével a lapok. Játszott néhány filmben, színházban is szerepelt, de igazából nem az alakításai tették legendává. Szexszimbólum volt, kihívóan öltözött, és nem félt a botrányoktól, sőt kifejezetten élvezte, ha beszélnek róla.

Becker, a fővárosi kaméliás hölgy

Négy évvel a századforduló előtt született, Kolozsvárról került a fővárosba, színiiskolát végzett. Becker Ervina Adél. Ez volt a polgári neve. A mulatók színpadán vált Becker Bébivé.

Aranyásó, mondanánk ma talán. Kurtizán, mondták rá akkor – korabeli újságcikkben is láttam a neve mellett e titulust. Kosztolányiné Harmos Ilona, aki vitriolosan örökítette meg kortársait: a legismertebb kaméliás hölgyként emlegette. Gazdag férfiak versengtek azért, hogy egy ideig a kitartottjuk legyen. Becker Bébi pedig élt a lehetőséggel.

Mielőtt tovább lépnénk és esetleg egyoldalúan alkotnánk véleményt, gondoljunk bele egy pillanatra, milyen lehetőségei lehettek volna még a boldogulásra Beckernek másodvonalbéli színésznőként, egyedül a fővárosban. Mesés gázsikat csak a primadonnák és a mulatók sztárjai kaptak, a többi művész nyomorgott. Egzisztenciális biztonságot egy nőnek a férjhezmenés vagy egy jómódú támogató felbukkanása jelenthetett, ám ez gyakorta azzal járt, hogy erkölcsi „megtérésüket”, illetve hűségüket bizonyítandó búcsút kellett mondaniuk a színpadnak.

Férjre vagy befolyásos szeretőre nemcsak anyagi okokból volt szüksége a színésznőknek, hanem a biztonságuk okán is, ugyanis a showbiznisz körül nyüzsögtek a prédára leső ragadozók. A fiatal színésznőknek, táncosoknak jól jött egy felmutatható partner, ezért is volt olyan sok művészházasság. A színpadi partner alibit jelentett, és nem kellett attól tartani, hogy korlátozni fogja a feleséget a szereplésben a család jó hírére hivatkozva.

Becker Bébi is férjhez ment és visszavonult harmincéves kora körül. Egyed Zoltán írónak adott interjújában azt vallotta, hogy boldogan takarítgat reggelente az otthonában. Mondjuk, mindig gondosan kisminkeli magát előtte.

„Aranyos, mulatságos, vidám és még mindig a régi kisleány, akit ölbe lehet kapni, akit szeretni kell. Egy kis madár, aki dermedten ugrándozott a téli országúton, aztán jött valaki, aki a tenyerébe vette s a lehelletével felmelengette. Most magához tért és nem fázik többé. Ennyi az egész” – így jellemezte Egyed Beckert – és az embernek felkavarodik a gyomra száz évvel később.

Úgyhogy ugorjunk is vissza a húszas évekre, amikor Becker Bébi még tombolt, olyannyira, hogy Bécsből is, Párizsból is kitiltották.

Botrány botrány hátán

A mulatókba nem lehetett bejutni, ha Becker lépett fel nem kevéssé erotikus műsorszámaival. Volt olyan jelenete például, amikor átlátszó üveglapon táncolt. Egyszer Bécsben eltört alatta, és felsebezte a lábát az üvegszilánk. Per lett ebből is. 

Imádta a Balatont. Szepezdi nyaralásai kapcsán írta a Pesti Napló:

„Szinte máról-holnapra modern fürdőhelyek nőttek a magyar tenger partján, mintegy a külföldi, nemzetközi fürdőhelyek illúzióját keresve. Becker Bébi itt is úttörő volt: fiús alakját alig takaró kis fürdőruhában jelent meg mindenütt, a strandolók, vitorlázók között, a klubok napsütötte mólóin, amikor pedig még a nők és férfiak nagyrésze csak centiméterről centiméterre rövidítette és kurtította a háború előtti fürdőruha-divatot.

Anekdota volt akkoriban: Ha Becker Bébi megjelenik a Balaton mellett, felhúzzák a mólókon a viharbójákat!”

Életét számos szerelmi és pénzügyi botrány kísérte, a lapok folyamatosan cikkeztek róla. Beckernek egy időben Budapest egyik leggazdagabb embere, az iparmágnás Kohner Willy volt a szeretője, a társaságában járta a kabarékat, lokálokat, akkor is, ha éppen nem volt fellépése. Gyakran tették tiszteletüket a lóversenypályán is. A következő lovag a Budapesten élő, Alfred Stead nevű angol ezredes volt. Szakításukról hosszan cikkeztek a lapok, ugyanis összevesztek egy 70 ezer koronás hangversenyzongorán. Bébi feljelentette az ezredest, azt is nehezményezte ugyanis, hogy a férfi nem fizette ki a szabója számláit, ahogyan ígérte. 

Az angol szál a színpadon is megjelent aztán. A Temesvári Hírlap írta 1923-ban.

