„Lelőni a rókát néhány másodperc, meggyógyítani igazi munka” – Norbinál jártunk Rókalesen

–

Alig érkezünk meg Balatonőszödre, kutyák fúrják a fejüket a kezünkbe, hogy a nekik járó simogatást még idejében begyűjtsék. A küszöbön macska terül el, és akármerre lépünk, újabb cirmos bukkan fel nagyokat nyújtózva a melegben. Miután a fogadóbizottság összes tagját megsimogattuk, Norbert a lakásba tessékel, ahol egy róka épp az ebédjét fogyasztja. Macskatálból ropogtatja a macskatápot, míg társa, egy balesettúlélő a lépcsőn elterülve piheni ki az éjszaka fáradalmait.

A rókák ugyanis éjjel aktívak, napközben pihennek. És most, a kánikulában még kevésbé terhelhetők, pedig van időszak, amikor Norberttel odakint futkosnak, játszadoznak, és egy füttyszóra megmentőjük lábánál teremnek. Nem is igazán akarnak elmenni, pedig eljön a nap, amikor útjukra kell bocsátani őket, másként értelmét veszítené a roppant népszerű és sokak által imádott Rókales. Ami tulajdonképpen egy fantázianév, hiszen csupán annyiban „les”, hogy bárki számára nyitva áll – de nem nézelődő turistákat, hanem segítőkész civileket várnak, akik szép számmal érkeznek is.

Norbert hitvallása egyszerű és nemes.

„Megmenteni és szabadon engedni” – avat be utalva arra, hogy nem akarja fogságban tartani vagy szaporítani a rókákat, csupán meggyógyítja őket, a megerősödéshez viszont gyakran elengedhetetlen az a kennelben töltött néhány hónap.

De igyekszik ilyenkor is a természetes élőhelyhez igazítani a bezártságot: növényből készült árnyékfalak takarják a kerítést, és van olyan föld alatti kennel, ahol kedvükre kotorékozhatnak az állatok. Ő maga ásta, de azóta vendégei újabb lyukakat készítettek, hogy emberük megtanulja, hogyan is kell rókalyukat ásni – kacag.

Amint kicsodálkozzuk magunkat a nem mindennapi elköteleződésen, illetve azon, hogy

ez sokszor azzal jár, hogy róka van a házban, néha épp az ágyban a bolháival együtt, indulunk is tovább, hogy a 63 lábadozóval megismerkedhessünk.

Míg a szőlősben kifelé tartunk, Norbert egyszer csak elrikkantja magát és hangos bégetés kíséretében birkák teremnek körülöttünk. Meg egy disznó, ami a csordából igencsak kilóg. Nevetünk a mesébe illő jeleneten: a nagyvárosi férfi olyan természetességgel létezik az állatai között, hogy megirigyeljük. Van valami cinkosság a kapcsolatukban, az alá-fölé rendeltségnek nyoma sincs, ez valóságos barátság.

@rokales

♬ original sound - TheThuanAndOnly

Minden a macskákkal kezdődött: ma az évi 30 mentett cica mellett évi 140 róka is megmenekül

Norbert nagy macskamentő hírében állt, amikor az egyik kolóniához egy róka is csatlakozott. Innen már nem volt visszaút: jól érezte magát a csapatban, Norbertre még a kölykeit is rábízta, engedte, hogy simogassa őket, és akárhányszor elment vadászni, mindig visszatért. Ez a feltétel nélküli szeretet indította el a férfiban a rókamentés gondolatát. Akkorra már terhes volt számára a rengeteg üzlet, a megállás nélküli munkavégzés, idejét érezte a felszusszanásnak. 

És noha fizikailag csak még jobban túlterhelődött, a lelke valamelyest felszabadult: az elmúlt években a macskák mellé több száz rókát is befogadott. Rókák és macskák nem lettek feltétlenül barátok, de jól kijönnek egymással – osztja meg tapasztalatait, miszerint a róka tiszteli a macskakarmot és a macskaharapást, és egy kicsit rokonnemzetség is a kettő, ha a temperamentumot vesszük alapul. De ezt kevés ember tudja, mert a rókákat kevesen ismerik igazán.

Nem véletlen, hogy ez így van: Fekete István Vukján és Antoine de Saint-Exupéry A kis hercegén kívül nem sok rókanépszerűsítő történetet fészkelte be magát a magyar köztudatba.

A rókákról valahogy senki nem tud semmit, azonkívül, hogy „ravaszdik és kártékonyak”. Ez meg minden, csak nem tudás, vagy legalábbis nem valós tudás. Mintha kicsit szándékos is lenne a ködösítés, mert ezeknél az állatoknál ma nincs számkivetettebb Magyarországon.

Évente minden harmadikat vadászok pusztítják el, pusztán gyilkolási vágyból, még csak nem is azért, mert a természet körforgásához mindez hozzájárulna – vázolja a szomorú valóságot Norbert, míg a lábadozókat bemutatja.