„A színházi szezonnak meg van a maga régvárt szenzációja. Magyar színpadon, kétéves távollét után, újból fellépett a Jardin deParisban Becker Baby. Nevét mindenki ismeri itt is, ott is, nem csodálni való tehát, hogy tout Budapest ott volt a bemutatón. Az isteni Baby számára, külön az ő testére szabott jelenetet írtak. Szerelmes jelenetet. Baby a lakásán fogad egy morcos angolt és persze megfőzi. Az angol szerelemre lobban és Baby enged a fontok varázserejének, szintén szerelemre lobban. […] Baby combingre vetkőzik, és ledől a szerelmes angol karjai közé a pamlagra. Az angol ebben a pillanatban a rivalda felé közelítve, gyertyát fog a kezébe. A függöny összecsapódik és a két szárny közül kihajlik az angol feje és a közönségnek hasonló jókat kíván. A premier közönsége el volt ragadtatva Baby kecsességétől és felháborodva a darab merészségén. A nézőtéren nyomban fogadásokat kötöttek, hogy a rendőrség be fogja tiltani a jelenetet. Nagyon valószínűnek is látszik, bár sohase lehessen tudni.”

De a legnagyobb botrányt az aktképek okozták. Santó Imre festőművész készített erotikus rajzokat a művésznőről, és húsz pikáns póz bekerült egy albumba, amely miatt közszemérem-sértés vádjával az ügyészség vádat emelt a festő, a színésznő és a kiadó ellen. Becker Bébi nem jelent meg a bíróságon, így körözést adtak ki ellene.  A felelősségre vonást végül úgy sikerült elkerülnie, hogy reputációja érdekében gyorsan hozzáment egy grófhoz, majd a bíróság előtt azzal védekezett, hogy nem járult hozzá a képek sokszorosításához és nyilvánosságra hozatalához. Tudatta, hogy nyomorgó családját kívánta támogatni azzal, hogy három képhez modellt állt, a többit emlékezetből rajzolta a festő (aki külföldre szökött a börtönbüntetés elől), és ő (Becker Bébi) mélységesen felháborodott, amikor meglátta a kész műveket.

Felmentették, Becker pedig gyorsan elvált Nyáry Gusztáv gróftól, és hozzáment az egykori kereskedelmi miniszter fiához, ifj. Heinrich Antalhoz, aki az esküvő előtt párbajozott az egyik parlamenti képviselőtársával, mert az sértően beszélt a menyasszonyáról.

Madridból érdeklődött régi szeretője felől

Habár Bébi a házasságkötés után visszavonult, így is bekerült időnként a lapokba. Nagy port vert fel például az az eset, amikor 1929-ben luxusautója elé ugrott egy ismeretlen férfi, és mellbe döfte magát egy késsel, mert mint utóbb kiderült, évek óta reménytelenül szerelmes (?) volt a színésznőbe.

Eztán Becker Bébi eltűnt a nyilvánosság elől. Petschauer Attilával való kapcsolatára úgy derült fény, hogy 1947-ben megvádolták, jogtalanul maradtak nála Petschauer aranyérmei, kupái. Becker sírva nyilatkozott az újságoknak, és volt szerelme végrendeletét lobogtatta, miszerint a férfi ráhagyta a relikviákat.

A későbbi évekből kevés információ maradt fenn az asszonyról. Állítólag 1947 decemberében idegszanatóriumba került. Ezután valamikor Madridba emigrált. Innen írt levelet a Karinthy-családnak – Karinthy Frigyessel nagyon jóban voltak.

1971-ben még élt, legalábbis Bertha Bulcsu szerint levelet küldött Szepezdre Madridból.

„1971-ben kisebb izgalom támadt Balatonszepezden. Az egyik helybeli lakos, bizonyos G. Mariska, levelet kapott Madridból… A levelet a nyolcvan év körüli Becker Bäby írta. […]  Madridból keltezett levelében például azután érdeklődött, hogy él-e még G. János? Hogy miért érdekli ez az idős hölgyet, azt egyik bizalmasa mesélte el nekem. A mese megértéséhez tudnunk kell, hogy a Balogh János-féle pékség pontosan Becker Bäby villája mögött állt és áll ma is. Csak a táncosnő villája ma már vállalati üdülő, a pékségben pedig nem sütnek kenyeret. […]   

A pékségben kora hajnalban kezdődött a munka. Még alig szürkült, de már a kemencében sült a sok zsömle és kifli. Az udvaron s a műhely ajtajában tarisznyás, bambuszbotos férfiak gyülekeztek. A vízre induló horgászok, halászok s a feltarisznyázott parasztok közül is néhányan a friss sütetű zsömlére vártak. Beszélgettek, közben a tarisznyákból néhány pintes üveg is előkerült. Eközben G. János, aki ma is él, lassan eltávolodott a várakozóktól, s Baloghék hosszú létráját a szomszédos villa ablakához támasztotta. Bemászott a sötét ablakon, s csak jó húsz perc múlva került elő onnan. Ilyenkor a létrát gondosan a helyére vitte, aztán a pékség ajtajában megevett két frissen sült kiflit, s a tarisznyájába rejtett üvegből húzott egy nagyot.

G. János egyszerű, de mokány parasztember volt. A faluban kevesen értették hódításának a titkát. Maga Becker Bäby az egyik bizalmasának így szokott beszélni G. Jánosról: »Nem értem, miféle ember ez… Bemászik az ablakon… Soha nem szól egy szót sem… Paraszt… Konok paraszt…« – Mindez persze csak legenda.”

Források: https://adt.arcanum.com, www.ujsagmuzeum.hu, epa.oszk.hu, adt.arcanum.com, TemesvariHirlap, konyvtar.dia.hu

Új Magazin, 1935, 8. szám, Aradi Ujság, 1927. 69. szám

Kiemelt képünk forrása: Újságmúzeum

Kurucz Adrienn