Fontos a téma, szívszorító, és a fel-felbukkanó vadállatok jelenlétükkel még valódibbá teszik. Van, aki akkora ütést kapott egy róka–ember összetalálkozás folyamán, hogy megvakult, de olyan is akad, aki éppen most tanulja három lábbal a világot. A láb- és bordatörések szinte mindennaposak, a vadászatok túlélői rengeteget fizetnek a második esélyért. 

És rengeteget fizet Norbert is, aki nem sajnálja a rókákra áldozni szinte mindenét. Emiatt sok vadász pikkel rá, bár ő azt vallja,

„lelőni néhány másodperc is elég. De az igazi munka ott kezdődik, amikor megmented, meggyógyítod, neveled és szabadjára engeded. Ez több hónapnyi kemény vállalás. Ez az igazi kihívás.”

Havonta 2-3 millió forintot áldoz erre, mert az állatorvos, a táp, a hús, amiből naponta 13-15 kilogramm fogy, a kennel, a hordozó, az üzemanyag mind költséges. Hálás azért, hogy sokan támogatják, a jóakaróknak köszönhetően havonta másfél millió forint érkezik, így nem kell mindent saját zsebből előteremtenie. Még az Egyesült Államokból, Franciaországból, Angliából, Ausztráliából és Mexikóból is adományoznak az alapítványnak, és ez megerősíti abban, hogy hiába az a néhány hazai negatív felhang, jó és hiánypótló, amit tesz.

24 óra alatt 2 milliós nézettség

Időt, energiát, megszámlálhatatlan pénzt és szeretetet áldoz a rókákra, pedig csupán két és fél éve él a hivatásának. Mégis háttérbe szorított mindent, amit korábban fontosnak gondolt – és ez sokakban ébreszt szimpátiát:

ma a közösségi médiában közzétett videóinak köszönhetően népszerűbbek a rókák, mint valaha, mérséklődni látszik a gyűlölethullám, ami az évek folyamán rájuk zúdult.

A fiatalok megértik, megismerik ezeket az állatokat, és mentik is a bajbajutottakat, hiszen van olyan rókavideója, amit 24 óra alatt 2 millióan néztek meg. Naponta izzanak a vonalak, üzenetek százai futnak be a közösségi oldalára, négy adminisztrátor dolgozik a rókamentésen – osztja meg kiemelve, hogy a civilek még akkor is értesítik, ha a kert végében bukkan fel egy egészséges róka, nem bíznak semmit a véletlenre. 

Nincs kollégája, a napi teendőket egyedül végzi. Egyeseket állatorvoshoz szállít, másokat, ha már kellőképpen megerősödtek, visszaenged a természetbe, a gyógyulgatókkal pedig esténként játszik – a róka ugyanis, bármennyire hihetetlennek tűnik, olyan játékos, mint egy kutya, és legalább annyira öntudatos, mint egy macska. 

Mint mondja, hiába tölti a napjait javarészt egyedül, azt tapasztalja, hogy egy ország tartja: önkéntesek tucatjai segítik abban, hogy minél több rókához eljuthasson, és roppant büszke arra, hogy az emberek nem kezdenek személyes rókanevelő akciókba. Hiszen a megosztott videóiból tudják, hogy nem jó ötlet házban nevelni a vadakat, és a mentés egyetlen célja a természetbe való visszaengedés.

A második esély, ami általában az utolsó is. Ennek hála az elmúlt két évben vagy 300 róka menekült meg.

A róka intelligens és a mezőgazdaságban kifejezetten hasznos

A rókák tartanak az embertől. Míg a kölykök folyton a lábai alatt sertepertélnek, mert kíváncsi teremtések, amint elérkezik a felnőtté válás időszaka, egyszer csak leválnak megmentőjükről. „Az ivarérettség esetükben azzal jár, hogy egyik napról a másikra falakat húznak, elvadulnak, és onnantól már nincs szükségük ember barátokra. Ösztönösen kezdik rettegni az embert, akkor is, ha az nem bántja. És ez sokszor két hét alatt történik. Eleinte úgy játszunk, mintha hűséges barátok lennénk, aztán eljön a nap, amikor nem ismernek meg” – avat be az állatok működésébe Norbert egy kis szomorúsággal a hangjában.

Jól ismeri a vadakat, bár ezt az ismeretet nem könyvekből gyűjtötte, hanem a rókák közt szerezte. „Beavatottként” azt is tudja, hogy mik a kedvenceik, és a hús, tojás, hal mellett mindig van nála gyümölcs is, mert bármennyire meglepő, a rókák nagy rajongói az almának, a baracknak vagy a körtének, de a köztudatban mégis tyúkászként terjedt el a hírük.

És azt is látja, hogy a ravaszdiság, amivel sokan pejoratívan azonosítják őket, nem más, mint nagyfokú intelligencia, éleseszűség, ami kevés állat sajátja. Annyira öntudatosok, hogy képesek kifigyelni, miként zárható, nyitható a kerítés, és kireteszelik a riglit. Ha pedig lyukat találnak a dróthálón, másnap biztosan ott teremnek, hogy kislisszolhassanak. De az is gyakori, hogy a rettegett baromfivadászatokra párban érkeznek, így míg egyikük eltereli a kutya vagy a gazdasszony figyelmét, másikuk nyugton tizedelheti az állományt.

Arról pedig szinte senki sem beszél, hogy a rókák kulcsfontosságúak a mezőgazdaságban, hiszen természetes módon szabályozzák a kártevő-populációkat. Mindenevők, nagyon változatos az étrendjük, és éppen ezzel segítenek: kisemlősökre, madarakra, rovarokra is vadásznak, de gyümölcsöket és növényeket is szívesen fogyasztanak. 

A kártevő kisemlősök levadászásával – például egerek, pockok, patkányok pusztításával – pedig segítenek a terményveszteség csökkentésében, amihez ezek az állatok nagymértékben hozzájárulnak. 

Ugyanakkor rovarokat is fogyasztanak, olyan sáskákat és egyéb kártevőket, amik szintén veszélyeztethetik a növényeket. És ezzel közvetetten hozzájárulnak a rovarirtó szerek használatának csökkentéséhez is, arról nem is beszélve, hogy az elhullott állatokat is megeszik, így segítenek megtisztítani a mezőgazdasági területeket a potenciálisan betegségeket terjesztő tetemektől. 

A hasznosságuk mellett nagyon érdekesek is: legfeljebb 14 kilósra nőnek, hosszú, bozontos farkukat egyensúlyozásra használják, illetve melegedésre, amikor alvásnál összegömbölyödnek. Nagyon alkalmazkodóképesek, egyaránt megélnek erdőkben, mezőkön, és hegyvidéken vagy emberlakta településeken is.

Párosodási időszakuk télen zajlik, és a nőstények általában 4-6 kölyköt hoznak világra tavasszal. A kölykök 4-5 hetes korukig vakok és anyatejjel táplálkoznak, lassacskán hagyják el a kotorékot és a szüleiket.

És hiába vadásznak általában magányosan, a rókák a párzási időszakban és a kölykök felnevelésének idején kis családi csoportokban élnek.

Egymás közt pedig kommunikálnak, változatos hangokkal értekeznek, ugatnak, nyöszörögnek, visítanak, és a testbeszédet is alkalmazzák – világosít fel megmentőjük, aki külön csodálja az alkalmazkodóképességüket.

A rókák közel háromnegyedét ölik meg évente – pedig már nincs veszettségveszély

A rengeteg pozitív jellemző ellenére azonban sok ellenségük van:

majdnem 90 ezer egyedet ölnek meg évente, és ez azt jelenti, hogy négy rókából három vadász által hal meg már életének első évében. A vadászok a veszettségre hivatkoznak, pedig a hivatalos népegészségügyi állásfoglalás szerint 30 éve nem történt emberi veszettség Magyarországon. Dühből ölik őket, még csak nem is azért, mert fizetnének a rókákért. 

„Nehéz megindokolni, hogy miért kell közel 90 ezer rókát kilőni a 130 ezerből évente, amikor veszettség nincs, a galandféreg által okozott probléma körülbelül tíz eset évente, és ezt nemcsak a rókák okozzák, hanem minden más vadállat is. De ezekre hivatkoznak, holott a rókák nem jelentenek sokkal nagyobb közegészségügyi kockázatot, mint a kijárkáló macskák, akik aztán az ágyba fekszenek” – magyarázza hangsúlyozva, hogy a róka akkor veszélyeztetheti az ember egészségét, ha a nyála vagy a vére emberi vérrel érintkezik, azaz ha megharap. „De az nagyon ritka, mert a róka menekül az ember elől, csak akkor védekezik, ha sarokba szorítják” – mondja.

Hozzáteszi, „furcsa, hogy a pocok túlszaporodása kapcsán még mindig egyszerűbbnek tűnik mérgeket kihelyezni, amelyek aztán egész mérgezésláncolatot indítanak el a természet körforgásában, mint az, hogy a rókák életét meghagyjuk, hadd végezzék a dolgukat”. 

Úgy tapasztalja, az állatok védelmét egy kicsit mindig fölülírja a gazdasági érdek, és csak remélni tudja, hogy egyszer elérkezik az az idő, amikor leül egymással beszélgetni vadász, biológus, ökológus, állatmentő és állatorvos, hátha konszenzusra jutnak.

„Mert egyelőre az az egység állítja félre a többit, amelyiknek nagyobb a lobbiereje és a tőkéje. És ez a vadászat, ami Magyarországon az elit kezében van. Velük nem lehet ujjat húzni” – emeli ki. 

Majd pozitív irányba tereli a beszélgetést. Mint mondja, „sokakat mélyen érint, hogy van egy állat, amit ilyen mértékben pusztítanak, és van egy őrült, aki megtesz mindent az életükért”. A tavalyi évet 147 mentett rókával zárta, és nem adja fel: idén még többre számít.

Fotók: Chripkó Lili / WMN

Bereczki Szilvia